Jazz/World

A szék sem jelent akadályt

2007.10.18. 00:00
Ajánlom
Eddie Palmieri, a dzsesszbe oltott salsa királya két hónapon belül másodszor járt Budapesten: a Sziget Fesztivál után most a Művészetek Palotájában izzította a levegőt. A környezet ugyan teljesen más volt, a zenekar felállása és programja sem volt azonos, de az kiderült, hogy Palmieri minden körülmények között képes a lehető legjobb hangulattal beborítani a rendelkezésére álló teret.

A Művészetek Palotája kialakításánál fogva gyakorlatilag alkalmatlan olyan zenék bemutatására, amelyek előírásszerű velejárója a közönség megtáncoltatása. Ezért mindenképpen kihívást jelenthetett a háromnapos Latin Fesztivál fellépőinek, hogy az ülős, koncertszerű körülményeket hogyan állítják a maguk oldalára és miképpen vonják ki a produkció egészéből a muzsikájukhoz tartozó leglényegibb elemet.

Az első két napon tangó és kubai zenék hozták lázba a közönséget, Palmieri összegző latin stílus-kavalkádja pedig a zárónapra került – és azt hiszem, a helye pontosan itt is volt. Persze, mások gyűltek össze itt a nézőtéren, mint a nyár végén a Szigeten, talán az összetétel sem volt annyira nemzetközi, ráadásul a Müpába lehet flitteresen öltözködni, az itt-ott felcsillanó strasszok pedig különösen jót tettek a hatvanas évek, úgynevezett Fania-korszakának megidézéséhez.

Palmieri New Yorkban született, igazi "Nuyorican", vagyis Puerto Ricoi gyökerekkel rendelkező, de az amerikai nagyvárosban élő muzsikus. Herbie Hancock, Thelonious Monk és McCoy Tyner neveit említi leggyakrabban, ha a zongorajátékát meghatározó dzsessz-ikonokról faggatják; latin-körökből pedig Tito Puente, Celia Cruz és Ray Barretto, a Fania-korszak közelmúltban elhunyt sztárjai álltak hozzá legközelebb. A Verve lemezcégnél készített közös lemezt Cal Tjaderrel, majd a 70-es években a Fania kiadónál a New York-i salsa legnagyobbjait összegyűjtő All-Stars gárdában szerepelt. Mai napig sorra készíti lemezeit, sűrű koncertprogramja mellett pedig több formációt is fenntart. A szigeti és a Müpás koncert is részben eltérő volt, hiszen a Latin Fesztiválra éppen az a Brian Lynch trombitás nem érkezett a zenekarral, akivel közösen kapta Palmieri legutóbbi, kilencedik Grammy-díját a "Simpático" című lemezért, a legjobb latin dzsessz-lemez kategóriában, 2006-ban.

Az est kétségtelen főszereplője Herman Olivera, a fehér öltönyben és a panama-kalap anyagból szőtt változatában elegánsasan táncoló énekes-frontember volt. A rumbatök használatát tökélyre fejlesztette, méltó társként ritmizált a masszív ütős-szekcióval párhuzamosan, bariton hangja pedig az idő előrehaladtával mind színesebbre festette az örök nyár vidékéről alkotott – az amúgyan sem a szürke munkás hétköznapok képzetével párosuló – gondolatainkat. Mellette a kis pengetős ember hangszere bizony nem a gitár, hanem a duplikált húrú tres volt, főleg a kubai zenék jellegzetes ritmus- és szólóhangszere. Nelson Gonzales a Szigeten többet mutatott, ám radikális, rockosan torzított szólója valamelyest orientálta is a közönséget: kiderült, ezen az estén nem pusztán a latin patternek lendülete görgette tovább az idő kerekét, hanem egyedi dzsessz-arrangeok is beleékelődtek a harmóniai egységbe. Az élmény így még teljesebb lett, még akkor is, ha talán voltak olyanok, akik várakozásukkal ellentétben egy konszolidált, könnyen fogyasztható latin este helyett a salsa jelenének kissé kísérletező, ugyanakkor a legaktuálisabb állomásával szembesültek.

A hangszerelés tágnak aligha nevezhető keretek között mozgott, igaz Palmieri fő erényei között a hangszerek zenekari pozicionálása éppúgy szerepel, mint pianista képességei. Mint kiderült, erény lehet az is, ha szűk lehetőségek között egy tág univerzum kapuit vagyunk képesek megnyitni, ugyanis Palmieri egy hagyományos latin kombó (zongora, 3 ütős, basszus, pengetős hangszer és ének) mellett összesen kettő harsonát alkalmazott és így produkált nagyzenekari hangzást.

Palmieri bájosan közvetlen volt, és talán a dzsesszre hangolt koncert velejárójaként a Szigeten bemutatott, kimondottan a színtiszta latin zenei világra koncentráló program után most megmutathatta valódi énjét. Akkor alig zongorázott, most azonban játékával húzta magával a zenészeket, kedélyesen biccentett néha a fejével és abból társai máris tudták, hogy témaváltás következik. A megkomponált részek a laza hangulati kötések mentén szerveződtek egységgé az improvizációs pillanatokkal és Palmieri kezdett egyre érdekesebben játszani. Tetszett, hogy a számára betolt hatalmas Steinway D-modellen ha két futamot megeresztett; helyette a kottatartóra pakolt szintetizátort gyömöszölte, ám ennek is oka volt. A zsigeri zenekarvezető pontosan érzi az arányokat, ezért tudta, hogy dinamikailag a természetes zongora szellős hangzása sehogyan sem fér be a dús ritmusok lüktetése közé, ezért erre a célra kikevert, dinamikusabb zongora hangszínen játszott – egyáltalán nem volt zavaró. Időnként a kifejezetten bonyolultnak ható szólamait is ugyanolyan természetességgel és mosolyogva játszotta, mint amikor csak a tempót jelezte a többieknek.

Bizonyosan valami mester-tanítvány viszony lehet a zenekari tagok és Palmieri között, mert ugyan egymás elválaszthatatlan részeiként működöt mindegyikük, mégis akadt olyan, aki vizsgára kényszerült a "tanár úr" előtt. A köpcös bongós legény aránytalanul sokat szólózott és közben zenei értéket szinte alig produkált, míg bemutató jellegű attrakciói (hogy mennyit képes egy másodperc alatt ütni a tenyereivel) a cirkuszban is megállták volna a helyüket. A hangsúly mégsem csúszott el a lényegről: Eddie Palmieri a sont, a guarachát, a guajirát, a bolerot, a cumbiát, a guaguancót, a cha-cha-chát, vagyis a salsa legtöbb hajtását olyan természetességgel ötvözi dzsessz-elemekkel, mintha az afro-amerikai gyökerű zenék mindig is párban jártak volna latin szívélyességgel és a széksorok szűkösségén is áthatoló táncritmusokkal.

(2007. október 7. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Eddie Palmieri (USA) koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.