Hol volt, hol nem volt, kezdjük egy kis történeti áttekintéssel. Kályha gyanánt a Berlini Független zenei Napokat (BID) kell használnunk a kiinduláshoz. ennek az 1988-tól 1993-ig működő fesztiválnak már a világzene alkotta az egyik témáját, jóllehet csak 1987-től kezdett elterjedni e gyűjtőfogalom. Londonban, konkrétan a The Empress of Russia nevű kocsmában született meg, ahol összeverődött egy tucatnyi lemezkiadó, hogy véget vessen annak az áldatlan állapotnak, mely szerint a lemezboltokban vagy a nemzetközi pop-rock, vagy a tradicionális népzene polcára helyezik a portékáikat. Az egyikből kilógtak, a másik a kutyának sem kellett, így valami vonzó nevet kellett választaniuk.

Ott volt Joe Boyd, akinek nemcsak a Muzsikás, de a Pink Floyd is sokat köszönhet; Nick Gold, akitől a világ a Buena Vista Social Clubot kapta; Ben Mandelson, aki zenészként, producerként és kiadóként egyaránt gurunak számított; Ian Anderson, a fROOts főszerkesztője; a rádiós Charlie Gillett – szóval, csupa súlyos figura. És amikor eljött a szavazás pillanata, a legtöbb voksot a „world music” kapta. (Amit, ha minden igaz, az amerikai Robert E. Brown népzenekutató használt először, a hatvanas években.) Aztán egy jó kis kampányt csaptak a brit lemezboltokban, ahol gyorsan megalakultak a World Music részlegek; a többi pedig már történelem...

Cimbalomduó (Fotó/Forrás: Kiss Dóra)

Mindeközben egy másik társaság – mégpedig húsz európai világzenei fesztivál igazgatója – Christoph Borkowsky kezdeményezésére tető alá hozta a világzenei Fesztiválok Európai Fórumát. Ez a Fórum az említett BID-re időzítette tanácskozásait, ám annak megszűntével Borkowsky nem tehetett mást, mint hogy előre menekülve megalapította a World Music Expót. Ez a WOMEX, amely lényegében azóta is három lábon áll. Napközben peregnek a konferenciák és a filmvetítések, és ekkor kavarog a vásár, a standok mögött világzenei lemezkiadók, médiumok, ügynökségek, koncert- és fesztiválszervezők százainak kínálatával. Aztán este felpörög a „showcase” program, melynek öt színpadán három napon át azok a zenekarok bizonyíthatnak, amelyeket kiválasztott a „hét szamuráj” fedőnevű zsűri a mintegy kilencszázezer jelentkezőből. A háromnapos forgatagot ünnepélyes megnyitó és zárókoncert keretezi, az utóbbin a WOMEX művészi és szakmai díjainak átadásával.

Ez eddig nem hangzik rosszul, de a történeti hűség kedvéért megjegyezhetjük, hogy Borkowskynak azért akadt pár álmatlan éjszakája is a WOMEX húszéves menetelése során... 1996-ban néhány héttel a kezdete előtt kellett lefújni a koppenhágai vásárt, mert nem tudtak megegyezni a helyi erőkkel; a következő évben pedig az anyagi összeomlástól kellett tartani Marseille-ben. Elkerülhetetlenné vált tehát a WOMEX gazdasági racionalizálása, ám ebben néhány Fórum-tag a világzenei mozgalom eszméinek csorbulását látta, és Strictly Mundial néven létrehozott egy „ellenvásárt”, ez azonban három évad után, 2003-ban megadta magát. Tetszik vagy sem, bele kellett törődni, hogy a világzene is árucikk... A maga módján.

