Jazz/World

A pillanatban lenni

2008.08.30. 00:00
Ajánlom
Tóth Viktor ma is, két nagyszerűen sikerült lemezzel a háta mögött, makacsul törekszik a teljességre. A sors kegyeltjének, szerencsés kiválasztottnak tartja magát, mert a világ különböző pontjain, a legkülönbözőbb élethelyzetekben érik elemi erejű élmények. Nem is sejtjük, hogy altszaxofon-improvizációiban miféle gazdag emlékanyag sűrűsödik össze, illetve alakul át hangokká, gyakran a muzsikus számára ugyancsak váratlanul.

Tóth Viktor

Fidelio: Mostanában sokat szerepelsz külföldön. Nemrég voltál Berlinben, nemsokára pedig az olaszországi Sarnicóban lépsz fel.

Tóth Viktor: Úgy érzem, manapság több lehetőség nyílik a külföldi szereplésekre, mint az itthoniakra. Játszottam lengyel klubokban és a Bécsi Jazzfesztiválon, s mindenhol azt tapasztaltam, hogy az emberek nagyon nyitottak erre a zenére. Persze örülök a sikereknek, de picit szomorú is vagyok, mert tudom, hogy a magyar közönség is értő volna. A baj a jazz menedzselésével van. Boldogan játszanék valamelyik formációmmal kis magyar településeken, csak a szervezés hiányzik… Mi nagyon szeretnénk a magyar hallgatóknak is megmutatni, hogyan érzünk, gondolkozunk, s mindez hogyan jelenik meg a zenénkben.

F: Tavaly novemberben hat hetet töltöttél az Egyesült Államokban ösztöndíjjal. Mik voltak a benyomásaid?

TV: Öt hetet voltam New Orleansban, s élveztem, hogy egy nagyon emberi városban időzhetek. Ért egy-két nagy zenei élmény is. New York, ahol csak egy hetet voltam, nem az én városom. Nem nekem való az ottani tempó. Minden azt üzeni ott, hogy ”te is lehetsz sztár, akár már holnap”, csak most mindent bele! Az ottani zenei élményeim azonban félelmetesek: három estén keresztül hallottam például a Joe Lovano Quintetet a Village Vanguardban. Azt nem lehet szavakba önteni. Esperanza Spalding volt a bőgőse, úgy játszott, mint Ron Carter… Lovano pedig bemutatta a számára készített egyedi gyártású dupla szopránszaxofonját, amelyen hol unisonóban, hol két szólamban játszott. Ezzel a modern hangszerrel már nincsenek olyan technikai problémák, mint amilyenekkel annak idején Roland Kirknek kellett szembesülnie, amikor több hangszeren játszott egyszerre. Az első sorban ültem abban a tenyérnyi klubban… Lovano játéka egyszerűen elsöprő volt! Zenei jelenléte mindegyik koncertjén egyfajta felajánlás volt. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ezt a nagydarab embert az se érdekelné, ha ott menten meg kellene halnia… Ennyire átélte, amit játszott.

F: Évekkel ezelőtt néhány Miles Davis-lemezt kértél kölcsön tőlem, s az akkori szavaidból az derült ki, hogy ihletet akarsz meríteni a Gil Evans-Miles Davis zenekar munkáiból. Sikerült?

TV: Igen, azóta is bámulója vagyok a Davis-féle ”mondatszerkesztés”-nek, az Evans-Davis nagyzenekar puha hangzásának és arányos harmóniáinak. De ami az inspirációt illeti, úgy gondolom, csak egyetlen zene létezik, vagyis nem számít, hogy ő trombitált, én pedig altszaxofonos vagyok. Ugyanígy lehet inspiráló ereje egy népzenének vagy egy irodalmi műnek. Változatlanul nagyon izgat a klasszikus zenében alkalmazott hangszerek és a jazz tipikus hangszereinek vegyítése, amit ezeken a Davis-lemezeken is megfigyelhetünk. Többször próbálkoztam magam is öt fafúvóst felvonultató formációkkal, s úgy tervezem, hogy következő lemezemen szintén helyet kap majd egy kamarazenekar, vonósokkal.

F: Az utóbbi évtizedek jazztörténetének egyik feltűnő jegye, hogy öt világrész muzsikusai próbálják a saját zenei kultúrájukkal vegyíteni a jazz-idiómát. Mennyiben érinti ez a te zenédet?

