Jazz/World

Agyő, konvenció!

2008.09.09. 00:00
Ajánlom
Az öntörvényű és népszerű énekesnő, Palya Bea visszatérő fellépője a Zsidó Nyári Fesztiválnak. Az idein repríz koncertet is adott, két nappal később, ugyancsak az Urániában.

A nyár utolsó és az ősz első budapesti kulturális seregszemléje idén a tehetségek megmutatását tűzte ki mottóként. A Palya Bea Quintet műsora sokféle szempontból beleilleszthető ebbe a programba. Az is nyilvánvaló, hogy az énekesnőt, aki már a világon nagyon sokfelé ismert (a Magyar Kultúra Követe címet is megkapta), tehetsége még magasabb régiókba röpítheti. Öt éve állt kifejezett szólópályára; kvintettje több mint három éve változatlan formában dolgozik vele. Ha jazz zenekar volna, azt mondanánk rá, egy igazi working band, vagyishogy nem a repertoár állandó, és annak lejátszásához keresnek éppen ráérő muzsikusokat, hanem a műhelymunka, amelynek eredményeképpen ugyanazt a repertoárt még véletlenül sem tudják kétszer ugyanúgy lejátszani, mindig finomítanak, csiszolnak a kész darabokon is. Jellemző, hogy a hosszú várakozás hónapjai alatt, amikor az idei, az első külföldi kiadású lemez megjelenése késett, a zenekar a Vendéglátóipari Múzeum klubjában játszott rendszeresen, új dolgokat kipróbálandó. A többféle háttérrel érkező, különböző felfogású zenészek alkotta kvintettben óriási a belső kohézió, az összetartás. Bizonyos, dívához hasonlatos tulajdonságai ellenére Palya Bea a kvintettnek nem csak vezetője, hanem tagja is, első az egyenlők között, és biztosan büszke akkor, ha zenésztársai rá is zenészként gondolnak és nem a szólista-kíséret határvonal túloldalán állóként.

Óriási merészség volt a Bódis Kriszta-féle Hold-verssel kezdeni a koncertet, alig hallható pilinckázó cimbalom- és szopránszaxofon hangokon, de hamar végigmegyünk a teljes dinamikai spektrumon. A kvintett szerzeményeinek egyik fő jellegzetessége már itt nyilvánvaló: bár többnyire követnek egy A-(A-)B-A vázat, szabadon bánnak a dalformával. A Lovas című darab, és azután sorban a többi, már azt is megcsillantja, hogy Palya Bea előadóművészetének kulcsa az igazság kíméletlen kimondása: olyan darabokat választ, olyan zenéket és szövegeket ír, olyan reflexiókat közöl és olyan titkokat fed fel, amelyekben nincsen leplezés, nincsen elfedés, nincsen szemérmes rejtegetés. Amikor átbújik egyik szerepéből, hangulatából a másikba, például éppen az Adieu les complex-ben, a „címadó” dalban, akkor a játéknak mindig van egy önreflexív, többnyire önironikus vonása. Én magammal vagyok azonos, énekelek és játszom, belebújok a zenébe és kibújok onnan. Nem is telt el sok idő a koncertből, amikor Bea végleg megszabadul topánkájától. De e gesztus értelmezése nélkül is érezte a közönség: kicsattanóan természetes, öntetszelgés nélküli, vívódó és örvendő, művészetében magát mindig újra meghatározó, vitalitástól duzzadó, nagytehetségű előadót hallhat. A Psziché könyörtelenségig igaz és reális nőábrázolását is felidézte, hiszen nem csak az új lemezből, hanem a Weöres Sándor-könyv alapján született előző albumból is válogatott a koncertre.

Ha továbbra is a színpadi jelenlét és jelmez körüli fogalmakkal írnánk le az elhangzottakat, a pompás zenekarra azt mondhatnánk: csipkét vernek. Lukács Miklós cimbalomjátékát már sok különböző formációban megcsodálhattuk, ezúttal megint tovább tágította azokat a hangzásbeli és technikai lehetőségeket, amelyeket két verővel a kifeszített húrokon el sem lehetett képzelni, amíg ő meg nem jelent. (Minden valamirevaló producer egy egész szintetizátor-rendszert képzelne el ahhoz, amit hallottunk tőle.) Egyetlen akkordhangszerként (már amennyire) megalapozza a zenét, amit a pengetett nagybőgő (a szájbőgőzésben is elképesztő Novák Csaba) és az ütőhangszerek (érett, saját stílusára rég rátalált, szólókban is kiváló Dés András) erősítenek. Az egyetlen legato hangszeres Szokolay Dongó Balázs, főleg szaxofonon és furulyán, ugyancsak sokféle népzenét elsajátítva variálja, kontrázza, szedi szét és kíséri a témákat, sokszor manierista, romános-balkáni cicomázással. Az ének hátterében tehát nem egy sűrű akkordhangzás, hanem staccato hangokból és finom kis kontrasztos pontokból összeálló, de minden dinamikai és hangulati árnyalatra képes anyagból vert kíséret áll. Az egyetlen kifogásolható momentum egyébként éppen az volt, hogy a fúvós és az énekszólamok az erősítésben összeakadtak, nem erősítették, hanem inkább elnyomták egymást. (De ezt csak egyszer-kétszer, például az amúgy lenyűgözően előadott Áll a kapu című számban lehetett érezni.)

