Jazz/World

"A zene olyan, mint az imádság”

2016.08.02. 08:06
Ajánlom
Dresch Mihályt senkinek nem kell bemutatni, aki szereti a jó zenét. Életműve a magyar jazz mérföldkövének tekinthető, hiszen a jazz harmóniavilágát és a magyar népzenét a lehető legorganikusabb módon ötvözte. Nemrég új lemeze is megjelent Tördelős címmel, augusztus 16-án pedig visszatérő partnerével, a világsztárként ünnepelt szaxofonossal, Chris Potterrel egészül ki quartetje az Opus Jazz Club színpadán.
Dresch Mihály

Dresch Mihály (Fotó/Forrás: Ivor Szaniszló)

- Már szinte hagyomány, hogy minden évben van egy közös koncerted Chris Potterrel. Milyen vele a muzsikálás és honnan az ismeretség?

- Valóban, most már lassan öt éve minden évben találkozunk. A magyar feleségén keresztül ismertem meg őt, sokat jönnek Magyarországra. Az első közös muzsikálás egyszerre volt lenyűgöző és ijesztő, mert hihetetlenül felkészült zenész, egy igazi szaxofonharcos (nevet). Csodálod, mert tényleg páratlan módon tud a hangszerrel bánni, egy élvonalbeli muzsikus, az elsők között levő óriás ő. Persze aztán kiderült, hogy nem csak kiváló zenész, hanem nagyon kellemes ember is, munka közben elszállt a bennem lévő kisebbségi érzés. Most is ő kérdezte, hogy nincs-e kedvem egy közös koncerthez, érdekes módon szeret velünk zenélni. És ha minden igaz, a közeljövőben a BMC kiadja majd a 2012-es Müpa-béli közös koncertünk felvételét, amit még a régi kvartettel, Lukács Mikivel, Baló Istvánnal és Hock Ernő bőgőssel vettünk föl. (Az új bőgős Horváth Balázs – a szerk.) Tehát egyféle elő-lemezbemutató koncert is lesz ez a mostani.

- Furcsa, hogy kisebbségi érzésekről beszélsz, hiszen itthon műfajteremtőként emlegetnek és a külföldiek közül is a legnagyobbakkal játszottál már együtt Archie Shepptől, Dewey Redmanen át Lee Konitzig. Ha valaki, akkor te külföldön is építhettél volna karriert.

- Soha nem voltak nagyratörő vágyaim.

Én csak finoman és jó légkörben szeretnék élni és annyit muzsikálni, amiből megélek.

Másrészt egy kicsit saját magamat is rekesztettem ki, mert a legtöbbször nem vagyok feloldódva.

- Zenélés közben azért úgy tűnik, mintha fel lennél oldódva.

- Persze.

A zene olyan, mint az imádság.

Az, hogy közönségnek játszhatok, egy csodálatos dolog, ugyanakkor egy óriási kihívás is, mert érzed, hogy valami szépet várnak tőled. Nekem megvan az eszközöm a széphez: ez a zene, ami által egy emelkedett állapotba kerülhetek. De nem vagyok körülpáncélozva, ennél fogva pedig nagyon szenzibilis vagyok. Viszont ha elkapok egy érzéki állapotot, akkor lehetséges, hogy szép dolgok is történnek. De azt nem tudnám megcsinálni, mint Chris, és más világsztárok, hogy egy évig turnéznak, és minden nap máshol fújnak ugyanazon a magas színvonalon. 

- És mi a különbség a közönség előtti játék és a magányos alkotás között? Milyen körülmények kellenek az utóbbihoz?

