Jazz/World

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

Alexander-technika a Snétberger Zenei Tehetség Központban
2018.11.08. 16:30
Ajánlom
"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.

Egy esős napon érkezünk a felsőörsi erdő szélén található Snétberger Zenei Tehetség Központba. A külső épület falán az amerikai jazz fénykorának legendáiról készült portrék sorakoznak: John Coltrane, Louis Armstrong, Dizzy Gillespie, Charlie Parker és még sok más zenészóriás figyelő tekintete kíséri az ide térő fiatal zenészeket.

A Budapestről, Jászságból, Felvidékről, vagy a szabolcsi falvakból érkező fiatalok számára látszólag beláthatatlan távolságra van a jazz hazája, Amerika, vagy a klasszikus zene otthonául szolgáló fényes európai koncerttermek.

Ugyanakkor a legjobb helyen vannak, hogy a bennük dolgozó belső hajtóerő kiváló zenésztanárok és mentorok segítsége mellett elérhető közelségbe hozza álmaikat.

A képre kattintva galéria nyílik!

Talán ezért van az, hogy a Snétberger Központ egy olyan kivételes oktatási intézmény, ahol a diákok nem a megúszásra játszanak, hanem minden pillanatot kihasználnak, amit tanulással, zenéléssel, gyakorlással tölthetnek. Odaérkeztünkkor lépten-nyomon zenélő fiatalemberekbe botlunk. Az aulában egy tizenéves zongorista, Urbán Benjámin játszik virtuózan, elképesztő energiákkal, a kisebbek minden mozdulatát az aurájába mászva, húsz centiről figyelik, majd telefonon mutogatnak egymásnak „menő” klasszikus zenei felvételeket. Egy másik teremből manouche swing-szerű szabad zenélés szűrődik ki, látatlanban úgy 16-20 éves zenészeket képzelek el, de amikor kinyílik az ajtó, 10-11 éves gyerekek áradnak ki vidáman. Amikor a Snétberger Ferenc által vezetett vonósnégyes óráról épp csak lecsúszunk, szívesen veszik elő újra a kedvünkért a már elpakolt hangszereket és játsszák el – ki tudja hanyadjára – a darabot. Az is beszédes, hogy a tapasztaltabb zenésznövendékekre is felelősségteljes feladatot ruház az intézmény, hiszen a főtárgy tanárok mellett ők is részt vesznek a fiatalabbak segítésében, és együtt gyakorolnak velük meghatározott órarendi keretek között. Annak ellenére, hogy a brácsagyakorlás intimitását megzavarjuk a jelenlétünkkel, és kívülállóként hallgatjuk az intonáció finomságára, vonózásra, fekvésváltásokra utaló instrukciókat, természetesnek veszik az efféle közönséget. Mintha a zene által megkövetelt óriási önfegyelem ebben a nyugodtabb, bensőségesebb közegben nem külső elvárásként dolgozna bennük, hanem a fejlődésre irányuló belső igényként.

Ami utazásunk tulajdonképpeni célja, hogy megismerkedjünk a Magyarországon – sajnos – még mindig ismeretlenül csengő Alexander-technikával.

A Snétberger Zenei Tehetség Központ európaiságát, haladó gondolkodását ugyanis az is jelzi, hogy az első itthoni intézmények között felismerték a hangszerhasználatból eredő pszichofizikai terhelés csökkentésének fontosságát.

Itt Kepes Juli tartja ezeket a foglalkozásokat, aki Los Angelesben szerezte a diplomáját és immár 25 éve foglalkozik Alexander technikával. Mint azt megtudom, tőlünk nyugatabbra és keletebbre már evidenciaként alkalmazzák az Alexander technikát az előadó-művészeti képzéseken: a Royal Academy Of Music-on hét Alexander tanár dolgozik főállásban, a Julliard School zenei tanszékén négy. A Snétberger Központban ez a harmadik kurzus, amikor lehetőség nyílik a testtudat fejlesztő gyakorlatokra járni, a csoportos órák után immár egyénileg is, ami a technika személyre szabott volta miatt sokkal hatékonyabb. Mindez önként jelentkezéses alapon történik, és mára hosszú várólista van Kepes Juli Alexander-óráira, aminek oka, hogy a technika híre szájról szájra terjed a gyerekek között.

