A San Franciscó-ban élő Rupa Marya szupertehetséges énekesnő Rupa ráadásul ugyanilyen sikeres az orvosi pályán is. Mindkét munkája inspirálja a másikban, vallja. Mindenki tud a két hivatás párhuzamos gyakorlására példát mondani: Albert Schweitzer és Vukán György, két olyan orvos, akik soha nem mondtak le arról, hogy aktívan zenéljenek, ne csak a maguk örömére. Dr. Rupa Marya, aki gyerekkorában azt mondogatta, balett-táncos lesz és sebész, szintén ebbe a sorba illik. De az élete másképp alakult... mert belgyógyász lett és klinikai tanársegéd egyrészt, meg magát gitáron kísérő énekes, zeneszerző, szövegíró és zenekarvezető másrészt.

Schweitzer azért is eszünkbe juthat Rupa kapcsán (énekesként csak a keresztnevét használja), mert a két pálya számára elválaszthatatlan: fő motivációja - túl az egészséges exhibicionizmuson - a társadalmi igazságtalanság elleni harc. Rupa humanista, írnám, ha nem lenne már ez a magától értetődő megjelölés is oly nagyon elhasznált. Állandó rendelést tart az ingyenkórházban, az egyetlen helyen, ahová a környéken élő illegális bevándorlók nyugodtan mehetnek anélkül, hogy kórházi kezelésük a kitoloncolásba torkollna. Számtalan háború- és erőszakellenes, alternatív, környezetvédő, és egyéb demokratikus ügy mellé állt már oda művészeti projektekkel és zenekarával (férje fényképész-képzőművész): a cikk írása idején éppen körbekerekezik San Francisco környékét. Ez a gitárostól is nagy teljesítmény, de a nagybőgőstől, a biciklire kötött utánfutójával még inkább az. A kétszáz mérföldes koncertturnén (Bay Rising Tour) pedálos áramfejlesztőket fognak használni. Hiába, San Francisco legkésőbb a beatnemzedék kiteljesedése óta az establishmenttel szembeni alternatívákban gondolkodó, baloldalra húzó amerikai értelmiség egyik fellegvára. Ettől még az Áprilisi Halacskákat ne tessék patetikus világmegváltásnak vagy szélerőmű árnyékában zajló polbeat dalolásnak elképzelni. Egy tűzről pattant, igézően szép énekesnő és garabonciás bandája a nap bármelyik szakában fogyasztható, döngöltföldű kocsmában is megélő, jó humorú talpalávalót játszanak. Rupának még az is jól áll, bár nem a legelőnyösebb fotója, amikor olajos-koszos overállban fényképezkedik zenészeivel.

Rupa sokáig eltitkolta a zenészek elől, hogy minek készül, az orvosi egyetemen meg azt, hogy nem mondott le a zenei pályáról sem. Amikor már sehogy sem lehetett folytatni a kettőt egyszerre, akkor bement a klinikán az osztályvezetőhöz, és azt mondta: úgy érzem, jobb orvos leszek, ha énekelhetek is, és jobb énekes, ha közben gyógyíthatok is. Legnagyobb meglepetésére főnöke azt mondta: ha megpróbálja továbbra is összeegyeztetni a kettőt, segíteni fog neki. Korábban kéthavonként váltott a két teljes embert kívánó tevékenység között, most pedig nagyjából félévente. - Az emberek halandóságához és mindennapjaihoz állandóan ilyen közel kerülni folyamatos inspirációt jelent nekem - mondta egyszer az ABC csatorna reggeli tévéműsorában.

