Jazz/World

„A vizuális művészet univerzálisabb, mint az angol”

2015.09.24. 10:47
Ajánlom
Nem szorul magyarázatra, hogy a kürtőskalács illata miért vonzza már messziről a Magyar Pavilonhoz az expólátogatót, de mint kiderült, a kézműves mesterek tevékenysége is legalább annyira vendégcsalogató.

Apró Tamás (fafaragó) és Kovács Zoltán (kosárfonó) korábban nem ismerték egymást, pedig mindketten a Népművészeti Egyesületek Szövetségének delegáltjaként képviselik Magyarországot az expón, így számukra a milánói világkiállítás nemcsak egy bemutatkozási lehetőség, de egy új barátság kezdetét is jelenti.

- Egy ideje messziről figyeltem, milyen elmélyülten, ugyanakkor meghitt egyetértésben dolgoztok egymás mellett, és olyan érzésem támadt, hogy ti már az idők kezdete óta ismeritek egymást.

- Apró Tamás: Ami azt illeti, itt Milánóban találkoztunk életünkben először, de ezek szerint ebben a néhány napban máris sikeresen összecsiszolódtunk.

- Remélem, abban nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy a fafaragás viszont hosszú évek óta az életed része.

- Valóban nem tegnap vettem először vésőt a kezembe. 18 évesen nem vettek fel a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára - amiről aztán később kiderült, talán jobb is, mert azon a területen nem voltam kiemelkedő tehetség -, viszont megnyílt egy lehetőség, hogy kitanuljam a fafaragást. Eredetileg nem népi faragást tanultam, hanem elsősorban klasszikus bútorstílusoknak (reneszánsz, barokk és rokokó) a díszítő faragását. Később, kilencvenes évek végén ismerkedtem meg, a sajnos idén elhunyt Bánszky Pál művészettörténésszel, aki a tárgyalkotó népművészetnek volt kiemelkedő alakja a NESZ elnökeként is. Rajta keresztül kerültem a Duna-Tisza közi Népművészeti Egyesülethez, és találkoztam olyan autentikus, népi alkotókkal, komoly mesterekkel, akiknek a hatása érződik a munkáimon.

- Most éppen milyen motívumon dolgozol?

- Jelenleg egy Szent István portrét faragok, a szent koronával, illetve a jogar és az országalma ábrázolásával, ami egy klasszikus alapszedéses dombormű. Elsősorban emberábrázolásokat készítek, nyilván a saját stílusomban, de ügyelve arra, hogy meglegyen az a sajátságos íze, ami a magyar népművészetre jellemző. Tehát a stílus klasszikus, de a témaválasztás egyedi. Azért is gondoltam arra, hogy Szent István portréját készítem el, mert ez segít jobban átélni ezt az ünnepet. Minden évben ilyenkor – augusztus 20-án – a Budai Várban szoktam dolgozni a Mesterségek Ünnepén, de most, hogy ezekben a napokban nem odahaza, hanem itt Milánóban vagyok, érzem azt a felelősséget, hogy akik idejönnek a világ minden tájáról, az alapján alkotnak képet Magyarországról, amit tőlünk látnak. Fontos, hogy olyat tudjak mutatni, amin a látogatók elámulnak. Megfigyeltem egy érdekes dolgot. Történetesen azt, hogy nem feltétlenül akkor jönnek többen, ha a domborművön egy fontos vagy izgalmas munkafolyamatot csinálok, hanem akkor volt itt a legnagyobb tömeg, amikor a hátteret készítettem. Szállt a forgács, meg kopogás volt, valósággal megrohantak az expólátogatók.

- Nem meglepő, hogy a látványos munka ide vonzza a nézelődőket. A látogatók kapnak ugyanis egy meghatározó élményt, de gondolom, te is kapsz tőlük elismerést, vagy egy-egy olyan kérdést, amin elgondolkodhatsz. Volt már izgalmas észrevétel?

