Jazz/World

A nap, amikor az egyik leghíresebb filozófus faggatta a legnagyobb jazz-szaxofonost

2019.08.13. 12:55
Ajánlom
Milyen kapcsolatot talál nyelv és improvizáció között az egyik legnagyobb 21. századi posztmodern gondolkodó, nyelvfilozófus és a korszakalkotó free-jazz szaxofonosa? Ez is kiderül Jacques Derrida Ornette Colemannel készített 1997-es interjújából.

Ornette Coleman az 1960-as években egyike volt a free jazz megalapítóinak, a kifejezés maga a Free Jazz: A Collective Improvisation című albumáról származik. A Broadway Blues jaz-sztenderd lett.

Jacques Derrida a XX. századi filozófia egyik legíhresebb alakja, aki mindenekelőtt a dekonstrukció-elmélet megalkotásával tette le névjegyét a gondolkodás történetében. Azt állította, nincs semmi a szövegen kívül, a filozófia maga is szöveg. 

A nevezetes beszélgetés Coleman 1997-es párizsi koncertsorozatának alkalmával készült. Az eredeti tervük egy közös színpadi fellépés volt: Coleman zenés improvizációjára Derrida szöveget rögtönzött volna. Azonban a szaxofonos túlfűtött rajongói megakadályozták, hogy Derrida felmenjen a színpadra és szinte megverték őt. Derrida fájdalmasan szomorú esetnek nevezte ezt, és csak az enyhített a felháborodásán, hogy másnap megírta a történéseket az újság.

A filozófus első kérdése Coleman egy előző, New York-i programjára irányult, mire Colman rögtön egy elvont választ adott: „Próbálok egy olyan koncepció szerint játszani, ami alapján le tudod fordítani egyik dolgot a másikra.

Azt gondolom, a hang a lehető legdemokratikusabb kapcsolatban áll az információval, hiszen egyetlen betűt sem kell ismerned ahhoz, hogy megértsd”

- fogalmazott. A demokratikusság szemléltetésére még egy példát idéz, a jazz-zenész és a zeneszerző kapcsolatát: „a jazz-zenész valószínűleg az egyetlen ember, aki számára a zeneszerző nem egy kiemelten fontos személy; ő sokkal inkább arra törekszik, hogy lerombolja, amit a zeneszerző írt”. Ezt tovább árnyalja: „Ahhoz, hogy két-három ember hangokkal kommunikáljon anélkül, hogy bármelyikük is megpróbálna dominálni, magas intelligencia szükségeltetik.

Az improvizált zenében a résztvevők megpróbálnak kirakni egy intellektuális és érzelmi puzzle-t a hangszerek hangján.

Ehhez eredetileg a zongora szolgáltatott zenei keretrendszert, ám ma már ez sem nélkülözhetetlen” – vélekedett.

A keretrendszer fontos pontja volt beszélgetésüknek. Derrida az improvizációt az olvasáshoz hasonlítja abból a szempontból, hogy a jazz sem zárja ki az előzetes keretrendszert, a kompozíciót, hiszen ez az, amitől eltérnek az improvizáció során. Meglátása szerint a jazz-zenészek számára az írott kompozíció az a keret, amire – ha lazán is – de hivatkoznak. „Még a teljesen improvizált zene is az európai struktúra szabályait követi” – fogalmaz. Coleman szerint elvitathatatlanul létezik egy norma, a jazz-improvizáció általános kerete, a jazz törvénye, ez a norma azonban a műfaj fejlődésével sokat változott”.

A beszélgetésük során nem csak mély filozófiai témákat érintettek: szó esett Coleman korai éveiről Texasban, majd New Yorkban, azután a technika zenére gyakorolt hatásáról elmélkedtek, és Coleman felvezette saját zeneelméletét, amit “harmolodics” névre keresztelt. Vitatkoztak a globalizációról és a faji kisebbségi kérdésekről – amihez Derrida is erősen tudott kapcsolódni. Egy ponton Coleman megjegyezte:

„Feketének és rabszolgák leszármazottjának lenni azt is jelenti, hogy fogalmam sincs, mi lehetett a felmenőim anyanyelve”. 

