Jazz/World

A negyvenéves jazztanszak jubileumi koncertje

2005.12.23. 00:00
Ajánlom
Manapság talán túlságosan is sokszor hangzik el az ünnep szó a magyar jazz kapcsán. Bár valóban sikeres fesztiválokon és fontos, külföldiekkel való együttműködéseken van túl a szakma, a kép azonban lehet csalóka, hiszen az utóbbi idők sikerei mintha elterelnék a figyelmet arról, hogy mindig is voltak kiemelkedő képességű zenészeink. Amit viszont tényleg ünnepelhetünk az a jazztanszak negyvenéves munkája.

Hiszen tényleg lenyűgöző „alapozást” végeztek Gonda János és kollégái, akik nélkül nem lenne ilyen színvonalú jazz ma Magyarországon. Gonda hosszú évtizedeken át volt a tanszak feje, ez idő alatt, ahogy azt a jelenlegi vezető Binder Károly is hangsúlyozta a december 15-i ünnepi koncertet megnyitó beszédében: középfokúról felsőoktatási szintre emelkedett a tanegység (tehát már nem „jazz-konzi”). Annál is inkább gigászi teljesítmény ez, mert a kezdetekkor a tanári karnak nem sok tapasztalata lehetett az improvizatív zene oktatásában. Azóta, ismételten Gonda fáradhatatlan munkájának köszönhetően, első osztályú szakirodalom jelent meg a pályakezdők és az érdeklődők számára, kollégáival pedig felnevelt egy szakmai gárdát, akik már sokkal céltudatosabban és hatékonyabban taníthatják a következő generációkat.

Talán aki nem része a jazzoktatásnak, nem igazán értheti: miért is olyan nagy dolog ez? A hazánkban magas létszámban tanuló klasszikus növendékek számára évszázadok során kikristályosodott oktatási módszerek segítenek a fejlődésben. Ezt a hiányt a magyar jazznek negyven év alatt kellett pótolnia. Mivel ez nagyon rövid idő, a szakma jóformán még a gyermekbetegségeit sem heverhette ki. Túlzás lenne azt állítani, hogy a képzés minden részletében kiforrott és kipróbált, de éppen a bevezetőben említett sikerekből és a koncerten fellépő diákzenekarok produkciójából is egyértelműen kitűnik, hogy a tanárok mégiscsak érthetik a dolgukat.

Ennek köszönhetően a koncert első részében fellépő tanulók méltó módon ünnepelték meg az évfordulót. Főleg a hangszerelő Sapszon Bálint vezette Soul What. Ez a zongora (Sapszon Bálint), ének (Bolba Éva), trombita (Barabás Lőrinc, Csizmadia Dávid), szaxofon (Dennert Árpád, Stencli Tamás), harsona (Csapó Krisztián), basszusgitár (Máthé László), dob (Berdisz Tamás) felállású csapat hála a zseniális hangszereléseknek és a kitűnő zenészeknek, világszínvonalú előadást produkált.

A fiatal hangszerelő általam még soha sem hallott módon átalakított jazz-sztenderdjei, különleges re-harmonizációs tehetségről árulkodnak, mely nem a közönség nyakatekert harmóniamenetekkel való sokkolásában nyilvánul meg, hanem az örökzöldek eredeti hangulatának megtartása mellett, azok egy teljesen természetes változatának bemutatásában. Méghozzá olyan mesterien megkomponált fúvósszólamokkal, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a szebbnél szebb fogások hallatán.

A közönség hatalmas ovációval fogadta a hallottakat, de a taps akár az első félidő összes szereplőjének is járhatott volna, mert az Oláh Szabolcs (gitár), Mester Dániel (szaxofon), Sütő Márton (bőgő), Majtényi Bálint (dob) felállású kvartett, a gitáros kissé depresszív szerzeményeit adta elő nagyon igényes és mind dinamikailag, mind szerkezetileg remekül kiegyensúlyozott módon. Míg a Miseta Alexandra (zongora), Koós Hutás Áron (trombita), Meleg Tamás (tenorszaxofon), Hock Ernő (bőgő) és Paizs Attila (dob) tagokat magába foglaló csapat egy Kenny Barron szerzeménnyel örvendeztette meg a hallgatóságot.

