„Immár 26. éve játsszuk a darabot, bőven túl vagyunk a nyolcszázadik előadáson, de már nem számoljuk. Először nagyszínházi előadásként mutattuk be a PIAF-ot, négy csodálatos zenészkollégával Egerben, az Ifjúsági Házban. A színház átépítése alatt ez volt a Gárdonyi Géza Színház játszóhelye. Később az elkészült színházépület Stúdió Színpadára került a produkció. A rendező, Szegvári Menyhért – aki egyben a férjem is volt – az új helyszínhez alakította az előadást, ahol szintén nagy érdeklődéssel fogadta a közönség. Ez inspirált bennünket arra, hogy elkészítsük a darab egyszemélyes, zongorakíséretes változatát is, amellyel aztán bejártuk Kelet-Magyarországot. Miután elszerződtem Egerből – a Miskolci Nemzeti Színházhoz – nehezebb volt egyeztetni a fellépéseket. Az egyzongorás vagy a zenei alapos változattal ugyan itt-ott felléptem, de a teljes zenekarral már nem álltunk együtt színpadra.
Tavaly októberben azonban – a premier 25. évfordulóját ünnepelve – a néhai férjem síremlékénél, az egerszalóki temetőben ismét a teljes csapattal adtuk elő a darabot.
Felemelő érzés volt. Utána mindenki azt kérdezgette, mikor játsszuk újra” – idézte fel az előadással kapcsolatos korábbi élményeit Nádasy Erika, aki a Benczúr Házban február 25-én ismét négy zenésszel – Nagy Zoltánnal (zongora), Baran Grzegorzzal (harmonika), Takács Balázzsal (gitár) és Ágoston Ottóval (dob) közösen repíti majd a közönséget Piaf érzelmekkel teli világába.
És hogy mi is lehet az immár negyed évszázada futó előadás titka? Nádasy Erika szerint a siker nagyrészt Edith Piaf örökérvényű dalainak köszönhető.
„Az én korosztályomnak persze nem kell bemutatni Piafot és a dalait, de azt tapasztaltam, hogy a mai fiatalokat is gyorsan magával ragadja ez a világ. Egyszer tizenéves fiúknak tartottam előadást egy szakmunkásképzőben. Amikor megláttam, kikből áll a közönség, azt hittem, esélytelen, hogy megnyerjem őket. Kezdetben be is bújtak a magas nyakú pulóvereikbe, mintha aludni készülnének, de az első szám után már közel száz szempár nézett rám érdeklődve” – emlékezett a színésznő, hozzáfűzve, hogy a Piaf-dalok és a sanzonénekesnő élettörténete rendkívül erőteljes érzelmeket képesek kiváltani a közönségből.
Megrázó, hogy egy ekkora tehetség – akinek ilyen csodás hangja és ilyen különleges személyisége volt, és aki ekkora előadói sikereket ért el – milyen tragikus életet élt.
Egész életében mások szeretetét kutatta. Szeretetfüggő, csupa szív ember volt, amivel sokan visszaéltek. Kihasználták, és minden pénzét kicsalták, a legnagyobb szerelme pedig meghalt egy repülőgép-katasztrófában” – idézte fel Nádasy Erika.
„Azért is érzem közel magamhoz ezt a darabot, mert a szövegét én írtam, és bőven adódtak azonos élettapasztalataim, akár a színház világával kapcsolatban is. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, vajon mit érezhetett bizonyos pillanatokban Edith Piaf. Biztos, hogy ezek a dalok mindenkit szíven találnak” – tette hozzá a színésznő, aki arra is kitért, hogy Piaf dalainak másik varázsa, hogy mindegyik egy kerek történet, egy-egy külön világ rengeteg érzelemmel. Ráadásul mindegyik dal katarzist is nyújt, és még akkor is felemelőek, ha tragédiát mesélnek el – fejtette ki gondolatait a színésznő, aki arról is beszélt, mennyiben lesz más az általa bemutatott Edith Piaf a korábbi színpadi előadásokból vagy filmekből megismert művészhez képest.
„Úgy fogalmaznék, hogy Piaf dalain és élettörténetén keresztül a nézők most Nádasy Erikát is megismerhetik egy kicsit. Tízből tíz színésznő másképp kelti életre a karaktert, mert
mindenki a saját szűrőjén keresztül mutatja be a közönségnek a dalokat és az élettörténetet egyaránt.
És persze mindenki másra helyezi a hangsúlyt. Sőt, még a saját előadásaim is különbözőek, ha épp lehangolt napjaim vannak, akkor az előadásban is a szomorúbb hangvétel erősödik fel. Ha pedig éppen tele vagyok örömmel és boldogsággal, akkor az előadás is játékosabbá válik. Ez a színház varázsa.
A produkciót a februári, Benczúr házi premier után március 18-án és április 8-án is láthatja a közönség.
A Benczúr Ház programja itt érhető el. >>>
Fejléckép: Nádasy Erika (forrás: Benczúr Ház)