- Az, hogy jól érezd magad. Vagy nagyon rosszul. Ahhoz, hogy létrehozz valamit, amihez közöd van, beleérzés kell. De ebből annyiféle van: valamikor könnyedén jön valami szép, egyszerű dolog és abból lesz egy jó zene, valamikor viszont a legnagyobb szomorúságból születik meg valami, ha van annyi erőm, hogy leüljek és megcsináljam. Ha az ember egyszer odaadja magát a zenének, akkor ez a lelki emlék később is visszatükröződik. Tehát tulajdonképpen egy hangulat kell ahhoz, hogy az ember rátaláljon egy zenei csírára és ha ez megvan, akkor azt már csak ki kell dolgozni,

mint ahogy egy virág kibontja a szirmait.

- Sokszor idézett gondolat tőled, hogy egyszer csak rájöttél, hogy soha nem fogsz tudni abból az indíttatásból muzsikálni, mint az 50-es, 60-as évek amerikai jazzmuzsikusai. Mi változott meg benned akkor, amikor felismerted ezt?

- Kisfiú koromban falun nevelkedtem, Földesen. Nagyanyámék tanyáján szedtük a paradicsomot, parasztcsaládban nőttem fel. A Körhinta című film például nagy kedvencem, mert zseniálisan és hitelesen rögzíti azt a hangulatot, ami ott Hajdú-Bihar megyében, meg szerte az országban uralkodott a gyerekkoromban. És akkor ehhez képest mi a jazz? Egy fiatal kamasz még mindenre nyitott, én is az voltam és magával ragadott az amerikai, fekete szaxofonosok játéka. Engem először Johnny Griffin nyűgözött le, akit a Magyar Rádió Jazz kedvelőinek című műsorában hallottam, és elájultam tőle. Éreztem, hogy megközelíthetetlen titok, amit ő tud, hiszen ennek egy érzelmi, lelki háttere van.

A zene emlékekből, ízekből, emberekből áll össze. A lélekvilágból, amit összegyűjtöttél.

Én tudtam, hogy nekem más élményeim vannak, és ezek az emlékek fogják a saját zenémet összehozni.

Dresch Mihály

Dresch Mihály (Fotó/Forrás: Márton Botond)

- Emlékszel arra, hogy mi volt az első dallam, ami már a mostani hangodra emlékeztet?

- Az új lemezen szerepel a Sirató és lassú című dal, az volt az első zeném, még 18 éves koromban írtam. Most elővettem megint. Persze ezen már érződik, hogy addigra kiléptem abból a paraszti világból, ami gyerekkoromban körülvett, a falum is megváltozott, beiratkoztam jazztanszakra, jártam a Syrius koncertekre, tehát sokféle hatás ért. De mégis megmaradnak bizonyos nyomok az emberben. Az a kérdés, hogy ezt fel tudod-e idézni később, és van-e kitartás benned, hogy végigmenj egy úton. Hányan vannak, akik elbuknak, nem lesznek jó zenészek, pedig a tehetség megvan bennük.

- Műfajteremtő embernek tartanak, ami a népzene és a jazz ötvözését illeti. Hogyan viszonyulsz ehhez a minősítéshez?

- Örülök neki persze, hogyha szeretnek, és ilyen értelemben értékelnek, de nem tudom felmérni, hogy ez igaz-e. Csináltam dolgokat jó szívvel, igyekeztem, de nem hiszem, hogy ezek a zenék olyan maradéktalanok, hogy műfajteremtőnek lehetne nevezni. Mindenesetre visszavonhatatlanok. Egyébként előttem is volt már, aki a népzenét ötvözte a jazzel, ott van például Szabados György, aki tanított is és baráti kapcsolatom volt vele. Én egy kicsit máshogy akartam folytatni az általa elkezdett utat, de ez nem azt jelenti, hogy jobb lennék. Egy egyszerű kis ösvényen indultam el, nem pedig egy nagy, széles úton.

- Mostanra viszont felnőtt a zenédet hallgatva egy új zenész generáció. Mit szólnál hozzá, ha kanonizálódnának a szerzeményeid és úgy kezdenék játszani azokat, mint a sztenderdeket?

