A népzene, mióta csak ismerjük, haldoklik; sőt, éppen haldoklása által észleljük. Mióta 1782-ben megjelent az első felhívás a feledésre ítélt magyar népdalok gyűjtésére, mindig minden népzenebarát úgy érezte: éppen most üt az utolsó óra. S ez valamiképp mindig igaz is volt. Ha az állandóan változó hagyomány értékeit próbáljuk menteni, természetes, hogy a jelen lehetőségeit mindig a már éppen elmúlthoz viszonyítjuk. Még szerencse, hogy a hagyományos kultúra nem mindig a borúlátó prognózisok szerint viselkedik, hanem egyes elemei itt-ott, ilyen-olyan okokból meglepően makacsul tartják magukat.

Komolyan vehetjük-e hát az Utolsó Óra program elnevezését?

A húsz éve – 1997 őszén – indult kezdeményezés azt a célt tűzte ki, hogy minden, még gyűjthető népzenei adatot összegyűjtsön az egész Kárpát-medencéből, elsősorban a hangszeres tánczenére koncentrálva.

A még muzsikálásra bírható, hagyományos tudást őrző zenekarokat, zenészeket sorra a Fonó Budai Zeneházba utaztatták, hogy ott a legavatottabb szakértők – Kelemen László, Árendás Péter, Pávai István, Agócs Gergely és mások – vezetésével, többnapos közös munkával a leghalványabb zenei emlékeiket is felszínre hozhassák. A felvételek a Fonó stúdiójában a kor csúcstechnológiájával készültek. A program 2001-ben zárult, s négy év alatt először 47 erdélyi, majd 25 felvidéki, végül 40 magyarországi, partiumi, kárpátaljai és bánsági zenekar hagyományos repertoárját sikerült a teljesség igényével rögzíteni, sokszor énekesek, táncosok közreműködésével. Így természetesen nemcsak magyar, hanem számottevő román, szlovák, cigány, délszláv s megannyi más etnikumhoz köthető anyag is összegyűlt. Összesen 634 adatközlő közreműködésével 1250 órányi hangfelvétel készült, így az Utolsó Órát világviszonylatban is minden idők egyik legnagyobb népzenei gyűjtésének tekinthetjük.

Az Új Pátria sorozat gyimesi népzenét tartalmazó lemeze

Természetesen azóta is készülnek újabb gyűjtések.  De az Utolsó Óra szervezői valóban döntő pillanatban léptek, hiszen a II. világháború előtt szocializálódott utolsó nemzedéket éppen az ezredforduló éveiben lehetett utoljára kifaggatni. A négyéves munka szó szerint versenyt futott az idővel:

Pótolhatatlan kincset sikerült tehát megörökíteni, amelynek legjava az Új Pátria című CD-sorozatban került a nagyközönség elé. 1998 és 2004 között 18, 2010-ben pedig újabb 50 lemez jelent meg, amelyek már önmagukban is kimeríthetetlen tananyagot kínálnak a Népzene Tanszék hallgatóinak. De folyamatban van a teljes anyag internetes publikálása is kereshető adatbázis formájában.

Az évfordulót szeptemberben indult koncert- és táncházsorozattal ünnepli a Fonó Budapesti Zeneház. Minden budapesti műsor másnapján a szegedi, majd a jászberényi közönségnek muzsikálnak a hagyományos falusi zene utolsó utáni mohikánjai. 2018. február 28-án Nyárád menti, április 12-én kutasföldi, április 25-én és május 30-án mezőségi zenészek várhatók, majd szeptembertől decemberig folytatódik a sorozat. Aki benéz, meglátja: az Utolsó Óra csapata még mindig tud újat mutatni.

Kapcsolódó

Megjelent a teljes Új Pátria sorozat

Végéhez közeledik a világon egyedülálló Jövőnk Öröksége projekt: elkészült az 50 CD-ből álló Új Pátria sorozat, valamint négy könyv (a tervezett hétből) az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmusok támogatásával. Az Új Pátria sorozat egy-egy példányát 400 európai könyvtár és szervezet kapja meg, így minden eddiginél könnyebben kutatható, megismerhető lesz a Kárpát-medence hangszeres népzenéje.