Az Alexander-technika egy olyan pszichofizikai módszer, amely a hibás, diszfunkcionális testtartási szokások, mozgásminták tudatosításával, s ezek elhagyásával az optimális mozgásminta kialakulását eredményezi. Egyszerű, gyakorlati módszer, amely segít visszaállítani a mozgás szabadságát s csökkenteni a felesleges feszültségeket a testben.

Amikor belépünk az első Alexander-órára, éppen az énekes Dányi Diával foglalkozik Juli, akivel már nyár óta dolgoznak együtt. Tükör előtt állnak és olyan kedvességgel, empátiával, humorral próbálja rávezetni a helyes testtartásra, saját vállainak, fejének, nyakának megfelelő pozíciójára, amitől a megfigyelő is kellemesen ellazult állapotba kerül. Nincsenek elvárások, hanem igazi, segítő légkör tapintható. Azt hiszem, erről beszél Juli, amikor azt mondja, az Alexander technika nem csak a testet, hanem a pszichét is célozza.

„Ez a technika az egész emberrel, annak pszichofizikai egységével foglalkozik. A fizikai feszültségoldás nyomán oldódnak a lelki feszültségek, és ez fordítva is így van. A zenészek körében előforduló rengeteg sérülést, ami miatt sokan kényszerülnek elhagyni a pályát, nem csak a repetitív testhasználat okozza”.

Mint fogalmaz, ezek a sérülések nem különíthetőek el attól a pszichés terheléstől, ami a zenészekre van pakolva, például, hogy akkor is el kell menni egy turnéra, ha a gyerek beteg – hogy az állandó versenyhangulatról ne is beszéljünk. „Ha ezzel az alapfeszültséggel ül oda a hangszerhez a zenész, az már egy feszült izomtónust eredményez, és akkor még erre jön rá a hangszerhasználat okozta egyoldalú testi terhelés”.

Életében először vesz részt Alexander-órán a Felvidékről érkezett Farkas Attila, aki a nyitrai konzervatóriumban klasszikus zenét, de a Snétberger Központban jazzt tanul; valamint Farkas Erik is, aki Jászapátiból jött és mindössze három éve kezdett el zongorázni autodidakta módon, de fénysebességgel fejlődik. Juli arra kéri őket az ő egyéni órájukon, hogy üljenek le a zongorához úgy, ahogy azt megszokták, majd lefényképezi a testtartásukat. Az óra végén mindezt megismétli, és általában a kettő között máris érzékelhető a különbség.

Bár még mindketten húszas éveik elején járnak, máris rendszeres hátfájásról számolnak be.

Láthatóan komfortzónájukon kívül esik az, hogy saját testük állapotáról beszéljenek, hogy a testtartásukkal kapcsolatos kérdésekre válaszolgassanak. Nem csoda, hiszen az iskolai oktatás során a testről csak biológia vagy testnevelés órán szokás beszélni, ott is csak furcsa elidegenítéssel, és egyébként is hajlamosak vagyunk a modern civilizációban a testre az elme funkcionális tartóhüvelyeként tekinteni, nem pedig gondolkodó anyagként. Juli kicsit olyan, mint egy „testpszichológus”, aki a fizikai jelekből olvasva próbál oldani a testi, azon keresztül pedig a lelki feszültségeken.

Ő azonban hangsúlyozza, hogy az Alexander-technika nem terápia és nem is kezelés, hanem egy tanulási folyamat. Mint mondja, pont azért szeret zenészekkel dolgozni, mert ők meg tudják érteni, hogy „a test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni”. „Ezeken az órákon a saját testünket megtanuljuk a leghatékonyabban és -szabadabban, a leggördülékenyebben használni, úgy, hogy ne okozzunk magunkban kárt” – árulja el. Épp ezért otthon végzendő tornagyakorlatok sincsenek feladva, a cél az önreflexió és tudatosság beépítése a mindennapos gyakorlásba. Amikor a szakmai sikereiről kérdezem, azt mondja, mindennaposak az olyan esetek a praxisában, amikor valaki végső kétségbeesésében, befagyott vállal, gerincsérvvel, műtét előtt érkezik hozzá és végül sikerül helyrehozni a test állapotát, hogy ne kelljen kés alá feküdni. De mégis a „snétbergeresekkel” való munkát tartja a legnagyobb szakmai sikerének. „Ők nagyon különböző háttérből jönnek, és fantasztikus megtapasztalni, hogy a testen keresztüli nyelv univerzális. Azt tanítjuk, hogy van választási lehetőségük. Tehát hogy zenélés közben a testtartásról is dönthetünk, nem szükséges magunkat robotpilóta üzemmódba tenni, és abban repülni, amíg nem jelez a test nagyon erőteljesen.

