Jazz/World

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

Alexander-technika a Snétberger Zenei Tehetség Központban
2018.11.08. 16:30
Ajánlom
"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.

Egy esős napon érkezünk a felsőörsi erdő szélén található Snétberger Zenei Tehetség Központba. A külső épület falán az amerikai jazz fénykorának legendáiról készült portrék sorakoznak: John Coltrane, Louis Armstrong, Dizzy Gillespie, Charlie Parker és még sok más zenészóriás figyelő tekintete kíséri az ide térő fiatal zenészeket.

A Budapestről, Jászságból, Felvidékről, vagy a szabolcsi falvakból érkező fiatalok számára látszólag beláthatatlan távolságra van a jazz hazája, Amerika, vagy a klasszikus zene otthonául szolgáló fényes európai koncerttermek.

Ugyanakkor a legjobb helyen vannak, hogy a bennük dolgozó belső hajtóerő kiváló zenésztanárok és mentorok segítsége mellett elérhető közelségbe hozza álmaikat.

A képre kattintva galéria nyílik!

Talán ezért van az, hogy a Snétberger Központ egy olyan kivételes oktatási intézmény, ahol a diákok nem a megúszásra játszanak, hanem minden pillanatot kihasználnak, amit tanulással, zenéléssel, gyakorlással tölthetnek. Odaérkeztünkkor lépten-nyomon zenélő fiatalemberekbe botlunk. Az aulában egy tizenéves zongorista, Urbán Benjámin játszik virtuózan, elképesztő energiákkal, a kisebbek minden mozdulatát az aurájába mászva, húsz centiről figyelik, majd telefonon mutogatnak egymásnak „menő” klasszikus zenei felvételeket. Egy másik teremből manouche swing-szerű szabad zenélés szűrődik ki, látatlanban úgy 16-20 éves zenészeket képzelek el, de amikor kinyílik az ajtó, 10-11 éves gyerekek áradnak ki vidáman. Amikor a Snétberger Ferenc által vezetett vonósnégyes óráról épp csak lecsúszunk, szívesen veszik elő újra a kedvünkért a már elpakolt hangszereket és játsszák el – ki tudja hanyadjára – a darabot. Az is beszédes, hogy a tapasztaltabb zenésznövendékekre is felelősségteljes feladatot ruház az intézmény, hiszen a főtárgy tanárok mellett ők is részt vesznek a fiatalabbak segítésében, és együtt gyakorolnak velük meghatározott órarendi keretek között. Annak ellenére, hogy a brácsagyakorlás intimitását megzavarjuk a jelenlétünkkel, és kívülállóként hallgatjuk az intonáció finomságára, vonózásra, fekvésváltásokra utaló instrukciókat, természetesnek veszik az efféle közönséget. Mintha a zene által megkövetelt óriási önfegyelem ebben a nyugodtabb, bensőségesebb közegben nem külső elvárásként dolgozna bennük, hanem a fejlődésre irányuló belső igényként.

Ami utazásunk tulajdonképpeni célja, hogy megismerkedjünk a Magyarországon – sajnos – még mindig ismeretlenül csengő Alexander-technikával.

A Snétberger Zenei Tehetség Központ európaiságát, haladó gondolkodását ugyanis az is jelzi, hogy az első itthoni intézmények között felismerték a hangszerhasználatból eredő pszichofizikai terhelés csökkentésének fontosságát.

Itt Kepes Juli tartja ezeket a foglalkozásokat, aki Los Angelesben szerezte a diplomáját és immár 25 éve foglalkozik Alexander technikával. Mint azt megtudom, tőlünk nyugatabbra és keletebbre már evidenciaként alkalmazzák az Alexander technikát az előadó-művészeti képzéseken: a Royal Academy Of Music-on hét Alexander tanár dolgozik főállásban, a Julliard School zenei tanszékén négy. A Snétberger Központban ez a harmadik kurzus, amikor lehetőség nyílik a testtudat fejlesztő gyakorlatokra járni, a csoportos órák után immár egyénileg is, ami a technika személyre szabott volta miatt sokkal hatékonyabb. Mindez önként jelentkezéses alapon történik, és mára hosszú várólista van Kepes Juli Alexander-óráira, aminek oka, hogy a technika híre szájról szájra terjed a gyerekek között.

Az Alexander-technika egy olyan pszichofizikai módszer, amely a hibás, diszfunkcionális testtartási szokások, mozgásminták tudatosításával, s ezek elhagyásával az optimális mozgásminta kialakulását eredményezi. Egyszerű, gyakorlati módszer, amely segít visszaállítani a mozgás szabadságát s csökkenteni a felesleges feszültségeket a testben.

