- Miért éppen Amy Winehouse?

- Egyszerűen azért, mert őrült nagy rajongó vagyok. A dalainak, a hangjának egyaránt, és ez nem túl gyakran fordul elő velem. Nagyon közel érzem magamhoz a számait, az előadásmódját, az egész zenei világát, mindig mélyen megérint, ha hallgatom. A zenekarommal gyakran swingesítjük a kedvenc dalaimat, de ez az első alkalom, hogy programszerűen egy előadó, dalszerző köré építünk egy egész koncertet. Tavaly, a Zsidó Nyári Fesztivál felkérésére készítettük el az anyagot, amit nagy sikerrel mutattunk be. Az anyagból készült egy lemez is. Most a Budapesti Nyári Fesztivál meghívására a Városmajori Színpadon adjuk elő szeptember 7-én.

- Milyenek az ismert slágerek ebben a swinges stílusban? Hogyan dolgoztátok fel a Rehab-et?

- Amikor az ötlet megszületett, volt egy kis izgalom bennem, hogy vajon „megadják-e" magukat ezek a dalok a swing, a jazz műfajának. Megkértem Kuzbelt Pétert, a szaxofonosomat, hogy tegyen próbát egy-két dallal, hangszerelje át a mi stílusunkban, és már az első dalnál hallatszott, hogy a dolog működik. Ami létrejött, az alapvetően könnyed, jazz és swing keveréke. A dalok új értelmet kaptak, így azoknak is nagyon tetszik, akik nem ismerik Amy Winehouse munkásságát, de a swinget imádják. A Rehab az egyik legnehezebb feladat volt, mert azt a dalt mindenki ismeri a világon. Mi egy nagyon pörgős feldolgozást készítettünk belőle. Van olyan dal is, ami nálunk ballada lett, míg eredetiben egész más lüktetése van. Egyszóval igazi nagy feladat volt, és egyben nagyon izgalmas munka. Kuzbelt Péter zenei ötletei nélkül nem is ment volna.

- Mesélj egy kicsit a koncertről. Lesz sztárvendég?

- Nagyon várom ezt az estét, egyrészt azért, mert örülök neki, hogy ilyen fantasztikus helyszínen játszhatunk, másrészt azért, mert különleges sztárvendégeket hívtam. Idén ugyanis éppen húsz éve, hogy megalakult a Cotton Club Singers, ami életem egyik legmeghatározóbb része volt, és a mai napig elkísér engem. Így nagyon szép gondolatnak találtam, hogy ezen az estén két-három szám erejéig őket kérjem fel. Igent mondtak, úgyhogy csavartunk a dolgon még egyet, négyszólamú vokálban szólal meg a két legismertebb Amy dal, amolyan Cotton Club Singers-esen. Boldog vagyok, izgulok, örülök, hogy megint valami újat hozunk együtt létre, ennyi idő után. Kozma Orsi, László Boldizsár, Fehér Gábor és én együtt, ezen a koncerten, számomra egy igazi álom.  Hatfős zenekarral igazán nagyszabásúnak ígérkezik. Mindamellett nagy hangsúlyt fektettünk a látványra is, kivetítővel és Vj-vel is dolgozunk, hogy vizuális élményt is nyújthassunk.

- Milyen a munka a többiekkel? Könnyen újra egymásra tudtok hangolódni?

- Nagyon érdekes, hogy mennyire könnyen és egyszerűen tudunk együtt dolgozni, mintha nem is telt volna el hat év azóta, hogy elváltak az útjaink. Minden olyan, mint régen volt, ha együtt vagyunk. Egyrészt mindenki profi, felkészült, másrészt lazán, felszabadultan tudunk együtt lenni, sok nevetéssel és sztorizással. A vokális hangszerelést Fehér Gábor írta, pont úgy, mint annak idején. Nagyon jó maradt a kapcsolat, mi annyira szorosan voltunk együtt, hogy ez a testvéri érzés nem tud elmúlni. Irtó jó megint együtt dolgozni, szerintem a nézőknek is nagy élmény lesz ennyi idő után újra együtt látni bennünket.

- Nem gondoltál még arra, hogy mit szólna a dalokhoz Amy, ha élne?

- De, igen, többször is. Úgy érzem, ha lett volna egyáltalán módom arra, hogy elküldjem, tetszett volna neki.  A Gronau-i Jazzfesztiválra meghívást kaptunk tavasszal, és a német közönség nagyon szerette. Most úgy néz ki, egy angol menedzsment is érdeklődik, és kért pár lemezt tőlünk, hogy eljuttassa Amy kiadójának és édesapjának. Izgatottan várom, mit szólnak hozzá. Fájóan hiányzik a zenei palettáról egy ilyen tehetség, mint ő volt. Azt az űrt, amit hagyott, nem nagyon lehet pótolni, viszont mi, a magunk eszközeivel, tisztelegni szeretnénk előtte.