Én hiszek abban, hogy aki az arcát jó irányba fordítja, és a megfelelő irányból várja a napot, annak a nap ki fog sütni.
Tóth Viktor
Azt gondolom, ha egy zenész egy pici kis tehetséget is kapott, feladata, hogy ebből a tehetségmagból egy telt, dúslombú fát neveljen. Az akadémiai tanulmányok elvégzése a kiinduló pont csupán, a folytonos kutatás, a személyes találkozások a tradíció mestereivel elengedhetetlenek. A mester - tanítvány viszonyban megkapott tudás és
az élőszavas átadás nélkül az egész jazz egy csodálatos papírra nyomott, szépen szerkesztett, könyvbeli homályos történet.
Éppen ezért kerestem az elmúlt évtizedben az összes alkalmat, amikor a mestereket nem csak negyven méterről láthatom, hallhatom egy koncerten. Az, hogy személyes kapcsolatba kerüljek egy-egy mesterrel, és egy-két órát eltöltsünk együtt, sokszor extrém előkészületeket igényelt a részemről. Voltam stuff (segítő a produkcióban), tolmács, néha be kellett szöknöm a lezárt területekre, volt, hogy a sztár öltözője előtt sétálgattam "véletlenül" ( négy órát), vagy évekig gyűjtögettem egy New York-i útra.
Így találkozhattam Lee Konitz-cal, Joe Lovanoval, Herbie Hancockkal, Wayne Shorterrel, Branford Marsalis-szal, Sonny Rollins-szal, Hamid Drakkel, Kenny Garrettel, Henry Franklinnel és Joshua Redmannel. Április 25-én a lengyelországi Wroclawba utaztam, hogy Archie Shepp-pel találkozzam.
Mi okom volt, hogy e hosszú utat megtegyem, hogy Archie Sheppet és saját zenekarát hallhassam, ki egyébként elég gyakori vendége Magyarországnak? Egyrészt mert hiszem, ha valami igazit kapni szeretne az ember, ezért áldoznia is kell, másrészt a koncerten barátom és zenekarvezetőm, a lengyelek első számú trombitása működött közre Sheppékkel. Piotr Wojtasik egész életét a jazz zenei tradíció megismerésének szentelte, hosszú éveket töltött a színpadon az amerikai fekete jazz nagyöregek társaságában. Innen a régi barátság Wayne Dockeryvel, Steve Mcravennel az Archie Shepp Quartetből. Ezeket a - ma már 80 körül járó- zenészeket az Art Blakey Jazz Messengersből, Sonny Fortune quartetjéből, Billy Harper quintetjéből ismerhetjük.
Joris Teepe, Howard Curtis és Tóth Viktor
Ahogy meghallottam, hogy mesterem, Piotr a Shepp Quartettel lép fel, azonnal tudattam vele, ott leszek a koncerten. És ahogy utaltam rá az elején, a zene tisztelete felé törekvő befektetések meghozzák az eredményüket - Joris Teepe bőgős zenésztársam (jelenleg a gröningeni jazz akadémia igazgatója és Rashid Ali bőgőse volt 9 évig - Rashid Coltrane utolsó dobosa volt – hallotta bejelentésemet és meghívott quartetjébe vendégszerepelni – akik ugyancsak a fesztiválprogramban voltak Wroclawban. Így ismerkedhettem meg és játszhattam Howard Curtis, Orrin Evans és Johannes Enders csodálatos zenészekkel.
Ezért cserébe abban hotelben kaptam szállást, ahol a fesztivál összes fellépője, így Archie is. Megérkezésem estéjén találkozó volt megbeszélve Piotr régi barátjával, a 80 éves Wayne Dockeryvel. Ahogyan hármasban a szálloda éttermébe értünk, Archie Sheppet pillantottuk meg, aki épp feleségével vacsorázott. Asztalukhoz invitáltak bennünket a zenésztársak,Wayne és Archie egymásra találtak, és a csoda elkezdődött.
Archie Shepp (Fotó/Forrás: BTW photographers Maziarz/Rajer)
Családi környezetben voltunk, sajtó nélkül, színpad managerek sürgetése nélkül, barátok között. Ezen az estén Archie Shepp ki maga a történelem, a 60-as évek jazz kreátorainak egyik utolsó mestere, megnyílt, befogadott bennünket.
Szívemben éreztem a perzselő érzést, melyhez hasonlót az egyiptomi régészek érezhettek, mikor felnyitották először a nagy fáraó sírkamráját s beléphettek energiaterébe. Velem szemben ült az az ember, aki a jazztörténet és spirituális zene egyik alapművén, a Love Supreme-en John Coltrane társa és zenei partnere volt. A közös találkozásairól mesélt Coltrane-nal, hogyan gondolkodott Coltrane, hogyan dolgoztak. Milyen instrukciókat adott Coltrane a zenészeknek.
Aztán a Village Vanguardos élményeiről beszélt Miles-szal, Herbie-vel '68 ból. A három órás "vacsora" alatt a két nagyöreg Birdtől Sonnyig, Kenny Garrettől Terrence Blancardig, a polgárjogi mozgalmaktól Mama Rose-ig mindenről mesélt, sok nevetés közben. Minden szavukat átjárta, ami jelen korunkból legjobban hiányzik: a tisztelet.
Eufórikus hangulatban a szobámba tértem, tudtam, minden megtörtént, amiért ide utaztam. Tévedtem.
Másnap kora délutáni városi sétámról visszatérvén a szálloda második emeleti liftjéből kilépve megdermedtem. "Úristen, Archie gyakorol." (Az én tervem is a gyakorlás volt. - Elszállt) Kopó módjára a hangot kezdtem követni, a helyet kerestem, ahonnan az a jellegzetes, '60-as évekbeli szoprán szaxofon hang szólt. Jóformán futottam. Meglett. Hosszú percekig hallgattam a zenét az ajtó előtt."Oké, oké, de melyik az én szobám?" A 217-es előtt álltam. A 216- os kulcs volt a kezemben. "Archie Shepp a szomszédom." Szívtájéki ritmuszavarral a szobámba léptem és egy órán keresztül hallgattam ahogy a mester gyakorol.
Archie Shepp (Fotó/Forrás: BTWphotographers Maziarz/Rajer)
Legközelebb a Shepp Quartet beállásán találkoztunk. Ami számomra nagy tanulság volt, amit sok nagytól láttam Amerikában - mit mondjak, magam is másolni próbálom - hogy nincs félgáz az életükben, nincs különbség a beállás energiaszintje és a koncert energiaszintje között, maximumon égnek. Archie az öltözőben is, de még a színpadra vezető folyosón is úgy játszott magának - de inkább a mozdulatlan öröknek - mintha utolsó lehetősége lenne a zene ünneplésére.
És nem azért, mert közel 80 éves. Azért lett Archie Shepp, mert mindig is így játszott.
A koncert felemelő volt. Ezek az öregek, mint Sonny Rollins, Archie Shepp, Roy Haynes, tudják a receptet az emberek szívéhez. A melegségen át, az egyszerűségen át, a tiszta igazság kikerülhetetlen erejének üzenetével. Amikor Archie Shepp a Revolutiont énekli, azt üzeni nekem:
nem kell szenvedned, nem törvényszerű, hogy szenvedj, szabadítsd fel magadat, légy boldog, örülj!
S szólj erről a többieknek is.
Ezért mentem.
hírlevél
