Jazz/World

A zene szép, komoly játék – interjú Dresch Mihállyal

2021.03.07. 07:00
Ajánlom
Traktoron nem szól a blues, de a csendben előjön az ének. Dresch Mihályt többszörösen díjazta a Fonó közönsége, ez alkalommal beszélgettünk vele. Arról, hogy mit jelent a népzene, és miben osztozik a jazzel, és arról, hogy miért férhet meg több dudás egy csárdában.

Amikor egy kollégámnak újságolom, hogy Dresch Mihállyal készülök interjúzni, annyit ír vissza: nahát, vállalta? A 65 éves szaxofonos a napokban több kategóriában is nyert a Fonó-díjak átadóján: legjobb hangszeresként, illetve Archie Shepp-pel 2001-ben adott közös koncertjéért, és 2000-ben kiadott lemezéért is elismerték, emellett életműdíjat is kapott. Örömmel adták, örömmel vette. De nem az a fajta zenész, aki a lapok címoldalára igyekszik. „Annál visszahúzódóbb típus vagyok. Van elég beszélő ember a palettán” – mondja. – „De ez most a Fonó-díjak miatt rendhagyó alkalom, hát állok elébe.”

1611391680-112304.jpg

Dresch Mihály (Fotó/Forrás: Fonó Budai Zeneház)

Most éppen egy tenorszaxofon van nála, de hamar kiderül, hogy tavaly sűrűbben vette a kezébe a basszusklarinétot. És persze saját fejlesztésű furulyaféléjét, a fuhunt. Hogy melyikkel kezdi reggelente a gyakorlást, az változó.

A szaxofonról mondják, hogy visító, éneklő tónusa nagyon közel áll az emberi hanghoz. „Mondják rá, hogy expresszív hangszer, nagyon alkalmas az érzelmek mély kifejezésére, előhozására. Engem a tenor szaxofon fogott meg tizenévesen. De hogy pontosan miért, azt nehéz megfogalmazni. Varázslatos volt hangja!”

A feketék jazz-zenéje fogta meg, egészen pontosan Johnny Griffin, akit kis termete és erőteljes szaxofonhangja miatt Apró Óriásnak becéztek. Dresch Mihály az érettségi után a jazztanszakon folytatta. Ekkor, a kezdeti években soha nem merült fel az óhaj, hogy bárcsak a jazz hazájába, New Yorkba, New Orleansbe született volna?

„Nem. Erős kötődésem volt Földeshez, a kis faluhoz, ahol a nagyszüleim neveltek, annyira meghatározó volt az atmoszférája, az ott élő miliő, hogy nem akartam elmenni soha. Nem tudtam volna.”

Amikor a népzenéről kérdezem, Dresch Mihály igazán felvillanyozódik. Úgy tűnik, erről beszél a legszívesebben: „A népzene önkifejezési forma. Amikor Vikár Béla, Bartók és Kodály elmentek gyűjteni faluhelyre, nagyon nehezen nyíltak meg nekik az ember. Azért, mert a népdalok a legbelsőbb, legféltettebb világuk volt. Bizonyos dalokat csak maguknak énekeltek amikor magányosak voltak, vagy a sorsuk összeért a népdal szövegével. Leginkább az imához tudom hasonlítani.”

265-112305.jpg

Dresch Mihály (Fotó/Forrás: Fonó Budai Zeneház)

Ma ez a falusi élet távolinak tűnik. „Muddy Waters életrajzi könyvében olvastam, hogy a harmincas-negyvenes években a népdalgyűjtők már nem találtak bluesénekeseket a földeken, ahol a feketék dolgoztak. Nem találták az önmagáért szóló, eredeti bluest, és az embereket, akik elmondták volna hozzá a saját történetüket. Hogy miért? Megmondták nekik. Traktoron bluest? Hát ott zaj van.”

„Ma nincs meg a csend, és nagy tempója van a világnak. Egyre nagyobb a tömeg, tömegesedik az ember, akaratunkon kívül. Ma a média uralja a gondolatokat, elveszi a lehetőséget, hogy az egyén maga gondolkodjon. Van egy kis tanyám, amikor ott vagyok, megnyugszom. Mások a benyomásaim.

Az ember természeti lény, és ilyenkor végre saját megnyilatkozásokat kapok. Előjön az ének.”

Magányban születnek a szerzemények? „Igen. Olyan a kompozíció, mint egy játék, az ember félrevonul, és játszik azzal, amit talált, amit kitalált. Ez egy komoly, szép játék.”

És mi a helyzet az improvizációval?  „Az improvizáció olyan, mint egy áramütés, az a cél, hogy robbanjon valami, megszülessen az energia. A zene energia.” De milyen energia? Vagy ez az a kérdés, amit nyitva kell hagyni? – vetem közbe.

