Jazz/World

"A népzene ma koncertzeneként tud tovább élni"

Interjú Eredics Áronnal
2018.07.30. 09:20
Ajánlom
A délszláv népzenét egyedien értelmező Söndörgő zenekar évek óta szerepel a világzenei toplistákon, most éppen az Amsterdam Klezmer Banddel közös, Szikra című lemezzel. Ennek anyaga augusztus 17-én, a szentendrei MűvészetMalomban is hallható lesz. Eredics Áronnal beszélgettünk.

A zenekarból hárman a Vujicsics alapítótagjának, Eredics Kálmánnak vagytok a fiai. Számotokra, második generációs népzenészek számára egyértelmű volt, hogy a tradicionális zenéhez bátrabban hozzá lehet nyúlni?

Ez nem volt egyértelmű. Végigjártuk azokat a tanulási lépcsőfokokat, amit egy népzenésznek kell. Először a mestereinktől elsajátítottuk a délszláv népzenét eredeti formájában. Ezt először táncházban kíséretként, később a Szentendre és környéki szerb közösségben, majd országszerte bálok alkalmával muzsikáltuk, ahol már az éppen aktuális divat is alakította a repertoárunkat. Rájöttünk, hogy ezekkel a hangszerekkel bármilyen zenét el lehet játszani, miközben lassan bővült a hangszerpark is: amikor felmerült, hogy kellene egy szaxofon, akkor mondtuk Dávidnak, hogy „kezdj el szaxofonozni!”. Amikor harmonikára volt szükség, Salamon öcsém harmonikázni kezdett. Tehát jó tíz év eltelt ebben a hagyományos működésben, majd egy természetes folyamatként átalakult a hagyományos repertoár egy kicsit újszerűbb koncertrepertoárrá, amiben a saját zeneiségünk és egyéniségünk is benne van a népzene mellett. De azt gondolom,

ha valaki népzenét használ alapnak, akkor nem úszhatja meg, hogy megtanulja azt pontosan, az eredeti formájában. Ez olyan, mint a nyelv: az anyanyelv egy közös alap, de azzal már tejesen individuálisan formálhatsz mondatokat.

_DSC82851-135903.jpg

Eredics Áron (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Mit gondolsz, abban, hogy kevésbé vont ellenőrzése alá titeket a táncházközegben jól ismert „folkrendőrség”, szerepet játszik az is, hogy kisebbségi népzenét játszotok?

Szerintem ennek a kulcsa inkább abban van, hogy mi a klasszikus zenei előadói attitűdöket emeljük be a zenénkbe, mivel mindannyian klasszikus zenészként kezdtük - és ez a nem megszokott.

Nem megújítjuk a népzenét, hanem úgy gondoljuk, ma koncertzeneként tud természetes módon tovább élni, hiszen a folklórt színpadon tudod egyéni élménnyé formálni és elmesélni.

Ez az, ami a magyar táncházzenében nehezebb, mert ott létezik egy óriási táncházi közeg, ami miatt sokszor föl sem merül az az igény, hogy ebből ki kéne emelni a népzenét. Mi a Vujicsics iskola és Vujicsis Tihamér szellemiségét visszük tovább, akik szintén a klasszikus zene felől érkeztek. A népzene pedig annak ellenére, hogy évszázados múltja van, mégiscsak egy szóbeli hagyomány – így szabadságánál fogva megengedi az efféle értelmezéseket. Azt vallja az egész zenekar, hogy a koncertzene az útja a népzene megőrzésének és annak, hogy ugyanazok az érzések jelenjenek meg, mint amit megkaphattál a hagyományos közegében. Mert igazából a táncház sem a hagyományos közege, ezt lássuk be. 

_DSC8289-140158.jpg

Eredics Áron (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Az Amsterdam Klezmer Banddel közös anyagotok viszont már más – zeneszerzői és improvizációs – készségeket is megkívánt.

Azt gondolom, hogy egy igazán jó népzenésznek ezekkel a kompetenciákkal – még ha a zeneszerzés túlzás is – rendelkeznie kell. Hogy ha kiraksz elé egy kottát, azt egy adott szabályrendszer szerint, az előadóművészi tehetségéhez mérten megvalósítsa.