Forabandit (Fotó/Forrás: Thomas Dorn)

És akkor – 2008-ban – kitört a világválság, valamint megroggyant a lemezpiac, hogy a szakma továbbra se maradjon kihívások nélkül... Ez többek közt azzal járt, hogy a szervezők nehezebben találtak szponzorokra, miközben Európában huszonöt-harminc százalékkal visszaesett a koncertlátogatók száma, egyszóval „új lángok, új hitek, új kohók” váltak szükségessé. Erre szolgáltattak jó példát a vásár „nemzeti ernyői” is, melyek alatt közös standot béreltek egy-egy ország világzenei ügynökségei, előadói, rendezvényei. Sajnálatos módon éppen erre az időre esett a Magyar Könnyűzenei Exportiroda 2009-es megszűnése, de ezt csak nemzeti sajátosságként említem. Most, hogy a Hangvető – Lelkes András, Liber Endre, Weyer Balázs és Jakab Natália – győztes pályázatának eredményeként Budapestre érkezik a WOMEX, aminek sikeréhez és megvalósulásához a Müpa biztosít szakmai partneri támogatást, büszkén megjegyezhetjük azt is, hogy fővárosunk már az 1994-es indulásban is komoly szerephez jutott. 1994 februárjában ugyanis a Világzenei Fesztiválok Európai Fóruma az Almássy téri Művelődési Központban ülésezve döntött arról, hogy (BID híján) a WOMEX keretében működik tovább. Az első, berlini WOMEX-en két zenekarunk – az Ökrös és a Zsarátnok – is fellépett a Cesaria Evorával, Sabri Brotherszel és Baaba Maallal fémjelzett programban, azóta pedig mások mellett a Muzsikás, a Besh o Drom, a Parno Graszt, a Mitsoura, az Anima sound System, Lajkó Félix, a Vojasa és a Söndörgő kapott meghívást.

E sorok írója – Lőkös Csabával, a Müpa világzenei szerkesztőjével, aki 1994-ben a Kaláka Folkfesztivált képviselte a fórumban – 1994 óta álmodozott arról, hogy a WOMEX Magyarországra jöjjön. A legközelebb 2007-ben kerültünk ennek megvalósulásához, amikor a WOMEX (akkori) művészeti igazgatójával, Gerald Seligmannel tárgyaltunk. A Sziget fesztivál (általunk vezetett) Világzenei Nagyszínpada éppen a csúcson járt, és Gerald is Óbudára látogatott. Az infrastrukturális és művészeti kérdésekben könnyen megegyeztünk, de a mögénk álló sziget nem tudott anyagi erejét meghaladó mértékű támogatást biztosítani, a WOMEX pedig elzárkózott a közös kockázatvállalástól, úgyhogy átmenetileg lecsúsztunk... Aztán 2008-ban a Muzsikás kapta a WOMEX életműdíját, 2011-ben pedig Hungarian Heartbeats címmel a Hangvető rendezhette meg a koppenhágai vásár megnyitóünnepségét, melynek sikere megnyitotta az utat a 2015-ös rendezés előtt.

Alo Wala Ahivani (Fotó/Forrás: Jamil GS)

Most pedig már csak napok vannak hátra... Remélhetőleg a mennybe megyünk. Ami az anyagiakat illeti, arra az EMMI biztosított háromszázhuszonhét milliót, ebből 90 millió visszatérítendő támogatás. Ami a helyszínek dolga, arra az esti koncerteket rendező Müpa, a szakmai konferenciát és a vásárt befogadó Bálna, illetve az éjszakai DJ program színteréül szolgáló A38 hajó a garancia. A WOMEX még soha nem járt Kelet-Közép-Európában. Már csak emiatt is rendkívüli, hogy – a kirívó érdeklődés alapján – Budapest több mint helyszíne: otthona lehet „a világzene MIDem-jének”. Ahol mindenki jelen van, aki ebben a szakmában számít. és ami még fontosabb: mindenki elérhető, mindenki megszólítható, aki számít.

Hogy a hazai színtér képviselői mennyit profitálnak mindebből, az majd kiderül. De hogy még soha nem teremtődött erre hasonló esély, az bizton állítható. Amiként az is, hogy a „mezei” rajongókra sem hétköznapi élmény vár. Esténként mintegy húsz – többnyire újonnan feltűnt – zenekarból vehetnek mintát, a világ minden területéről, és a világzene szinte minden irányzatából. Aki nem hiszi, járjon utána(m). Én ott leszek, immár huszonegyedik alkalommal.