- Ez még csak a harmadik napunk itt Milánóban, tehát olyan nagy tapasztalatom nincs. Elsősorban a gyerekek érdeklődnek, akik időnként tátott szájjal figyelik, hogy mit csinálok, és sokszor alig lehet őket innen elmozdítani. Természetesen ez az elsődleges feladat, hogy a fiataloknak mutassuk meg az értékeket, mert az, hogy a hagyomány fennmaradhasson, az a mi felelősségünk is. Van egy mondás, amit nem biztos, hogy tudok szó szerint idézni, de az a lényege, hogy a hagyományőrzés az a tűz továbbadása, és nem a hamu őrzése. Egyébként ez a fajta munka elsősorban a gyerekeket érdekli, de rajtuk keresztül remélhetően a szülők is fogékonyak lesznek, mert valami olyat látnak, amit élőben máshol nem. Úgy tudom, hogy nem túl sok kézműves bemutató van az expón, így a mi jelenlétünk akár az újdonság erejével hathat.

- Arról nem is beszélve, hogy az embereket az is vonzza, hogy kiléphetnek az okos kütyük világából a valóságos élethelyzetekbe, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek egymással. Külföldieknek mennyire nehéz elmondani, hogy mi a mesterséged címere?

- Nem könnyű, már csak azért sem, mert úgy vettem észre, hogy az angollal itt nem sokra megyek. Innentől kezdve pedig a kommunikációnak egy olyan szintje lép előtérbe, ahol nem annyira a szavak számítanak. Egy gesztusnyelvvel kiegészült oda-vissza mosolyban, többek között az is benne van, hogy bár egyikünk sem érti a másikat, de közben mégis megérezzük a dolog lényegét. De úgy tűnik, hogy a fafaragás, illetve tágabban a vizuális művészet univerzálisabb nyelv, mint az angol.

- Közben megérkezik egy érdeklődő gyereksereg, így gyorsan elbúcsúzom Apró Tamástól, de azért fél szemmel látom, ahogy a fafaragó mester a gyakorlatban is kipróbálja a gesztusnyelv erejét. Kovács Zoltán kosárfonót pedig kérdeznem sem kell, ő már válaszol.

- Kovács Zoltán: Az igazság az, hogy füleltem, amikor Tamással beszélgettetek, így elárulom, hogy én picit később, a húszas éveim vége felé kezdtem el tanulni a kosárfonást. Azt azért hozzáteszem, hogy emlékeim szerint, már gyerekkoromban magával ragadott az a formavilág, ami körülvett minket, tehát a nagyszülőknek a padlásán, kamrájában, az istállójában a fonott termékek, a kosarak látványa mind, mind beleivódott a lelkembe. Először csak a kosárfonás öröméért kezdtem el tanulni ezt az ősi mesterséget, aztán valahogy tovább motoszkált bennem a késztetés, hogy mélyebben elsajátítsam ezeket az ismereteket. Így aztán először különböző táborokban, majd a későbbiekben, a Hagyományok Házában is tanultam a kosárfonást. Egy idő után pedig ennek a kézműves mesterségnek az oktatója is lettem.

- Munka közben tudtok egymással beszélgetni, odapislogni a másikra, vagyis alakul már a barátság Tamás és közted?

- A kézműves tevékenységnek van egy olyan előnye, legalábbis a fafaragásnak és a kosárfonásnak mindenképpen, hogy közben lehet beszélgetni, és én ezt nagyon szeretem benne. Amikor tanítok, és foglalkozásokat tartok, ott is azt látom, hogy a munka mellett nagyon jó kis közösség tud kialakulni, mert közben beszélgetünk, és ez összekovácsolja az embereket. Úgy, ahogy itt minket is, mert szóba kerülnek az élet nagy dolgai éppúgy, mint apróságok, és mint tudjuk, így szövődnek a jó barátságok. Közben persze folyik a munka, és nem kérdés, hogy a hagyományos paraszti kosárfonásnak a termékeit próbálom itt Milánóban is elkészíteni. A napokban fontam már demizsont, és tervezem, hogy bevásárlókosarat és tálcát is készítek, egyszóval próbálom színesíteni a formavilágot.

- A gyerekeket nyilvánvalóan érdekli mindaz, ami a kézzel készül, a felnőttek többséges valahol útközben elveszíti ezt a fajta fogékonyságot . Mekkora a gyerekzsivaj a kosárfonó bácsi körül?

- Azt kell mondanom, hogy itt Milánóban, a felnőttek körében is nagy az érdeklődés. Az érettebb korosztályoknál gyanítom, hogy a nosztalgia kerül elő, mert ugyebár más országokban is fontak kosarat a régiek. Így valószínűleg a külföldieknél is van egy dédszülői, nagyszülői generáció, ahol még élt ez a hagyomány. Az biztos, hogy nálunk otthon, döntően ezek az emlékek jönnek elő, ha látnak engem kosárfonás közben. Sokszor el is mondják nekem, hogy a nagyapjuk is fonta a kosarat, és ez mennyire megmaradt az emlékezetükben. A gyerekeknél pedig inkább a látvány a fontos, mert azt figyelik, ahogy kuszálom a szálakat, és ez valószínűleg elvarázsolja őket.