Mi akkor mondhatjuk magunkat igazi népzenésznek, ha úgy tudunk zenélni, mint annak idején azok az adatközlők, akik nemcsak a hagyományos zenét játszották, hanem azt is, amit a rádióban hallottak, vagy amit ők maguk találtak ki.

Jó példa erre az egyik legnagyobb mesterünk, Versendi Kovács József mohácsi tamburaprímás, aki bármilyen műfajban tud a hangszerén játszani, mert rendkívüli technikai felkészültsége van. Ő bárhova születik a világban, ezekkel az adottságokkal ugyanilyen fantasztikus és elismert zenésszé válik. Ebből a szempontból már nem választható szét, hogy ki milyen műfajban játszik, hiszen tehetségtől függően mindenki trenírozható arra, hogy akár egy teljesen más zenei műfajt is magas szinten előadjon. Ilyen volt számunkra az Amsterdam Klezmer Banddel közös zenei anyag, ahol mást szerettünk volna, mint amit a Söndörgővel játszunk. Azért is volt nagyon érdekes ez a munka, mert nem kellett azon gondolkoznunk, hogy mi illik bele az eddigi koncertrepertoárba, hanem teljesen szabadon lehetett ötletelni.

Olyan szerves fúzió jött létre, amiben szinte szétválaszthatatlan volt, hogy hol kezdődik a Söndörgő és hol kezdődik az Amsterdam Klezmer Band zenéje.

Igen, abszolút cél volt, hogy ne „közreműködői munka” legyen, ne két külön zenekar álljon a színpadon. Rögtön láttuk, hogy a hangszerelés azt kívánja, hogy bigbanddé alakuljunk. Adott egy jól kihasználható fúvós szekció, ritmusszekció és vannak a két zenekarnak szólistái, akiket teljes mértékig össze lehetett fésülni. Nevezhetjük ezt Szikra Bandnek is, merthogy egy 12 tagú, új zenekar jött létre.

Miben hozott újat ez a közös munka a Söndörgő életében?

Ahogy az az eddigi szavaimból fölsejlik, mi nagyon komolyan vesszük magunkat és a zenét.

Nálunk nem a folkrendőrség jelenti a nyomást, hanem inkább a nagy elődök: a Vujicsics Együttes, Petrovics Emil és még sokan mások, akiknek tovább visszük az örökségét, és amit mi nagy felelősségként élünk meg.

Ezért nekünk eddig nehezen ment, hogy csak úgy elengedjük magunkat. Persze a koncerten ez megtörténik, de a precizitás szintjén nem engedünk a minőségből. Valószínűleg ez az Amsterdam Klezmer Bandes történet is azért jöhetett össze, mert mostanra nőttünk föl ahhoz, hogy azt érezzük, igen, mi ennek meg tudunk felelni, sőt még büszkék is lehetnek ránk ezek az emberek. Az Amsterdam Klezmer Band tagjai pedig eleve nagyon lazák, és ezzel ránk is hatottak: ebben a szabad együttlétben mi is jobban el tudjuk magunkat engedni.

_DSC83241-140024.jpg

Eredics Áron (Fotó/Forrás: Kaszás Tamás / Fidelio)

Eredetileg a Csocsek Fesztiválon tartottátok volna a közös koncertet, ami végül elmaradt. 

Igen, emiatt majdnem a koncert sem jött össze, de ez egy olyan esemény, amit mindannyian nagyon szerettünk volna. A saját szülővárosunkban zenélni, amit azért is csinálunk, mert itt nőttünk fel hozzá. Ez a legfelemelőbb érzés. Ez hazatérés! Köszönet az Amsterdam Klezmer Bandnek, a Szentendrei Teátrumnak és Nektek, hogy mégis lesz együttlét!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Mi az a tritónusz, és miért nevezték az ördög hangközének?

Schiff András egy interjúban nemrégen a tritónusz hangközével jellemezte Magyarországot. De vajon tudjuk, mi ez? És tényleg be volt tiltva a középkorban?
Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.
Klasszikus

Elkápráztatnak új Rameau-lemezükkel Vashegyi György együttesei

Vashegyi György együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar lemezre vették Rameau ma már ritkaságnak számító operáját, a Naïst, és a kritika elismerését is kivívták.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.