Mikor, ha nem most?

Weyer Balázs – Hangvető

- Más lesz-e a WOMEX attól, hogy ezen az égtájon rendezik meg?

- A mi számunkra nagy szó, hogy idejön a WOMEX, globálisan azonban inkább attól különleges ez az alkalom, hogy először jön az egykori vasfüggönyön túlra. Ránk nem csak úgy tekint a világ most, mint egy újabb városra, ahol WOMEX-et rendeznek, hanem mint az első Közép- és Kelet-Európai rendezőre. Mindez lemérhető azon, hogy rekordszámú volt a jelentkezés idén a WOMEX történetében, ezen belül pedig kiugróan magas volt a régióból jelentkező zenekaroké. Magyarországról pedig annyian jelentkeztek, mint az előző, Santiago de Compostela-i évben a négyszer akkora Spanyolországból – és többen is fognak fellépni közülük, mint bármikor eddig. Sok régióbeli előadó és szakember, aki nem engedheti meg magának, hogy elutazzon, mondjuk, a méregdrága Koppenhágába, most azt mondja: mikor, ha nem most? A WOMEX érzékeny műszer: titkos receptjének része, hogy utazó fesztiválként minden évben ugyanolyan, és mégis minden évben más. Ezért nem is akarnánk teljesen a saját arcunkra szabni, viszont nagy butaság lenne, ha nem próbálnánk meg a programban a helyi színt megmutatni. Elvégre az volt a célunk a WOMEX rendezésével, hogy minél több magyar előadót juttassunk nemzetközi lehetőséghez – akár fellépőként, akár résztvevőként, hogy lássa, hogyan működik a szakma globális része és ebből tanuljon, ambíciókat tápláljon, barátságokat kössön. Többek között ezért csináltunk külön színpadot a régióbeli előadóknak, ahol a Balti térségtől a Balkánig terjedő sávból jöhetnek zenekarok.

Weyer Balázs (Fotó/Forrás: Hajdú D. András)

- A hazai zenekarok azt remélték, hogy minél nagyobb számban mutathatják meg magukat. Kiknek, a program melyik színterén sikerült?

- Három magyar előadó szerepelhet a WOMEX törzsprogramjában, és szerencsére a zsűri olyanokat választott, akik képesek is lehetnek élni a lehetőséggel. Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduója, Herczku Ági és bandája illetve a Buda Folk Band szerepel majd a Müpában. Ezenkívül a WOMEX-et megelőző napon, tehát a törzsprogramon kívül egy kimondottan csak magyar nép- és világzenei showcase napot tartunk. Ezen tíz magyar zenekar léphet fel a Fonóban, köztük a Góbé, a Parno Graszt, a Zombori, a Kerekes Band, Dina, a Meszecsinka. A WOMEX egyik legfontosabb programpontja a megnyitó, amely mindig egy csak erre a célra létrejövő, egyedi produkció. Ennek a sorsa dől el a legkésőbb, de ezt is szeretnénk elhozni. Ritkábban beszélünk róla, de a konferencia-programban is nagy a verseny, és ott is bőven lesznek magyarok.

- A Showcase-program szokás szerint tele van új nevekkel. A nagyközönségnek kit nem szabad közülük kihagynia?

- A WOMEX zenei programjából nehéz kiemelni bárkit, mert az élmény ereje éppen az összetettségében és sokféleségében rejlik. Az eddig ismert nevek közül a nyugat-szaharai Aziza Brahim kihagyhatatlan, ő már tavaly év végén fellépett a Müpában. A haiti Chouk Bwa Libété archaikus voudou-ja, a lengyel Sutari lányainak konyhai eszközökkel kísért dalai, a togói Vaudou Game táncos funkja nagyon vonzó, de én magam lennék csalódott, ha nem érnének meglepetésszerű felfedezések ezen a néhány napon.

m.l.t