Az, hogy ezek a gyerekek ennyi idősen megtapasztalhatják a választás fontosságát, a zenélésen is túlmutat. Ez egy olyan önreflexív figyelmet tanít, ami segíteni fogja őket az élet minden területén”.

A Snétberger Zenei Tehetség Központ őszi kurzusának zárókoncertjét november 9-én 19:00-kor tartják a Magyar Rádió Márványtermében. Bővebben a Snétberger Zenei Tehetség Központról ITT, az Alexander-technikáról pedig ITT és ITT olvashat.

Meglepték tanítványai a hatvanéves Snétberger Ferencet

Kapcsolódó

Meglepték tanítványai a hatvanéves Snétberger Ferencet

Február 6-án töltötte be 60. születésnapját a Berlinben élő gitárművész. A Snétberger Alapítvány vezetői február 23-án sajtónyilvános meglepetésköszöntést és tortázást szerveztek számára a BMC-ben.

Meddig emel föl a zene?

Meddig emel föl a zene?

Vannak, akik számára ez nem csak egy elvont, költői kérdés: például annak a több mint 500 „hátrányos helyzetű” fiatalnak, akik a Snétberger Zenei Tehetségközpontba jelentkezve egy jobb jövőről álmodnak, amiben a zene által élhetnek -nem csak érzelmileg- teljes életet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Családi vonósok – Kokas Dóra-interjú

Májusban a bécsi Vienna Classic Strings különdíját nyerte el Kokas Dóra, akit a Fesztivál Akadémia több koncertjén is hallhatunk a nyáron. A fiatal csellóművész mindig is a színpadon létezett igazán, és hálás, amiért a családjában mindig jelen volt a zene.
Plusz

A magyar feltaláló, akit Amerikában sztárként ünnepelnek

Galériánkban megmutatjuk, hogy készült a nyolcvanas években az eredetileg a tanítványainak szánt, de végül játékká vált Rubik-kocka. Július 13-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, tárgytervező. 
Könyv

Babits a ritmusdaráló, Móricz a műparaszt

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.
Jazz/World

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Vizuál

Colostokból és kalászból készült ruhák

Király Tamás (1952-2013) alkotásaihoz a legolcsóbb anyagokat használta fel, a ruhákat, illetve ezek elemeit is gyakran újrahasznosította. A divattervező több mint három évtizedes pályafutását mutatja be az a retrospektív kiállítás, amely Out of the box címmel látható a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Budapesten is bemutatják a Miles Davisről szóló friss dokumentumfilmet

Fantasztikus hír, nem csak jazzrajongóknak: augusztus 30-tól műsorára tűzi az Uránia az idén debütált, Birth of the Cool című dokumentumfilmet, amely angol nyelven, magyar felirattal lesz látható a Pannonia Entertainment forgalmazásában.
Jazz/World magazin

Amikor Andy Warhol még jazzborítókat tervezett

Persze nem akármilyeneket: többek között a jó ízléséről híres Blue Note kiadó albumaihoz adta kézjegyét, később pedig több pop és rockelőadó lemezén díszelgett műve.
Jazz/World hír

Magyar vezetéssel indul program a balkáni világzene fellendítésére

A Hangvető vezetésével és az Európai Unió támogatásával, MOST néven indul nemzetközi program a nyugat-balkáni világzene fejlesztésére.
Jazz/World ajánló

Képes mesekönyv készült Miles Davis életéről

A trombitás egyik legnagyobb hatású albuma után Birth of the Cool: How Jazz Great Miles Davis Found His Sound címre keresztelte könyvét a szerző, Kathleen Cornell Berman.
Jazz/World ajánló

Ismét beköltözik a kultúra a vajdasági löszfalak közé

Többek között a Kiscsillag, a Los Orangutanes, a Mostar Sevdah Reunion és Lajkó Félix várja a közönséget a délvidéki magyarság legjelentősebb kulturális fesztiválján, a Dombos Festen, amelyet július 11. és 14. között tartanak Kishegyesen.