Jazz/World

A negyvenéves jazztanszak jubileumi koncertje

2005.12.23. 00:00
Ajánlom
Manapság talán túlságosan is sokszor hangzik el az ünnep szó a magyar jazz kapcsán. Bár valóban sikeres fesztiválokon és fontos, külföldiekkel való együttműködéseken van túl a szakma, a kép azonban lehet csalóka, hiszen az utóbbi idők sikerei mintha elterelnék a figyelmet arról, hogy mindig is voltak kiemelkedő képességű zenészeink. Amit viszont tényleg ünnepelhetünk az a jazztanszak negyvenéves munkája.

Hiszen tényleg lenyűgöző „alapozást” végeztek Gonda János és kollégái, akik nélkül nem lenne ilyen színvonalú jazz ma Magyarországon. Gonda hosszú évtizedeken át volt a tanszak feje, ez idő alatt, ahogy azt a jelenlegi vezető Binder Károly is hangsúlyozta a december 15-i ünnepi koncertet megnyitó beszédében: középfokúról felsőoktatási szintre emelkedett a tanegység (tehát már nem „jazz-konzi”). Annál is inkább gigászi teljesítmény ez, mert a kezdetekkor a tanári karnak nem sok tapasztalata lehetett az improvizatív zene oktatásában. Azóta, ismételten Gonda fáradhatatlan munkájának köszönhetően, első osztályú szakirodalom jelent meg a pályakezdők és az érdeklődők számára, kollégáival pedig felnevelt egy szakmai gárdát, akik már sokkal céltudatosabban és hatékonyabban taníthatják a következő generációkat.

Talán aki nem része a jazzoktatásnak, nem igazán értheti: miért is olyan nagy dolog ez? A hazánkban magas létszámban tanuló klasszikus növendékek számára évszázadok során kikristályosodott oktatási módszerek segítenek a fejlődésben. Ezt a hiányt a magyar jazznek negyven év alatt kellett pótolnia. Mivel ez nagyon rövid idő, a szakma jóformán még a gyermekbetegségeit sem heverhette ki. Túlzás lenne azt állítani, hogy a képzés minden részletében kiforrott és kipróbált, de éppen a bevezetőben említett sikerekből és a koncerten fellépő diákzenekarok produkciójából is egyértelműen kitűnik, hogy a tanárok mégiscsak érthetik a dolgukat.

Ennek köszönhetően a koncert első részében fellépő tanulók méltó módon ünnepelték meg az évfordulót. Főleg a hangszerelő Sapszon Bálint vezette Soul What. Ez a zongora (Sapszon Bálint), ének (Bolba Éva), trombita (Barabás Lőrinc, Csizmadia Dávid), szaxofon (Dennert Árpád, Stencli Tamás), harsona (Csapó Krisztián), basszusgitár (Máthé László), dob (Berdisz Tamás) felállású csapat hála a zseniális hangszereléseknek és a kitűnő zenészeknek, világszínvonalú előadást produkált.

A fiatal hangszerelő általam még soha sem hallott módon átalakított jazz-sztenderdjei, különleges re-harmonizációs tehetségről árulkodnak, mely nem a közönség nyakatekert harmóniamenetekkel való sokkolásában nyilvánul meg, hanem az örökzöldek eredeti hangulatának megtartása mellett, azok egy teljesen természetes változatának bemutatásában. Méghozzá olyan mesterien megkomponált fúvósszólamokkal, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét a szebbnél szebb fogások hallatán.

A közönség hatalmas ovációval fogadta a hallottakat, de a taps akár az első félidő összes szereplőjének is járhatott volna, mert az Oláh Szabolcs (gitár), Mester Dániel (szaxofon), Sütő Márton (bőgő), Majtényi Bálint (dob) felállású kvartett, a gitáros kissé depresszív szerzeményeit adta elő nagyon igényes és mind dinamikailag, mind szerkezetileg remekül kiegyensúlyozott módon. Míg a Miseta Alexandra (zongora), Koós Hutás Áron (trombita), Meleg Tamás (tenorszaxofon), Hock Ernő (bőgő) és Paizs Attila (dob) tagokat magába foglaló csapat egy Kenny Barron szerzeménnyel örvendeztette meg a hallgatóságot.

Játékuk fiatal koruk ellenére telve volt érzékenységgel, hajlékonysággal és roppant figyelmes összmunkával. Koós Hutás Áron nagy ívű trombita szólójában a szívet melengető szépséggel intonált magas hangjaival, míg Meleg Tamás ugyancsak szívmelengető búgó tenor hangjával és kissé a tempó mögé játszott, levegősebb, gördülékeny motívumaival okozott örömet csakúgy, mint a tanszak big-band-je.

A szünet utáni első tanári zenekart akár László Attila Band-nek is hívhatnánk annyi kitétellel, hogy most nem Szendőfi Péter, hanem Kőszegi Imre volt a dobos. Ennek megfelelően László Attila jellegzetesen László Attilás szerzeményei hangzottak el a Band-től megszokott igényességgel. A rend kedvéért a zenekar további tagjai: Oláh Kálmán (zongora), Lattman Béla (basszusgitár), Borbély Mihály (szaxofon). Talán az állandóan cserélődő zenekarok miatt nehezen „belőhető” hangosítás vett el egy kicsit a produkció élvezeti értékéből, de éppen a fellépők nagy száma miatt, ez ezen a koncerten „bocsánatos bűn” volt.

