Ludányi Tamás (Fotó/Forrás: Palotai Misi)
- Édesapád maga is fúvós zenész, a tatabányai zeneiskola igazgatója, és jazz big bandet is vezet. Ebből adódóan egyértelmű volt számodra a hangszer- és a műfajválasztás?
- A szüleim mindketten zenészek. Édesapám klarinétos, nála kezdtem el furulyát tanulni nyolcévesen, aztán két év múlva klarinétra váltottam. Tizenhat éves koromban azonban az általa szervezett jazztáborban a kezembe nyomtak egy altszaxofont, hogy „tessék, játsszál!” Innentől kezdve egyértelmű volt számomra, hogy jazzel szeretnék foglalkozni. Bár felvételiztem a Zeneakadémiára klasszikus klarinét szakra is, ide nem vettek fel, a jazztanszakra viszont igen, ahova a szívem mindig is húzott. Borbély Mihály és Elek István tanítványaként végeztem el az alapszakot. Eközben egy fél évet Grazban töltöttem Erasmusszal, majd itthon elvégeztem a mesterképzést tanári szakon, a művészképzést pedig Nürnbergben.
- A játékodban hallatszódik is a magas szintű technikai felkészültség és virtuozitás, ami ezek szerint a klasszikus zenéből jön.
- A java része a technikámnak valóban a klasszikus tanulmányaimnak köszönhető.
Szerintem egyébként egy jazz-zenész számára elengedhetetlen, hogy klasszikus zenét tanuljon.
F: Kiket tartasz mestereidnek, és kik jelentik számodra az igazodási pontot, az inspirációt a zenében?
- Az itthoni tanáraim – Mente Vilmos, Kollmann Gábor, valamint az említett Borbély Mihály és Elek István – mellett sokat köszönhetek a grazi iskolában töltött fél évnek is, ahol az amerikai tanáraim által kaptam valamit az amerikai jazzéletérzésből. De a leginspirálóbb számomra mindig is Kenny Garrett volt, akit a mai napig a legtöbbet hallgatok. Nemcsak a kompozícióit imádom, de a soundját is. Szerintem senki nem játszik olyan érdekes hangot szaxofonon, mint ő.
Ludányi Tamás (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Szerinted egyébként lehet másolni a soundot? Te törekszel erre?
-Igen, törekszem rá. Minél többet hallgatsz egy előadót, annál jobban fog rá hasonlítani a saját hangzásod is.
Minden az emberen múlik. A személyiség az egész játékot befolyásolja.
- Nehéz utat választottál a zenében azzal, hogy a hard bop stílusjegyeit megtartva írsz, írtok saját kompozíciókat. Számodra kapaszkodót is jelentenek ezek a stílusbeli megkötések?
Ludányi Tamás (Fotó/Forrás: Palotai Misi)
- Nekem mindig is a mainstream jazz volt a fő irányom: nagyon bejön a Coltrane, Garrett által képviselt világ. Nem is tudok mást elképzelni a kvartettemmel. De ott van a progresszívebb jazzt képviselő Syrius Legacy, akikkel lehetőségem van free-t játszani, és ott szívesen is veszek ebben részt. Balogh Tamás kvartettjével pedig a Robert Glasper-féle, divatosabb irányzatát játsszuk a jazznek, olyat, ami nagyon megállja a helyét a mai világban. Amit a Ludányi Quartettel csinálunk, az nem egy közönségbarát dolog.
Ugyanakkor az általunk játszott mainstream jazzen belül sem beszélnék korlátokról. Ez egy olyan műfaj, amin belül sok mindent megengedhet magának az ember.
- A zenekarodban Tálas Áron zongorázik, akik hozzád hasonlóan egy nagyon erős zenészegyéniség, több hangszeren játszik, énekel, valamint zenéket is ír. Hogy fér meg „két dudás egy csárdában”?
- Ó, a zenekarunkban négy erős egyéniség van! Bögöthy Ádám bőgősünk szerzeményeit is szoktuk játszani, de persze mi, Áronnal írunk rendszeresen zenéket. Ő általában nagyon komplex kompozíciókkal érkezik, amik szerintem marha jók. Tervezem, hogy ősszel felveszünk egy lemezt, erre kifejezetten kértem Áront, hogy írjon számokat a kvartett számára.
- A későbbiekben itthon szeretnél majd maradni, vagy pedig külföldön próbálnál szerencsét?
-Most úgy tűnik, hogy itthon maradok. Van egy tanári állásom Tatabányán, valamint bekerültem a Budapest Jazz Orchestrába mint állandó tag. Ott van a Syrius Legacy, Balogh Tomi kvartettje, és a Ludányi Quartet karrierje is felfelé ível.
hírlevél
