Nincs abban semmi különös, hogy a spanyol inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók örökül hagyott zenéjét egy magyar trió és egy szerbiai - de indiai, izraeli, albán és szerb zenészekből álló - együttes tárja a közönség elé Budapesten. Az ibériai zsidók kényszerű vándorlása ugyanis gazdag zenei kultúrát hozott létre, magába olvasztva Észak-Afrika, Délkelet-Európa és Kisázsia dallamait. E több száz éves történet része, hogy ma is formálódik a szefárd zene, például úgy, ahogy Palya Bea triója vagy a Shira u'tfila együttes zenéli és gondolja újra. Mi volt az, ami ennyire megérintett ebben a zenében?  

Palya Bea: A szefárd zene kultúrák találkozásából született, és útközben értek gyémántokká e dalok. Ez az út néhány száz éve tart. A Spanyolországból menekült zsidóság zenéje - amely nagyon közeli kapcsolatban van az arab zenével - találkozott bolgár, görög, török, szír dallamokkal. Ez a zene akár egy világbéke-program is lehetne, hiszen a találkozások gazdagságot, termékenységet hoztak, zenei és más területen is. Ősi zsidó rítust elbeszélő ének szól bolgár ritmusban vagy törökös díszítménnyel, vagy épp egy görög dallamban tűnik fel. És éppen ezek azok az énekstílusok, amelyek gyerekkorom óta vonzanak, mintha a lelkem lakhelye valahol a mi földünktől délebbre, keletebbre lenne. S nekem, aki a fél életemet úton töltöm, és naponta tapasztalom meg, hogy a zene közel hoz, segít egymás megértésében, az ezzel a fajta énekkel történő hídverés nagyon fontossá vált. És elgondolkodtam azon is, hogy én magam milyen vélt vagy valós ellenség elől menekülve indultam útnak... 

- Miről szólnak ezek az énekek? Némelyiket ladino nyelven énekled, a szefárdok nyelvén, másokat magyar fordításban.

- A legtöbb dal az esküvő motívumait meséli el, a menyasszony sétáját, a lánykérést, az ifjú pár sátor alá lépkedését, az áldás adását, az asszonyok mulatását. Ott a menyasszony a tengerparton sétál, a balladákban narancsos kávéval várja az asszony a fiát, egy hajóskapitánynak kiáltozva kérdi, hogy merre lehet, akit szeret. Ezeket azért is éneklem magyarul, hogy az itthoni közönség is tudjon utazni a képekkel, közelebb jöjjön hozzájuk - és persze hozzám is - ez a világ.  

- Mennyire maradtatok meg az autentikus zenénél, és mennyire formáljátok saját gondolatokkal ezt az amúgy is állandóan változó zenei stílust? 

- A mi triónk ereje - Bolya Mátyás kobzos-citerással és Dés András ütőssel - pont a személyes zeneiségünkben van, abban a hozzáállásban, hogy belerakjuk a magunk zenéjét, hangjait ebbe az anyagba, miközben a tradicionális színek is megmaradnak. Nekem nagyon fontos zenészek ők: Andrissal tizenöt, Matyival húsz éve zenélünk együtt. A szefárd programunkba tehát mindenképp ott rezeg a sok száz, vagy tán ezer koncert, amit együtt csináltunk, az a sok ezer kilométer, amit együtt buszoztunk, az a rengeteg poén és történet, amit együtt eszeltünk ki. Újítunk, folyton új ötletek hozunk be. Van olyan szám, ahol egymás mellett szorosan állva test-ütőzünk, van, ahol én és Andris egyszerre dobolunk, és van, hogy én éneklés közben indiai tanpurát pengetek, Matyi három citerát használ egyszerre, Andris pedig egy perzsa ütőhangszer, a daf különféle hangzásait szólaltatja meg, akár tengerzúgást imitálva. Az a fázis is nagyon vicces, amikor elkezdünk játszani egy dallamot, de még nem írtam rá szöveget. Andris próbatermében rengeteg könyv van, és én éneklés közben a könyvek gerincéről szedek szavakat, improvizálgatok a társadalomtudományi tanulmányok vagy a szólások és közmondások holdudvarában, amit a szemem épp elér. 

- A szerb Stefan Sablic, a Shira u'tfila együttes vezetője miután zenélt punk, rock és metal bandákban, az elmúlt húsz évét azzal töltötte, hogy szefárd dalokat kutatott fel, számos darabot ő maga gyűjtött, s több évet élt Izraelben, ahol elmélyedhetett abban a zenei stílusban, amely az ő hazájában egészen a II. világháborúig élő zenei kultúra volt.   

Stefan Sablic: Belgrádban a világháborúig tízezer, Szarajevóban tizenötezer szefárd zsidó élt. Mindkét városban alig maradtak... Sajnos csak az utolsó pillanatban sikerült valamennyit megmenteni az itteni közösség tradícióiból. Szerencsére még most is előfordul, hogy rábukkanunk eddig ismeretlen felvételekre. Itt-ott egy kis zenei képzelőerővel ki kell egészítenünk a dallamokat, de hát a szefárd zene egész története alatt ez volt a jellemző: beépíteni más kultúrák zenéjét. A legutóbbi lemezünk például, a Hollandiában kiadott Biviendo Enkantando olyan, a 20. század elején készült felvételekre épül, melyeket csak nemrég tettek közzé népzenekutatók. A legfontosabb természetesen az eredeti dal. Ezt próbáljuk saját gondolatokkal, saját stílussal feldolgozni, s a mai zenehallgatók ízlésére formálni. 

Palya Bea

- A nyelv a zenével párhuzamosan gazdagodott. A ladino, vagyis az ibériai zsidók nyelvére így nagy hatással voltak az arab, török, szerb, bolgár, görög és más nyelvek. A héber mellett én a ladinót is beszélem. Azt azért tudni kell, hogy nagyon különbözik a spanyoltól. Spanyol tudással általában meg lehet érteni a ladino szövegeket, de a nyelvtanban, a szavakban jelentős az eltérés. Az énekek egyébként rendkívül változatos témájúak, szerelemről, megcsalásról, Istenről, betegségről, katonáskodásról, növényekről, reményről, Izrael és Spanyolország utáni vágyakozásról szólnak. 

- A zenekarban különböző nemzetiségű és zenei hátterű tagok vannak. Önmagában az, hogy mindenki hozzátesz valamit a saját kultúrájából hozott elemekből, a szefárd zene történetét idézi.   

- A zenekarba mindenki más etnikai, vallási és zenei háttérrel jött. Fel sem tudnám sorolni, mennyi hatás keveredik itt, amikor hozzányúlunk egy adott dalhoz. Úgy gondolom, a szefárd zene területén ezért is egyedi az, amit mi csinálunk. Ehhez hozzájön az az összhang, ami a hosszú együttzenélésnek köszönhetően minden alkalommal létrejön a színpadon. Közeli barátságok, a szefárd zene iránti elkötelezettség, és a kifogyhatatlan kísérletező kedv az, ami sajátossá, és itthon is nagyon népszerűvé teszi a zenénket.