Az ezt követő Binder-Borbély duó viszont kristálytisztán szólt, főleg Binder zongorahangja. Ez a tisztaság egyébként az elhangzott szerzeményei mellett, egész művészetében is jelen van, mely a kortárs zene és a jazz érdekes keveredése miatt első hallásra talán kissé bizarrnak tűnő, ám a kitartó hallgató számára a szépségeit egyre jobban feltáró világ.

Színfolt volt a Babos Gyula (gitár), Regály György (billentyű), Fekete Kovács Kornél (szárnykürt), Gőz László (harsona), Zsoldos Béla (ütő) felállású kvintett által előadott blues, többek között a dobgép biztosította alap, és Regály vocoderes basszuskísérete miatt.

Hozzájuk hasonlóan minden zenekar egy kis különlegességgel kívánta ünnepelni az évfordulót, így a következő csapat is, mely a zongorista Regős István direkt erre az alkalomra komponált latinos szerzeményét adta elő, Borbély ovációval jutalmazott, remekbe szabott, sodró lendületű szólójával.

Ezt követően az est egyik legizgalmasabb műsorszáma következett. A bőgős Berkes Balázs egy hosszú ám annál érdekesebb szóló bevezetővel teremtette meg Lakatos Ágnesnek azt az intim légkört, ahol az énekesnő az indiai és roma zenére emlékeztető improvizációja a megfelelő módon érvényesülhetett. Páratlan nehézségű feladatott vállalt fel a duó, a folyamatosan változó hangnem érzetű kompozíció miatt, hiszen mind a két hangszer intonációja maximálisan a zenész fülein múlik. Ritkán vállalkoznak ilyen merész kísérletre az énekesek, no meg a bőgősök is, nem véletlenül. Erre szokták mondani a cirkuszban: senki se próbálja meg utánam csinálni!

Márkus Tibor zongorista free bevezetőjű szerzeményét az ez idáig még nem szerepelt Nesztor Iván ötletesen kísérte dobon, míg a Borbély Mihály (altszaxofon), Elek István (tenorszaxofon), Fekete Kovács Kornél (trombita), Fridrich Károly (harsona) felállású fúvósszekció, ahogy Regős szerzeményében, úgy most is remekül dolgozott együtt. Érdekes, hogy nemcsak a zenészek személyében, hanem a kompozíciók hangulatában is rengeteg a közös vonás.

Talán nem véletlenül maradt utolsó fellépőnek a Berki Tamás (ének), Horányi Sándor (gitár), Lattman Béla (basszusgitár) és Kőszegi Imre (dob) összeállítású csapat. Berki egyedi humorával feldobta az addigra kissé megfáradt közönséget. Az énekes No nézd csak mindenki című legismertebb szerzeményével, a benne elhangzott gitár és basszusgitár szólókkal valamint Kőszegi pazar dobolásával óriási sikert aratott a zenekar.

Végül, ahogy a tanszak 30. évfordulóján, úgy most is elhangzott egy rögtönzött szövegű blues, nagyjából a következő szövegre:

„A harmincéves évforduló a Zeneakadémián volt,
A negyvenéves a Művészetek Palotájában,
Az ötvenéves már a Parlamentben lesz."

Ha ott nem is, az már biztosnak látszik, hogy a tanszak éveken belül új, hozzá méltó épületet kap a belvárosban. Többek között ezért is érdemes volt ünnepelni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Fidelio Tours

Tudod, hol áll Petőfi, Erkel és Anne Frank fája?

Naponta sétálunk el óriási törzsű, sokat megélt fák mellett, ám szinte sosem gondolunk bele, hogy mennyi történetet, mennyi legendát hordozhatnak magukban. Ha a fák mesélni tudnának, talán többet mondanának, mint a legtöbbet megélt nagyszülők. Most összegyűjtöttünk 8 híres fát, amelyeknek érdemes megismerni a történetét.
Zenés színház

Csábító francia dallamok a Benczúr Kertben

Három fiatal, de a startvonalon már túl járó művész, madarak kórusától kísért estjét élvezhetik augusztus 16-án a lombok alatt. Offenbachtól Delibes-ig, a zenés színházi irodalom legjavából válogatva tíz népszerű operaária, illetve duett szólal meg Horti Lilla és Lusine Sahakyan előadásában.
Plusz

Fáy Miklós: Férfias erények

Fáy Miklós kritikus ezúttal a Robert Capa Központ új kiállításával, a Zeneakadémia szeptemberi Bartók-hangversenyével, Az öreg halász és a tenger új kiadásával, valamint egy Maria João Pires összkiadással foglalkozik.
Klasszikus

A koronavírus ellen harcol, most koncertet ad a Medikus Zenekar

A koronavírus-járvány kezdete óta először lép színpadra teljes létszámmal a Medikus Zenekar augusztus 18-án a Pesti Vármegyeháza Díszudvarában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World interjú

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World mao

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Jazz/World lemezajánló

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.