Játékuk fiatal koruk ellenére telve volt érzékenységgel, hajlékonysággal és roppant figyelmes összmunkával. Koós Hutás Áron nagy ívű trombita szólójában a szívet melengető szépséggel intonált magas hangjaival, míg Meleg Tamás ugyancsak szívmelengető búgó tenor hangjával és kissé a tempó mögé játszott, levegősebb, gördülékeny motívumaival okozott örömet csakúgy, mint a tanszak big-band-je.

A szünet utáni első tanári zenekart akár László Attila Band-nek is hívhatnánk annyi kitétellel, hogy most nem Szendőfi Péter, hanem Kőszegi Imre volt a dobos. Ennek megfelelően László Attila jellegzetesen László Attilás szerzeményei hangzottak el a Band-től megszokott igényességgel. A rend kedvéért a zenekar további tagjai: Oláh Kálmán (zongora), Lattman Béla (basszusgitár), Borbély Mihály (szaxofon). Talán az állandóan cserélődő zenekarok miatt nehezen „belőhető” hangosítás vett el egy kicsit a produkció élvezeti értékéből, de éppen a fellépők nagy száma miatt, ez ezen a koncerten „bocsánatos bűn” volt.

Az ezt követő Binder-Borbély duó viszont kristálytisztán szólt, főleg Binder zongorahangja. Ez a tisztaság egyébként az elhangzott szerzeményei mellett, egész művészetében is jelen van, mely a kortárs zene és a jazz érdekes keveredése miatt első hallásra talán kissé bizarrnak tűnő, ám a kitartó hallgató számára a szépségeit egyre jobban feltáró világ.

Színfolt volt a Babos Gyula (gitár), Regály György (billentyű), Fekete Kovács Kornél (szárnykürt), Gőz László (harsona), Zsoldos Béla (ütő) felállású kvintett által előadott blues, többek között a dobgép biztosította alap, és Regály vocoderes basszuskísérete miatt.

Hozzájuk hasonlóan minden zenekar egy kis különlegességgel kívánta ünnepelni az évfordulót, így a következő csapat is, mely a zongorista Regős István direkt erre az alkalomra komponált latinos szerzeményét adta elő, Borbély ovációval jutalmazott, remekbe szabott, sodró lendületű szólójával.

Ezt követően az est egyik legizgalmasabb műsorszáma következett. A bőgős Berkes Balázs egy hosszú ám annál érdekesebb szóló bevezetővel teremtette meg Lakatos Ágnesnek azt az intim légkört, ahol az énekesnő az indiai és roma zenére emlékeztető improvizációja a megfelelő módon érvényesülhetett. Páratlan nehézségű feladatott vállalt fel a duó, a folyamatosan változó hangnem érzetű kompozíció miatt, hiszen mind a két hangszer intonációja maximálisan a zenész fülein múlik. Ritkán vállalkoznak ilyen merész kísérletre az énekesek, no meg a bőgősök is, nem véletlenül. Erre szokták mondani a cirkuszban: senki se próbálja meg utánam csinálni!

Márkus Tibor zongorista free bevezetőjű szerzeményét az ez idáig még nem szerepelt Nesztor Iván ötletesen kísérte dobon, míg a Borbély Mihály (altszaxofon), Elek István (tenorszaxofon), Fekete Kovács Kornél (trombita), Fridrich Károly (harsona) felállású fúvósszekció, ahogy Regős szerzeményében, úgy most is remekül dolgozott együtt. Érdekes, hogy nemcsak a zenészek személyében, hanem a kompozíciók hangulatában is rengeteg a közös vonás.