- Az ember hiúságának jó, ha a fiataloknak kapcsolódásuk van hozzá, ez egy nagyon szép dolog. Talán van egy-két kis zeném, ami alkalmas arra, hogy más is eljátssza. Ezek le vannak írva, talán más is föltűzheti őket a repertoárjára egy kis időre.

- Milyen hangulatokból született a Tördelős című új lemezed?

- A cím magáért beszél, egy kicsit negatív, de ez nem baj. Miért, nem tördelődik az ember? Ezt kár volna tagadni. Ez az egyik szám címe, aminek aszimmetrikus ritmusa van, ez is benne van ebben a szóban és ezt a hangulatot tükrözi a lemezborító is, amin a lányom rólam készült rajza látható. Eredetileg a Férfiének címet akartam adni a CD-nek, de aztán kiderült, hogy ilyen lemez már van.

- A Férfiének című számnak mi a témája?

- A szerelem.

- Akkor az viszont a boldogságról szól...

- Az nem biztos! (nevet)

Jó érzés szeretni valakit, de nehéz megfogni azt a madarat. 

Mindenesetre átírtam az eredeti népdal szövegét, mert az nagyon szomorú volt. Kíváncsi vagyok, hogy észreveszi-e majd, aki hallgatja.

Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a Port.hu felületén!

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A nő vagy szent anya, vagy prostituált? – Interjú Hidas Judit íróval

Könyv egy negyvenes nőről, aki keresi önmagát, mert úgy érzi, szép lassan eltűnik abban, hogy megfeleljen a környezete elvárásainak. Hidas Judit Boldogság tízezer kilométerre című novellafüzérének főhőse, Anna, a hagyományos női szerepek és a karrier közt őrlődik. S vajon hányan vagyunk hasonló helyzetben? Mikor vesszük észre – vagy egyáltalán észrevesszük-e –, hogy apránként föladjuk magunkat? Fájdalmasan sokakat érintő problémákról és tabukról beszél ez a könyv, ami láthatóvá teszi a társadalmi elvárások mögött szenvedő egyént: a nőt. A könyv szerzőjével, Hidas Judittal beszélgettünk.
Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Vizuál

A mádi Rákóczi-kúriában Erhardt Gábor építésszel

A Partitúra zempléni adásában a stáb ellátogatott a mádi Rákóczi-kúriába, lenyűgözve sétáltak az évszázados falak között. Az épület átalakításának és bővítésének tervezőjét, Erhardt Gábort Tokaj-hegyalja építészeti hagyományairól kérdeztük.
Klasszikus

Gustavo Dudamel folytatja Los Angelesben

Újabb négy évre meghosszabbították a szerződését a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar élén, 2026-ig maradhat.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Jazz/World fesztivál

Négy magyar zenekar lép fel az Eurosonic Fesztiválon

A Bluebay Foxes, a Harmed, a Qualitons, valamint Devil's Trade képviseli Magyarországot a napokban zajló Eurosonic Fesztiválon, Európa legfontosabb showcase fesztiválján és konferenciáján a hollandiai Groningenben.
Jazz/World Rock & Roll

Whitney Houston az egyetlen nő, aki idén bekerül a Rock & Roll Hírességeinek Csarnokába

Az idei új beiktatandók között szerepel még a T. Rex, a Depeche Mode, Notorious B.I.G., a Nine Inch Nails és a The Doobie Brothers is. A Rock & Roll Hírességek Csarnokába azok kerülhetnek be, akik több mint 25 éve adták ki első albumukat.
Jazz/World gyász

Elhunyt Wolfgang Dauner jazz-zongorista

A német jazz egyik meghatározó „apafigurája” 84 éves volt. Egyaránt alkotott rádiónak, televíziónak, operaháznak, és persze saját jazzegyütteseinek.
Jazz/World ajánló

Melis László emléke előtt tiszteleg a MAO

Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző a Sörgyári capriccio Pepin bácsija által ihletett darabját is előadja január 18-án a Budapest Music Centerben a Modern Art Orchestra.