Mitől olyan különleges a keretes dob, amelyen ön is játszik?

A világ egyik legrégibb hangszeréről van szó, amely a Közel-Keletről származik. A nevét onnan kapta, hogy egy kör alakú keretre feszítik a bőrt, amely a hangot adja. Nagyon egyszerű szerkezet tehát, a bibliai időkben jellemzően a nők használták, kommunikációs célokra, például jelezték, ha vihar közeleg, de egy ünnep beköszöntével is megszólalhatott. Ezek a dobok több ezer évvel ezelőtt a Holt-tenger környéki sivatagban, Izrael és a Sínai-félsziget területén tűntek fel. A héber nevük Tof Miriam volt, szó szerint Mirjam dobja, mivel a hagyomány szerint a bibliai prófétanő játszott rajta, amikor a zsidók hatezer évvel ezelőtt elhagyták Egyiptomot. Az idők során a keretes dobnak másféle formái is kialakultak, és számos kultúrában megjelentek – különböző méretben, néha csörgőkkel ellátva, és eltérő módokon is játszottak rajta.

Ön hogyan került kapcsolatba a hangszerrel?

A zsidó kultúrából a keretes dob teljesen eltűnt, amikor kétezer évvel ezelőtt a jeruzsálemi szentélyt az ellenség lerombolta, és az efölötti gyász miatt a vallási elöljárók betiltották a zenét. Ugyanakkor a hangszer annyira népszerű volt a térségben, hogy más formákban újra megjelent, az óvodákban a nevelők például a mai napig ezzel hívják össze a gyerekeket.

Megkerestem más országok dobosait, Irakból, Törökországból, Jemenből, Marokkóból, Üzbegisztánból gyűjtöttem technikai fogásokat, és ez alapján alakítottam ki a saját ütőhangszeres nyelvezetemet, amit Maneginának neveztem el. Elkezdtem komponálni is a dobra, énekkel társítva, ami a hangszer hangzása miatt sokak számára nagyon ősi zenei nyelvnek tűnik, pedig csak az utóbbi harminc-negyven évben keletkezett művekről van szó. Tanítok is, a portugáliai Portóban van az iskolám, de Európa-szerte, valamint Indiában és Amerikában is tartottam már kurzusokat.

Milyen hangszeren játszott, mielőtt elkezdett a keretes dobbal foglalkozni?

Egy másfajta dobon, a török darbukán, amely eltérő technikát igényel. De már nyolc-tíz évesen elkezdett érdekelni a keretes dob, azóta pedig ennek szenteltem az életem. Egészen csodálatos, hogy idáig jutottam vele, hiszen normális esetben, ha egy hangszerrel professzionális szinten akar foglalkozni az ember, elmegy az egyetemre, és ott alaposan megtanulja, hogyan kell rajta játszani, nekem pedig mindent magamnak kellett elérnem.

Zohar Fresco (Fotó/Forrás: Zohar Fresco Facebook-oldala)

Honnan lett hangszere? Rekonstruálta, hogy milyenek lehettek a dobok a bibliai időkben?

Igen, amihez támpontot adtak a más kultúrákban található dobok, de kutatásokat végeztem történelmi dokumentumokban, és megnéztem a Jeruzsálemi Múzeumban található szobrokat, amelyeket Izrael déli részén tártak fel. Látható rajtuk, mekkorák voltak a dobok, és hogyan tartották őket az asszonyok. Használtam a Biblia leírásait és a héber betűkhöz köthető kabbalisztikus tudáson keresztül a dob szó jelentésével is foglalkoztam. Arra is rájöttem, milyen hangja lehetett a bibliai hangszereknek, és megbíztam nagyszerű német, illetve lengyel hangszerkészítőket, akik a megadott információk alapján elkészítették a dobot.

Milyen zenei lehetőségek rejlenek a hangszerében?