Talán nem véletlenül maradt utolsó fellépőnek a Berki Tamás (ének), Horányi Sándor (gitár), Lattman Béla (basszusgitár) és Kőszegi Imre (dob) összeállítású csapat. Berki egyedi humorával feldobta az addigra kissé megfáradt közönséget. Az énekes No nézd csak mindenki című legismertebb szerzeményével, a benne elhangzott gitár és basszusgitár szólókkal valamint Kőszegi pazar dobolásával óriási sikert aratott a zenekar.

Végül, ahogy a tanszak 30. évfordulóján, úgy most is elhangzott egy rögtönzött szövegű blues, nagyjából a következő szövegre:

„A harmincéves évforduló a Zeneakadémián volt,
A negyvenéves a Művészetek Palotájában,
Az ötvenéves már a Parlamentben lesz."

Ha ott nem is, az már biztosnak látszik, hogy a tanszak éveken belül új, hozzá méltó épületet kap a belvárosban. Többek között ezért is érdemes volt ünnepelni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Bemutatták a Természetes fényt a Berlinalén – A sajtóvisszhangokból válogattunk

Kedden, a Berlinale második napján mutatták be Nagy Dénes Természetes fény című nagyjátékfilmjét. A magyar alkotást méltató külföldi kritikákból válogattunk.
Plusz

Anthony Hopkins… ááá, ehhez már nem lehet mit hozzátenni!

A hazai sajtón is végigsöpört a 83 éves angol színészlegenda legújabb videója. Nézze meg, hányféleképp találtak rajta fogást az egyes orgánumok. Szubjektív sajtószemle
Klasszikus

Egy egész nap Mozart bűvöletében – Íme a Mozart-nap teljes programja!

A Concerto Budapest élőben közvetíti a 3+1 koncertből és egy exkluzív körkapcsolásból álló nagyszabású Mozart-napját. A nap sztárszólistája Angela Hewitt. Egy újonnan felfedezett mű, a D-dúr Allegro is elhangzik.
Vizuál

Klausztrofób kollázs az emberi diszfunkcióról – Fliegauf Bence új filmje a Berlinalén debütált

Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjét a Berlinale harmadik napján láthattuk. Soha nincs könnyű dolga annak a rendezőnek, aki egy sikeres epizódfilm folytatására adja a fejét, ugyanis mindenki az elsőhöz fogja mérni az újat. Nem tettek másként a kritikusok sem. A filmről megjelent véleményekből válogattunk.
Vizuál

Enyedi Ildikó kémthriller sorozattervét díjazták a Berlinalén

A Balaton Brigád című sorozatot kilenc másik tervvel szemben találták a legjobbnak a Berlinale Co-Pro Series nevű rendezvényén – írta meg a hvg.hu.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World klippremier

Klippremier: „Árkon-bokron” átívelő dal a Shinterztől WaTáig

Egy angolszász király által építtetett földsánc ihlette a Shinterz zenekar Varga Tamás WaTa-val közös remixét, a Dyke-ot. A trió már biztosan ott lesz idén a Művészetek Völgyében.
Jazz/World klippremier

Rózsák között ébredt egy szakállas bácsi

És nem is csak rózsákból állt az ágya, hanem mindenféle virágból. Lenyűgöző klip készült Pátkai Rozina új dalához.
Jazz/World hír

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.
Jazz/World ajánló

Első ízben adják át a Fonó-díjakat

A jazz és a népzene művészeit, produkcióit díjazza a Fonó. Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.
Jazz/World interjú

„A zene célja, hogy értéket teremtsen” – interjú Ülkei Dáviddal

Ülkei Dávid a Modern Art Orchestra szaxofonistája, akit a big band mellett több, a hazai zene legérdekesebb és kivétel nélkül kimagasló színvonalú formációjából is ismerhetünk már. Dávid mesél nekünk hangszerének kiválasztásáról, művészi prioritásairól és a MAO-val való kapcsolatáról. (X)