TV: Nagyon is. Röviden úgy tudnám ezt megfogalmazni, hogy a kompozícióimmal a zene iránti szeretetemet próbálom kifejezni. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert elemi erejű zenei hatások értek az utóbbi években, elmondok röviden kettőt, amivel a kérdésedre is felelek. Jó szerencsém elvitt egy kihalt bolgár hegyi faluba, ahol egy idős pásztor kemenén, a gadulka ősén játszott. Természetesen házi faragású hangszerről van szó. Amikor megláttam, mosolygott és játszott. Az apjától tanulta, aki szintén pásztor volt. Nem tudom, hogy ezek az emberek így teszik-e, de ő csak a birkáinak játszott. Nos, ez az élmény felért azzal, mintha a világ legtechnikásabb profi művészét hallottam volna színpadon. De hasonlóan revelatív élmény ért Macedóniában is, ahol egy helyi albán lakodalmas együttest volt szerencsém hallgatni. Számunkra ismeretlen harmóniák, ritmusok, dallamok, erős török zenei hatással. Nálunk nagyon rossz híre van a lakodalmas zenének. Ez valami egészen más volt. Földbe gyökerezett a lábam, amikor hallgattam őket.


Weöres Sándor

F: Tudom, hogy Weöres Sándor írásai továbbra is nagyon sokat jelentenek a számodra. Beszélnél erről?

TV: Igen, Weöres továbbra is a ”Bibliám”. Magyarul ír, minden szavát értem, mégis, mintha egy másik nyelven szólna hozzánk. Úgy szeretnék szaxofonozni, ahogy ő ír. Weöres a par excellence jazz-zenész. Sosem tudatosan dolgozom fel a vele kapcsolatos élményeimet sem. Csupán kinyitom a lelkem, hogy befogadjam a mondatait. Hihetetlen tanítás számomra megfigyelni Weöres Sándor műveiben az elképesztően magas szintű formaérzék, verselési technika, arányérzék, ötlet és spirituális mondanivaló tökéletes egységét. Magam is írok szövegeket, úgyhogy tudom: nem minden történetet lehet zeneileg elmesélni. Szeretnék a jövőben is emberi szöveggel kombinált zenéket készíteni, ahogy azt már egy-egy korábbi kísérletemben tettem. Nem énekesre gondolok, mert az énekhang lezárja a zene irányait.

F: Második CD-den Hamid Drake dobol. Ő ma a világ egyik legjobbja, a chicagói avantgarde jazzélet meghatározó egyénisége. Úgy tudom, ismét közös lemezetek készül.

TV: Szerencsés kiválasztott vagyok, hogy együtt muzsikálhatok vele. A mesteremnek tekintem, bár ő úgy viselkedik velem, mintha ”csak” jó barátok volnánk. Különlegesen tiszta ember, és elképesztően nagy muzsikus. Spirituális, nemcsak technikai értelemben. Sokat mesélt nekem az őt ért szufi és buddhista hatásokról, de a maga hitét szeretetvallásnak nevezi. A kapcsolatunk évekkel ezelőtt kezdődött Győrben, a Mediawave Fesztiválon. Mindketten tagjai voltunk a William Parker vezette Workshopnak. Ő később szállt be a zenébe, épp mögöttem ült. S amikor váratlanul leütötte az első hangokat, olyan volt, mintha erősen gyomorszájon vertek volna. Hátrafordultam, ő rám mosolygott, és azonnal tudtam, hogy új mesteremre találtam. Igazából nem is jazzdobolás, amit ő művel, hanem valamiféle kinyilatkoztatás. Így csakis Hamid Drake tud dobolni. Egy-egy ütésében benne van az egész világ, vele játszani mindig új beavatást jelent. Elképzelhetetlenül súlyos tanítások rejteznek a játékában, s ezt nemcsak én, hanem bőgős társunk, Szandai Matyi is ugyanígy érzi. A pillanatban lenni – ezt üzeni nekem a játékával.

F: Az elmúlt években különböző formációkban láttalak játszani. Ez a sokféleség egy kísérletező zenésznél természetes jelenség, vagy keresed a tökéletes formációt?

TV: Ahogy az egyetlen tökéletes hang megfújhatatlan, úgy tökéletes formáció sem létezik. Azt hiszem, annyiról van szó csupán, hogy szeretek sokféle jó csapatban benne lenni.

F: Milyen lemezeket hallgatsz mostanában? Az utóbbi időben ért valamilyen mély zenei hatás?

TV: Inkább élőben, nem lemezről. A bolgár és macedón, illetve az amerikai élményem mellett itt van az a felejthetetlen óra, amit Branford Marsalis öltözőjében tölthettem. Bizalmatlanul fogadott, de egyre jobban megtaláltuk a közös hangot, s a végén hosszú ideig csak nekem játszott, és sokat magyarázott. És persze alapélményem volt az is, hogy megismerkedtem és együtt játszhatok a komáromi Hodek Dáviddal, aki most tíz éves, és máris példátlan tehetség. Mostanában többnyire klasszikus zenéket hallgatok, Brahmsot, Bachot, Stravinsky-t. Utóbbi különösen sokat jelent nekem, kedvencem és mesterem. Viszonylag kevés időt töltök zenehallgatással, talán azért, mert az analitikus zenehallgatás, tehát az, hogy a zenének minden apró momentumára erősen koncentrálsz, csodálatos, de nagyon fárasztó.