Ami a muzsikus Rupát illeti: a világzene mellett kötött ki, erőteljesen erre volt predesztinálva. Szülei Pandzsábból (India) származnak, anyja klasszikus zongoraművész volt, aki családja miatt adta fel hivatását. Kaliforniában, Los Altos-ban telepedtek le, de iskolás korában Rupa Franciaországban és Indiában is évekig nevelkedett, a klasszikus indiai zenével és tánccal is ismerkedett. San Diegóban kortárs politikai színházat és biokémiát még együtt hallgatott, azután maradt az orvosi karon. A 2001-es terrortámadás és az Egyesült Államokban utána eluralkodó idegenellenesség után döntött az April Fishes megalakítása mellett. A zenekar neve jelzi, magukat nem veszik haláloson komolyan, bár a társadalmi felelősségérzetet igen. Ezt a bizonyos halacskát (Poisson d'Avril) ugyanis április elsején ragasztják április bolondjának a hátára. A zenekar két alapító tagja a dobos Aaron Kierbel és a bőgős Ed Baskerville. Meghatározó hangszerek még a tangóharmonika, amelyen sokáig a sanzonos és tangós hangzásokat is mesterien megszólaltató Isabel Douglass játszott. Marcus Cohen trombitaszólói és egy csellista állandó jelenléte is jelentősen hozzájárultak az együttes zenei arcéléhez.

Amikor néhány éve egyszer Rupa egy párizsi kávézó teraszán írogatott, odament hozzá egy algériai férfi, és megkérdezte, hogy amerikai-e. Az igen választ követően az ismeretlen azt tudakolta, hogy nem fél-e az arabok gyűlöletétől, amivel hazáját övezik? Ilyesmit Rupa korábban sosem tapasztalt, mert amikor iskoláslány volt Provence-ban, akkor sokan arabnak hitték, Olaszországban brazilnak szokták nézni, Kaliforniában pedig egyszerűen csak mexikóinak. De az incidens adta az alapot az Une Americaine à Paris című, videoklipben is sikeres számukhoz. A jelenlegi turné alapját a legutóbbi, az Este Mundo (Egy a világ) című lemezük anyaga adja, de eddig is tarka-barka zenei szőttesükbe azóta újabb színt fűztek bele: az autentikus roma ritmusokat. A honlapjuk címlapján látható csoportképük is ebbe a sorba illik, az Egy hajóban evezünk, Egy a világ, Mind egyek vagyunk gondolatkör illusztrációjának tekinthető. Allegorikus, egyben archaizáló módon jelennek meg a képen, kis evezős csónakban (igaz, montírozva, és evezők nélkül) látszanak, feltehetően a San Franciscó-i öböl valamelyik ipari kikötőjének háttere előtt. A fotó a migrációra, az összetartozásra és a kiszolgáltatottságra is utal, de optimizmusukat is kifejezi.

Rupa az angol és hindi anyanyelve mellett franciául és spanyolul is énekel, a legjellemzőbb rájuk e négy zenei világtáj közül az utóbbi, mert van benne brazil szamba, tangó, és az sem véletlen, hogy tavaly egy hónapot Mexikóban (Chiapas) töltött műhelymunkával a zenekar. Magyarországra, ahol a Szigeten is sikerrel szerepeltek, a biciklizés, majd egy nagyobb német turné után érkeznek. Budapesti koncertjük nem annyira a színpadi elemekre fog épülni, mint egyébként gyakran, ezúttal az egyetlen közreműködőjük a Sturcz Vonósnégyes lesz. A Sturcz András csellista által vezetett kvartettre nyugodtan mondhatjuk, hogy crossover specialista, mindamellett tekintélyes klasszikus repertoárt is műsoron tartanak. Sok neves pop- és világzenei alkotó hívta meg őket lemezre, koncertre vagy kísérőzenei hangfelvételre, mindenek előtt a gitáros Al di Meola, akivel évek óta rendszeresen együtt dolgoznak, valamint a Jethro Tull együttes, amelynek énekese, Ian Anderson is rendszeresen meghívja őket szólóprodukcióiba, ahogy Leslie Mandoki, Bonnie Tyler, Jennifer Rush is, és dolgoztak a Buena Vista Social Club csillagával, Ibrahim Ferrerrel is. A vonósnégyes néhány szám erejéig csatlakozik az April Fishes-hez.