Amikor belépünk az első Alexander-órára, éppen az énekes Dányi Diával foglalkozik Juli, akivel már nyár óta dolgoznak együtt. Tükör előtt állnak és olyan kedvességgel, empátiával, humorral próbálja rávezetni a helyes testtartásra, saját vállainak, fejének, nyakának megfelelő pozíciójára, amitől a megfigyelő is kellemesen ellazult állapotba kerül. Nincsenek elvárások, hanem igazi, segítő légkör tapintható. Azt hiszem, erről beszél Juli, amikor azt mondja, az Alexander technika nem csak a testet, hanem a pszichét is célozza.

„Ez a technika az egész emberrel, annak pszichofizikai egységével foglalkozik. A fizikai feszültségoldás nyomán oldódnak a lelki feszültségek, és ez fordítva is így van. A zenészek körében előforduló rengeteg sérülést, ami miatt sokan kényszerülnek elhagyni a pályát, nem csak a repetitív testhasználat okozza”.

Mint fogalmaz, ezek a sérülések nem különíthetőek el attól a pszichés terheléstől, ami a zenészekre van pakolva, például, hogy akkor is el kell menni egy turnéra, ha a gyerek beteg – hogy az állandó versenyhangulatról ne is beszéljünk. „Ha ezzel az alapfeszültséggel ül oda a hangszerhez a zenész, az már egy feszült izomtónust eredményez, és akkor még erre jön rá a hangszerhasználat okozta egyoldalú testi terhelés”.

Életében először vesz részt Alexander-órán a Felvidékről érkezett Farkas Attila, aki a nyitrai konzervatóriumban klasszikus zenét, de a Snétberger Központban jazzt tanul; valamint Farkas Erik is, aki Jászapátiból jött és mindössze három éve kezdett el zongorázni autodidakta módon, de fénysebességgel fejlődik. Juli arra kéri őket az ő egyéni órájukon, hogy üljenek le a zongorához úgy, ahogy azt megszokták, majd lefényképezi a testtartásukat. Az óra végén mindezt megismétli, és általában a kettő között máris érzékelhető a különbség.

Bár még mindketten húszas éveik elején járnak, máris rendszeres hátfájásról számolnak be.

Láthatóan komfortzónájukon kívül esik az, hogy saját testük állapotáról beszéljenek, hogy a testtartásukkal kapcsolatos kérdésekre válaszolgassanak. Nem csoda, hiszen az iskolai oktatás során a testről csak biológia vagy testnevelés órán szokás beszélni, ott is csak furcsa elidegenítéssel, és egyébként is hajlamosak vagyunk a modern civilizációban a testre az elme funkcionális tartóhüvelyeként tekinteni, nem pedig gondolkodó anyagként. Juli kicsit olyan, mint egy „testpszichológus”, aki a fizikai jelekből olvasva próbál oldani a testi, azon keresztül pedig a lelki feszültségeken.

Ő azonban hangsúlyozza, hogy az Alexander-technika nem terápia és nem is kezelés, hanem egy tanulási folyamat. Mint mondja, pont azért szeret zenészekkel dolgozni, mert ők meg tudják érteni, hogy „a test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni”. „Ezeken az órákon a saját testünket megtanuljuk a leghatékonyabban és -szabadabban, a leggördülékenyebben használni, úgy, hogy ne okozzunk magunkban kárt” – árulja el. Épp ezért otthon végzendő tornagyakorlatok sincsenek feladva, a cél az önreflexió és tudatosság beépítése a mindennapos gyakorlásba. Amikor a szakmai sikereiről kérdezem, azt mondja, mindennaposak az olyan esetek a praxisában, amikor valaki végső kétségbeesésében, befagyott vállal, gerincsérvvel, műtét előtt érkezik hozzá és végül sikerül helyrehozni a test állapotát, hogy ne kelljen kés alá feküdni. De mégis a „snétbergeresekkel” való munkát tartja a legnagyobb szakmai sikerének. „Ők nagyon különböző háttérből jönnek, és fantasztikus megtapasztalni, hogy a testen keresztüli nyelv univerzális. Azt tanítjuk, hogy van választási lehetőségük. Tehát hogy zenélés közben a testtartásról is dönthetünk, nem szükséges magunkat robotpilóta üzemmódba tenni, és abban repülni, amíg nem jelez a test nagyon erőteljesen.