Erre Derrida így felelt:

JD: Ha most rólam lenne szó, elmondanám, hogy velem ugyanez a helyzet. Algír zsidó családba születtem, akik franciául beszéltek, de nem ez volt az ő anyanyelvük. Nekem sincs semmilyen kapcsolatom a felmenőim eredeti nyelvével.

OC: Megkérdezted valaha magadtól, hogy a nyelv, amit most beszélsz, hogyan befolyásolja a gondolataidat? És hogy egy nyelv egyáltalán hatással van-e a gondolkodásmódunkra?

JD: Ez egy rejtély számomra.

Derrida felidézte első Amerikában tett látogatását 1956-ból. „»Fehérek számára fenntartva« (Reserved for Whites) ez a kiírás fogadott mindenhol. Te tapasztaltad ezt? 

OC: Igen. Mindenesetre, amit szeretek Párizsban, az az, hogy itt nem lehet valaki egyidejűleg sznob és rasszista. Párizs az egyetlen olyan város, amit ismerek, ahol soha nem tapasztaltam rasszizmust.

JD: Az még nem jelenti azt, hogy nem létezik. (...)

Érdemes elolvasni az egész beszélgetést ide kattintva. 

(A fejléckép Denis Williams és Ulf Andersen fotóinak felhasználásával készült, forrás: Getty Images)

Elhunyt Ornette Coleman

Kapcsolódó

Elhunyt Ornette Coleman

Nyolcvanöt éves korában meghalt Ornette Coleman altszaxofonos, a free jazz atyja - jelentette be a zenész ügynöke, Ken Weinstein.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Átadták a Junior Prima Díjakat zeneművészet kategóriában

Idén is tíz fiatal tehetség vehette át a Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában csütörtökön, a járvány miatt online közvetített díjátadón.
Klasszikus

Rendkívüli csodagyerekek a Virtuózok új évadában

Öt ország legjobbjai gyűltek össze a komolyzenei tehetségkutatóban. A nemzetközi műsorfolyam november 27-től látható minden péntek este 20.30-kor a Duna tévé műsorán.
Plusz

Fischer Ádám: Az első csöngetés

Sorozatunkban Budapest díszpolgárai osztják meg velünk a fővároshoz kötődő személyes történetüket. Fischer Ádám karmester, aki 2009 óta a cím birtokosa, elárulta egy kedves szokását, amely kimondottan az Akácfa utcához kötődik.
Színház

Az SZFE elleni harcra használhatja a kormány a veszélyhelyzeti felhatalmazást?

Amennyiben a felsőoktatási intézmény fenntartója úgy dönt, hogy egy félévet nem ismer el, mert nem tudja ellenőrizni az órákat, akkor ez azonnal végrehajtható – szúrta ki a HVG.
Színház

Bodolay Géza vezetheti az SZFE Színházművészeti Intézetét

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetet is vezető rendező Bagossy Lászlót váltja az intézetvezetői poszton – írta meg a HVG.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Azt követik, amit Debussy követett – Páros interjú Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával

Egy hárfaművész, egy jazzénekes és elektronikus művész – nem szokványos felállás Debussy zenéjéhez. Új lemezük apropóján Harcsa Veronikával és Razvaljajeva Anasztáziával beszélgettünk. Mit tanultak egymástól, mennyiben járnak különböző és párhuzamos ösvényeken?
Jazz/World lemezajánló

Az LGT legjobb számai „csíkosítva” – Itt a Csík Zenekar új lemeze

A Locomotiv GT előtt tiszteleg A dal a miénk című új lemezével a Csík Zenekar. A rockszámok népzenei ihletésű átdolgozásairól is ismert együttes friss albumán közreműködött Presser Gábor, Karácsony János és Kovács Kati.
Jazz/World gyász

Elhunyt Balázs Fecó

Életének 70. évében elhunyt Balázs Fecó énekes, zenész, zeneszerző – közölte a hírt a család nevében Várkonyi Attila, a Retro Rádió műsorvezetője.
Jazz/World hír

Lukács Miklósé az év jazzalbuma

A MagyarJazz.hu szakmai szavazatok alapján ismerte el az év legjobb jazzelőadóit és lemezeit. A legjobb zenekar a Modern Art Orchestra, a legjobb énekesek Winand Gábor és Hajdu Klára.
Jazz/World lemezajánló

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.