Nagyon széles a lehetőségek tárháza. A hang hosszan zeng, és gazdag felhangokban, így különleges atmoszférát teremt. Csak az ujjaimat használom, nem úgy, mint például Dél-Amerikában vagy Afrikában, ahol teljes kézzel játszanak a dobon. Így nagyon finom, lágy hangja van, egészen más lesz a zene dimenziója, energiája.

Dolgozom más közel-keleti zenészekkel, Törökországból, az arab országokból, Iránból, Görögországból és persze Izraelből. Jazz-zenészekkel huszonhárom éve muzsikálok, egy lengyel zongoristával és egy svéd nagybőgőssel alkotunk állandó formációt. Nagyon izgalmas zenéket tudunk együtt létrehozni. 

Milyen emlékeket őriz korábbi fellépéséről Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral?

Hihetetlen élmény volt Fischer Ivánnal együttműködni, hiszen én nem a klasszikus zene világából érkeztem, de egészen lenyűgözött a nyitottsága, a professzionalizmusa és az energiája. Hatalmas örömöt jelentett vele és a csodálatos zenekarával Budapesten fellépni. A mostani koncert pedig nagyszerű lehetőség lesz, hogy a hangszeremre és annak hagyományára irányítsam a figyelmet. Megható érzés, hogy ismét meghívtak, és megoszthatom a zeném, a kultúrám a budapesti közönséggel.

Zohar Fresco Fischer Ivánnal és Taiseer Eliasszal (Fotó/Forrás: Budapesti Fesztiválzenekar)

A koncerten a fuvolista Madhav Haridasszal lépnek fel együtt. Gyakran dolgozik fúvósokkal?

Sokféle formációban szoktam szerepelni, szólóban is, de gyakran duózom dallamhangszerekkel, mivel a melódia nagyon fontos nekem. Máskor pedig nagyobb formációkat alkotunk, fuvolával, zongorával és még egy ütőhangszeressel. A budapesti koncerten a partnerem indiai bambuszfuvolán fog majd játszani, amit bansurinak hívnak. Improvizál is majd az általam megszólaltatott dallamokra.

Említette, hogy tanít is. Mi vonzza a diákjait a keretes dobhoz?

Nagyon finom, érzékeny hangzású hangszerről van szó, ilyen szempontból is különleges az ütősök között. Minél nagyobb, annál mélyebben szól, és gazdagabb felhangokban.

Én nem ezért muzsikálok, de a hang attól még rendelkezhet ilyen erővel. Nem kifejezetten tánczenét játszom, sokkal lassabb, meditatívabb a muzsikám, hosszú-hosszú hangokkal. Van egyfajta nyugtató hatása is, a poliritmika, tehát a különböző ritmusok egyidejű felhangzása miatt. Ezért nemcsak dobosok érkeznek hozzám tanulni, hanem például zongoristák, a tradíció újfajta megközelítése más zenészeket is érdekel. A különleges ritmikai nyelv elsajáítása céljából még táncosok is fel szoktak keresni.

Ezek szerint küldetése a keretes dobbal túlmutat a hangszerjátékon.

A budapesti koncert után lesz egy nagyon érdekes projektem, Parkinson-kórban szenvedő embereknek fogok mesterkurzust tartani, játszom majd nekik, megtanítok egyes részleteket, és ezáltal a zene szabadsága fejlesztheti a mozgáskoordinációjukat. Korábban még nem csináltam hasonlót, de egy lengyelországi koncertem után egy idősebb hölgy megszólított, és azt mondta, nagyon boldog, hogy eljöhetett, sokkal jobban érzi magát, könnyebben tud mozogni. Eltűnődtem, miért lehet a dobnak ilyen hatása, miközben az ütőhangszerektől általában nem azt várjuk, hogy megnyugtassanak és ellazuljunk. Aztán rájöttem, hogy a ritmus lényege az idő, az pedig lehetőséget nyújt, hogy bármit létrehozhassunk. Ez a tanításom célja is: megmutatom az embereknek, hogyan tudnak új módon bánni az idejükkel, és ezáltal rátalálhatnak a saját személyiségükre.

Fejléckép: Zohar Fresco (forrás: OMIKE)