A gyönyörűen felépített, kétórás koncert végére páros csattanó jutott: a minden world music slágert felülmúló Szófia expressz után a Lover Manben a kezdés suttogósra fogott intimitása tért vissza. A zárószám különösen sikeres abban, ahogy a negyvenes évekbeli amerikai világslágert tilinkó, cinek, vékony és törékeny hangok teszik ugyanolyan hátborzongatóvá, mintha big band kísérné. A zenekari műhelymunka egyik legfényesebb eredménye, ahogy a stílus- és műfajhatárok leolvadnak a feldogozott és saját számok közben. Amikor az énekesnő szólóban csujogat, bolgárosan vagy székiesen énekel, csak a mai szókincsből vesszük észre: ja, ez nem népdal!

Palya Bea nem csak a cipőjét rúgta le, és nem csak ezen az estén. Adieu les complex, mondja Boris Viannal az új lemez címében. Furcsa, de pont a címadó szám nem került fel a francia naive által hosszú várakozás után kiadott lemezre. Nyilván vigaszt jelent, hogy éppen a koncerten jelentették be: a lemez itthon, néhány hónap alatt dupla platinalemez lett (ez jelenleg kétszer háromezer eladott példányt jelent). Palya Bea ezt a sikert a Pszichével is kiérdemelte tavaly karácsony előtt, és a fesztiválon adandó repríz koncert is biztató jel. Nem könnyű levetkőzni komplexusainkat, lerúgni a konvenciókat, folyamatos határsértésben élni és kitartani eredeti céljaink mellett, de a közönség nagyra értékeli és mind jobban szereti Palya Beáék munkáját.

(2008. szeptember 3, 19:00; szeptember 6, 21:00 Uránia Nemzeti Filmszínház (Budapest) - Zsidó Nyári Fesztivál – Palya Bea Quintet –tagjai: Palya Bea (ének), Lukács Miklós (cimbalom), Szokolay Dongó Balázs (fúvós hangszerek), Novák Csaba (nagybőgő), Dés András (ütőhangszerek))

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Középkori rock ’n’ roll – Budapesten a Bordó Sárkány

A Bordó Sárkánnyal főleg fesztiválokon lehet találkozni, de mindenkit magával ragad a zenéjük, szóljon az akár egy hagyományőrző eseményen, akár egy budapesti klubban. Dinamikus, táncra perdítő dalok, egyfajta középkori bulizene szólal meg az együttes kezei között. A közelgő Fonó-béli koncertről Szlama László mesélt.
Jazz/World interjú

„Akkor vagyok boldog, ha azt játszhatom, amit szeretek” – Beszélgetés Horváth Balázzsal

A cimbalomtól indult, a zongorához érkezett. Tanul, tanít, próbál, fellép, versenyez és új együttest alapít. Horváth Balázs jazz-zongoraművészt kérdeztük, akinek tehetségét a napokban Junior Prima Díjjal ismerték el az MVM Zrt. támogatásával.
Jazz/World ajánló

Ünnepváró forgatag a Hagyományok Házában

Karácsonyhoz közeledve ünnepi díszbe öltözik a Hagyományok Háza, ahol december 9. és 11. között adventi élményhétvégére hívják az érdeklődőket. Ünnepváró forgatagjukban többek között koncertek, bábelőadások, ringató, színpadi műsorok, mese, gyerektáncház, múzeumpedagógiai foglalkozások várják a családokat.
Jazz/World ajánló

Macskák között forgatta új klipjét a Fenyves Quartet

A zenekar novemberben megjelenő új, negyedik nagylemezükkel ünnepli ötödik születésnapját november 30-án az Opus Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Pajtatulajdonosok és fesztiválszervezők találkoztak a Magyar Zene Házában

Kihívásokkal teli időszak következik a kultúrában és az élet minden területén, kérdés azonban, hogy milyen programok lehetnek életképesek. Ezzel a felvetéssel indult a Magyar Fesztivál Szövetség és a Pajtakult által szervezett kétnapos konferencia az elmúlt napokban a Magyar Zene Házában.