Jazz/World

Aki a jazzben nem ismer tréfát

2007.12.28. 00:00
Ajánlom
"Csak dőljenek hátra és lazítsanak, mi mindent megteszünk, hogy szórakoztassuk Önöket."- szólalt meg több ezer ember előtt a jól ismert hang (ezúttal Kern András magyar hangja nélkül) az Alexander’s Ragtime Band és más bevezető dallamok után.

A (számomra) meglepően nagy számú közönség a filmtörténet egyik legkiválóbb rendező-színész fellépésére jött el, s töltötte meg teljesen az Arénát. Akik már ismerték Woody Allen klarinétjátékát, mondjuk a Wild Man Blues című koncertturnét megörökítő filmből, vagy a szerencsésebbje a New York-i szokásos Café Carlyle-i zenélésekről, azok tudták, mire számítsanak, de feltehetően voltak olyanok, akik mást vártak a hírességtől. Bár a koncert végi fergeteges taps mindenképpen egy elégedett közönség reakciója volt. Egy ember elérte, hogy (még ha csak egy estére is) sok ezren élvezzék a jazz történetének korai dallamait, és talán vannak olyanok, akik ezután beszereznek egy-két Louis Armstrong, vagy akár Benny Goodman vagy Woody Herman lemezt és jazz kedvelők lesznek.

Woody Allen (aki keresztnevét Woody Herman klarinétos és zenekarvezetőtől kölcsönözte) jazzt népszerűsítő érdemei mindig is nagyok voltak. Filmjeiben mindig nagy szerepet kapott a zene. Amikor éppen nem főszerepet (A világ második legjobb gitárosa, Varázsige: I Love You, A rádió aranykora, és még sorolhatnánk), akkor is ott szólt végig a filmekben a 20-as, 30-as évek swingje, legyen az egy rejtélyes haláleset, vagy csak egy vallomás Manhattanről vagy a nőkről. Ezek a régi felvételek összekapcsolódtak a filmjeivel és a néző talán észre sem vette az extrán kapott jazztörténet órákat. A filmzenék válogatásából és használatából teljesen egyértelmű, Allen mennyire otthon van az 1910-es évek New Orleans-i és az 30-as évek New York-i zenéi között, hogy ez egyfajta életfilozófia lett a megszokott New-York-i entellektüell világképet kiegészítve.

Ez az együttélés a zenével a csütörtök esti koncerten is megnyilvánult. A tőle megszokott visszafogottsággal "szerepelt", kellő alázattal a zene és a többi – nála sokkal jobb – zenész iránt. Bár a zenekar az ő neve alatt fut, az valójában a világhírű bendzsós Eddy Davis együttese. Davis a műfaj legnevesebb zenészeivel játszott az elmúlt évtizedekben (így Benny Goodmannel és Gene Krupával, vagy Freddie Hubbarddel), barátsága és szakmai kapcsolata Allennel a 60-as évekre nyúlik vissza. Azóta játszanak együtt New Yorkban vagy külföldi turnékon. Elmondása szerint senkit nem ismer, aki ennyire komolyan venné a jazzt, mint Woody.

A rendezővel bővült zenekar hét vidám zenész együttese volt, akik egy ilyen hatalmas térbe is oda tudták varázsolni a New Orleans-i utcákat vagy régi klubokat. Mert azért valljuk be, ez a stílus és ez a zenekar egy hangulatos bárba való, ahol az a jókedvű és "laza" játékstílus, ami ennek a zenének az egyik nagy erénye, ott érvényesül igazán. A színpad szinte elnyelte az együttest, amely tagjai amúgyis végig ültek, ezzel még statikusabbá téve a produkciót. Annál jobbat tett a zenének, amikor a ráadás számokban pozanos, trombitás, klarinétos állt és még inkább felszabadultan játszott (talán a nagy sikertől is lendületet kaptak), és mindjárt jobban szólt a dixie muzsika. Még Allen is jobb zenei fordulatokkal élt, találékonyabb improvizációi voltak. Mert hát a koncert közben be-becsúszott néhány alacsony hang, és technikája sem volt virtuóz, improvizációi sem különösebben fantáziadúsak, de az a tény, hogy ha valaki egy ilyen intenzív alkotói élet mellett ilyen szinten műveli kedvenc zenéjét, az csakis elismerést érdemel.

Az együttes kiválasztása is tehetségét mutatja: az Eddy Davis New Orleans Jazz Bandben mindenki kitűnő zenész. A harsonás és egyben énekes Jerry Zigmont, a zongorista (és egyben énekes és bőgős) Conal Fowkes, de a trombitás Simon Wettenhall is nagyon színvonalas játékot produkált, a bőgős Greg Cohen és a dobos John Gill pedig biztosan hozta a korai New Orleans-i zenéhez szükséges egyszerű alapokat. Davisből pedig sugárzott az a játékosság, amit az ember a dixieland koncerteken vár. Egy zeneileg nem kiemelkedő, de összességében mégis kellemes koncertet láttunk, és azért igazi élmény volt Woody Allent Budapesten látni, hallani.

(2007. december 27. 20:00 Papp László Budapest Sportaréna (Budapest) - Woody Allen and His New Orleans Jazz Band)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.
Vizuál

Nézze meg Törőcsik Mari három felejthetetlen alakítását

Törőcsik Mari emléke előtt tiszteleg a Nemzeti Filmintézet streaming platformja, a Filmio, ahol szerda éjfélig ingyenesen megtekinthető a pénteken hajnalban elhunyt színművész három meghatározó filmje.
Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Színház

Az emlékezés rózsái a Nemzeti Színház előtt

Gyűlnek a virágok a Nemzeti Színház épülete előtt, ahol a pénteken elhunyt Nemzet Színésze, Törőcsik Mari tisztelői róhatják le kegyeletüket.
Jazz/World

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.