- Voltak olyanok, akik azt kérték, hogy hadd próbálják ki ők maguk is a kosárfonást?

- Ez nem igazán jellemző, inkább a látvány az, ami lenyűgözi őket, meg az anyag. Mivel nem tudják, hogy mivel dolgozom, azután érdeklődnek, és miközben megfogják, próbálják érzékelni, hogy milyen is a tapintása, mert látják, hogy egy kemény, de azért rugalmas anyaggal dolgozom.

- Szerinted átadható a mesterséged olyan értelemben is, hogy egyfajta szemléletváltást eredményezzen, ami alatt természetesen nem azt értem, hogy mindenkiből legyen kosárfonó, hanem megmutatni azt, hogy még mindig léteznek emberléptékű kapcsolatok?

- Teljes mértékben átadható, többek között azért is, mert a kosárfonást nem muszáj kézművesiparosság-szinten megtanulni. A kosárfonás a paraszti hagyományban is egyfajta téli tevékenység volt, amikor is a gazda elkészített néhány, a gazdasági munkák során használatos kosarat. Mindazokat, akik arra vágynak, hogy kikapcsolódjanak, és beleszagoljanak a kézművességbe, arra tanítom meg a tanfolyamaimon, hogy egy egyszerű technikával el tudjanak készíteni egy kis hagyományos kosarat. És ebben az a szép, hogy ez közösségi munka, ezeken az alkalmakon előkerül a pálinka, hoznak süteményt, pogácsát, és vidám fotók születnek a végén a közös alkotásokból.

- Bár nem látok a kötényed alatt pálinkát, így is vendégcsalogatóak vagytok.

- Bízom benne, hogy hozzájárulunk a nagy látogatószámhoz, mert valóban látványnak sem rossz, amikor az erre járók olyan köténybe beöltözött embereket látnak, akik megszállottan dolgoznak. Bízom benne, hogy egyfajta bensőséges hangulatot is tudunk nyújtani azzal a képpel, amit az ősi mesterségünkön keresztül mutatunk a hazánkról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

„Írás és olvasás ikrek” - Vámos Miklós a Lírástudókban

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio május 12-én, szerda este fél 8-kor jelentkező irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Vámos Miklós író.
Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.
Színház

Eredeti Örkény-egypercessel köszöntötték Mácsai Pált a jubileumi Azt meséld el Pista! után

Május 12-én különleges évfordulót ünnepelt az Örkény Színház, ugyanis 700. alkalommal tűzték műsorra Mácsai Pál egyszemélyes előadását, az Azt meséld el, Pista!-t.
Klasszikus

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Vizuál

Paul Almásy válogatott fotográfiáiból rendezett tárlatot a Mai Manó Ház

A Mai Manó Ház A képírás mestere – Paul Almásy címmel rendezett kiállítást a világhírű franciaországi magyar fotóriporter munkáiból, mely május 11. és június 6. között látogatható.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Megjelent a Zűrös Banda 2021 című új lemeze

A Zűrös második lemeze a 2021 címet viseli, egy nehéz évben született, de tele alkotó energiákkal és saját számokkal! A zenekar talán nem is fejezhette volna be jobbkor az albumot, hiszen itt a nyitás: a lemezbemutatóra már élőben, közönség előtt kerül sor a Fonó nagytermében június 4-én.
Jazz/World hír

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.
Jazz/World ajánló

Kocsmazene magyarul – ezért könnyű beleszeretni az Aurevoir.-ba

Ma már egyre inkább elmosódnak a könnyűzene műfaji határai, de még ebben a sokszínű felhozatalban is akadnak karakteres, azonnal felismerhető stílusok. Az Aurevoir. rengeteg forrásból táplálkozó zenéje ethno-beat névre hallgat, és alig pár év alatt hódította meg a hazai klubszínpadokat. Népzene és angolszász beat-folk, lélekig hatoló mélységek és őrült elszállás: mutatjuk, miért ne hagyjátok ki a zenekar május 16-i ingyenes online koncertjét!
Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.