„Inkább úgy mondanám, hogy az a kérdés, milyen energiát szeretnék felébreszteni, megülni, meglovagolni. Egy zenésznek hatalma van előhívni ezeket az energiákat.”

A nyolcvanas évektől a legtöbb kollégájával játszott együtt valamilyen formációban: Szabados György, Grencsó István, Lajkó Félix, Baló István, Borbély Mihály, Lukács Miklós – hogy néhányakat említsünk. 1984-ben alakult első kvartettje, amelynek tagnévsora többször változott.

A kilencvenes években Dresch különösen termékeny zeneszerző volt, ekkor kristályosodott ki igazán az, amit később oly sokan dicsértek: a magyar jazz. Azt mondta, nem akarja megtagadni, hogy itt született, itt él, ide kötik a gyökerei, a sorsa, ez a zenekultúra az ő kultúrája: „én erre szeretném a zenémet építeni, ezért merem óvatosan kijelenteni, hogy magyar dzsesszt játszom” – nyilatkozta, miután 2000-ben a Fonó Records kiadásában megjelent a Mozdulatlan utazás című lemez, amely az ars poetica fontos megvalósulása volt. Az album most a legjobb a legjobb jazzalbumnak járó Fonó-díjban részesült, mégpedig – és ez különösen fontos – a közönség szavazatai alapján. „Örülök, hogy tudnak róla még. Eszerint sikerült valamit megfogni.”

Egy korabeli kritikus így értékelte a lemezt: „Már első hallásra magával ragadott a népzene és a jazz tökéletes összhangja. Észrevétlenül vezeti át a hallgatót az egyik zenei világból a másikba. Pege Aladárt hallottam egyszer így bőgőzni egy amerikai szaxofonossal. Ők is tökéletesen képesek voltak megmutatni a két hangzás közös gyökerét.”

Hogy a jazzt kicsit saját arcához igazítja minden kultúra, nem annyira szokatlan. Más az amerikai, más az európai jazz, és máshogy játszik minden zenész. Dresch Mihály quartetje találkozási pont volt sok meghatározó hazai muzsikus számára. Eszerint elfér több dudás egy csárdában?

„Ehhez kell a tisztelet a másik felé. Nem féltékenykedésből versenyzünk. Bár azzal nincs baj, ha figyelem, hogy mondjuk Borbély Misi mit fúj, és akkor én is egy kicsit jobban… de nem azért, hogy nekem jobban menjen, mint neki.”

A közeljövőben két új lemezre is számíthat a közönség, az egyik a Dresch Vonós Quartettel, a másik a Quartettel készült. A pontos megjelenési dátumuk meglepetés: „Most már bármelyik percben kijöhetnek, mert mindennel készen vagyunk.”

1611391779-112551.jpg

Dupla Dresch Quartet: A Dresch Vonós Quartet és a Dresch Quartet egy színpadon a Fonóban 2021 januárjában (Fotó/Forrás: Fonó Budai Zeneház)

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Kapcsolódó

Dresch Mihály az idei Fonó-díjak nagy nyertese

Vasárnap este az online térben nézhette meg a közönség az első Fonó-díj átadóját. Tizenegy kategóriában osztották ki a díjakat a legjobbnak ítélt művészeknek, lemezeknek és programsorozatoknak, valamint átadtak egy életműdíjat is, amelyet a közönség szavazatai alapján Dresch Mihálynak ítélt oda a zsűri.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Klasszikus

Várjon Dénes szólóestjével folytatódik az MVM Koncertek

A Kossuth-díjas zongoraművész live-streaming módon közvetített koncertjét április 20-án tartják Zeneakadémia Nagytermében.
Vizuál

Ilyen volt a karantén nyolc képzőművész szemével

Vírushelyzet alatt készült kortárs műveket mutat be a MANK Karantén-naplók címmel. Az új online kiállításon a művészek naplószerűen fogalmazzák meg hogyan hatott életükre, gondolkodásukra a vírus és az elmúlt egy év.
Vizuál

Marion Cotillard és Adam Driver musicaljével nyílik a cannes-i filmfesztivál 

A látomásos és rejtélyes filmjeiről ismert francia rendező, Leos Carax angol nyelvű, Annette című zenés filmjével kezdődik július 6-án a 74. cannes-i fesztivál - jelentette be hétfőn Thierry Frémaux fesztiváligazgató a France Inter rádióban.
Színház

Emlékestet szervez a Nemzeti Törőcsik Mari tiszteletére

Amint a járványhelyzet lehetővé teszi. A megemlékező műsort Bérczes László rendezi.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.