Az, hogy ezek a gyerekek ennyi idősen megtapasztalhatják a választás fontosságát, a zenélésen is túlmutat. Ez egy olyan önreflexív figyelmet tanít, ami segíteni fogja őket az élet minden területén”.

A Snétberger Zenei Tehetség Központ őszi kurzusának zárókoncertjét november 9-én 19:00-kor tartják a Magyar Rádió Márványtermében. Bővebben a Snétberger Zenei Tehetség Központról ITT, az Alexander-technikáról pedig ITT és ITT olvashat.

Meglepték tanítványai a hatvanéves Snétberger Ferencet

Kapcsolódó

Meglepték tanítványai a hatvanéves Snétberger Ferencet

Február 6-án töltötte be 60. születésnapját a Berlinben élő gitárművész. A Snétberger Alapítvány vezetői február 23-án sajtónyilvános meglepetésköszöntést és tortázást szerveztek számára a BMC-ben.

Meddig emel föl a zene?

Meddig emel föl a zene?

Vannak, akik számára ez nem csak egy elvont, költői kérdés: például annak a több mint 500 „hátrányos helyzetű” fiatalnak, akik a Snétberger Zenei Tehetségközpontba jelentkezve egy jobb jövőről álmodnak, amiben a zene által élhetnek -nem csak érzelmileg- teljes életet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Péterfy Gergely: A Dunakanyarban van valami grandiózus

A Partitúra harmadik szériájának következő adása, most szombaton, szeptember 19-én 14.30-tól Visegrádon és környékén kalandozik a Duna tévén. A műsorvezetők, Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós – többek között – a Péterfy-családnál is vendégségben jártak. Péterfy László Kossuth-díjas szobrászművésznél, és lányánál, Péterfy Bori színész-énekesnél. Bori testvére, Péterfy Gergely író azonban a nyári forgatás idején épp külföldön volt, így kimaradt a Partitúrából, de a Fidelio.hu most pótolta a beszélgetést.
Klasszikus

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.
Könyv

Patti Smith Kosztolányit olvas a teája mellé

Az amerikai költő/énekes nem most ismerkedik a magyar irodalommal: korábban egy Krasznahorkai kötettel töltötte az éjszakáját.
Zenés színház

Létkérdés az opera – Interjú Almási-Tóth Andrással

A kortárs amerikai darab, Jake Heggie Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) című alkotásának magyarországi bemutatójára szeptemberben kerül sor. A színpadra állítás koncepciójáról Almási-Tóth András rendezőt kérdeztük.
Vizuál

Nyolc filmet nézhetünk meg premier előtt a X. Mozinet Filmnapokon

Október 22. és 25. között rendezik meg a X. Mozinet Filmnapokat a budapesti Puskin moziban és 14 további magyar városban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Íme a járványhelyzet-kompatibilis szórakoztatás: indul a Raktárkoncert-sorozat

Zenei legendák, fesztiválzenekarok és a mulatós zene képviselői is feltűnnek a szeptember 21-től kezdődő sorozatban, amelyet a könnyűzenei ipar támogatására indítottak el.
Jazz/World lemez

Budapesti koncertjének felvételét adja ki lemezen Keith Jarrett

Keith Jarrett 2016-ban a Müpában lépett fel. Most duplaalbumon jelenik meg a teljes improvizációs szólókoncert az ECM kiadónál.
Jazz/World ajánló

Szerdán indul a Fonó születésnapi sorozata

A nyári szabadtéri Teraszkoncertek után az idén 25 éves Fonó egy különleges jubileumi válogatással indítja útjára az évadot. A Fonó25 Folkfőváros szeptember 16-19. között egyfajta mixe a zeneház több kedvelt sorozatának.
Jazz/World guessous mesi

Premier: Guessous Mesi a gyermeki énünkről mesél új dalában

Az egzotikus, népi hangzásvilágáról ismert Guessous Mesi, Junior Príma Díjas énekesnő új dallal és videoklippel jelentkezik szeptember 12-én a Fidelio felületén. "Lüktet a lét" című új dala az anyává válás izgalmas és egyben ismeretlen terepe mellett, a saját belső gyermeki énünk megélését dolgozza fel.
Jazz/World lapszemle

Neves szaklap méltatja a Budapest Music Centert

Hosszú cikkben mutatja be a Budapest Music Centert az egyik legolvasottabb jazz-szaklap, az All About Jazz. Nemcsak magáról az intézményről, hanem a körülötte lévő művészi csoportról és az általuk készített hanglemezekről is szó van az írásban.