F: Mondj valamit a készülő lemezetekről.

TV: Szeptember közepén három este élőben fogunk játszani a Take Five jazzklubban, s a koncerteket felveszik. Ebből az anyagból állítjuk majd össze a lemez egy részét, a másik fele stúdióban készül. A zenekarban változatlan az összeállítás: Kovács Ferenc, Szandai Mátyás, Hamid Drake és én.

(2008. szeptember 18., 19., 20. 21:00, Take Five (Budapest) – Tóth Viktor–Hamid Drake–Szandai Mátyás Trió – Élő lemezfelvétel)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

HVG: Kiszivárgott az SZFE huszonhat új oktatójának neve

Eljuttatták a hvg.hu-hoz az összes olyan főállású oktató nevét, akik újonnan kerültek a Színház- és Filmművészeti Egyetem állományába.
Színház

Szarka Gábor az SZFE-ről: „Egészen megdöbbentő állapotokat találtunk”

Péntek este Szarka Gábor a Hír TV Magyarország élőben című műsorában reagált az elmúlt napok SZFE-vel kapcsolatos híreire és vádjaira, hangsúlyozva, hogy minden intézkedés a hallgatók érdekeit szolgálja.
Vizuál

9+1 műalkotás az amszterdami Rijksmuseumból, amit egyszer újra látni akarunk

Rembrandt, Vermeer és Avercamp festményei, több korszak fajanszkerámiái, babaházak és csendéletek sajttal, gyümölccsel. Szabadon böngészhető az amszterdami Rijksmuseum gyűjteménye az interneten. Tíz must-see műalkotást válogattunk össze az alábbi cikkben, amiket látni akarunk az újranyitás után.
Zenés színház

„Nessun dorma” – Minek köszönheti rendkívüli népszerűségét Puccini operaáriája?

„Vincerò! Vincerò-ò-ò!!!” – És a fejünkben máris megszólal Pavarotti hangja, amint elnyújtva a magas H hangot, üdvrivalgásra készteti a stadionok közönségét. Kerülőúton vált Puccini áriája mindenki kedvencévé, és egy futball-világbajnoksággal indult az egész.
Zenés színház

„Ez egy olyan történelmi pillanat, amelyben nagyon komoly döntéseket kell hozni” – Szabó Magda klasszikusa az Operett Online-on

Decemberben nagy sikerrel debütált az Operett Online képernyőjén az Abigél, Szabó Magda kultikus regényének musical-változata. A megújult szereposztással közvetített előadás egy csodálatos történet szeretetről, lemondásról, küzdelemről és persze a szerelemről. De mit adhat nekünk ma Abigél?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Film

Film készül Billie Holiday hírhedt kábítószeres peréről

Február végén érkezik a legendás jazzénekesnőről szóló életrajzi dráma, amely azt mutatja be, miként vált Billie Holiday az Egyesült Államok drogellenes háborújának egyik legfontosabb ellenségévé egy protest song miatt.
Jazz/World ajánló

Magyarországra jön a modern trubadúr, Estas Tonne

Estas Tonne 2020-as nemzetközi őszi turnéja a járványhelyzet miatt a 2021-es évre tolódva az eredetileg tervezett tematikával érkezik Budapestre. Csodálatos jelenséget állít a középpontba: az emberi észlelést, amit akkor érzékelünk, mikor tetten érjük a kreativitást, amely kitolja spirituális tájképünk belső határait.
Jazz/World hír

Toplistás lemezekkel indul az év a Fonónál

Online koncertekkel és új lemezekkel búcsúztatta az óévet a Fonó. A 2020-ban megjelent albumok közül több a nemzetközi toplistákra és a legjobb hazai kiadványok közé került.
Jazz/World lemez

David Bowie utolsó, legnehezebb szerepe

Öt éve, utolsó albumának megjelenése és hatvankilencedik születésnapja után két nappal elhunyt David Bowie. Hogy a Blackstar hattyúdalnak készült-e, abban az alkotótársak véleménye is megoszlik. Nézz fel, a mennyben vagyok – énekelte a popsztár, és ezt aligha lehet másképpen értelmezni.
Jazz/World hír

A legjobb lemezkiadók közé választotta a BMC-t egy rangos amerikai jazzmagazin

A 2020-as év öt legjobb dzsessz lemezkiadója közé választotta a magyar BMC Recordsot a New York City Jazz Record rangos magazin. A BMC több tavalyi albumát külön is díjazta a lap.