Stacey Kent tizennégyévesen, egyik barátjánál hallotta először a brazil eredetű, bossa nova zenét játszó Stan Getz és Joao Gilberto egyik lemezét, de akkoriban még fogalma sem volt arról, hogy énekléssel akar foglalkozni. Sorsdöntő volt számára az a pillanat, amikor felfedezte a zenéjüket, olyannyira, hogy emiatt tanult meg portugálul, és végül a brazil elemeket is ezért kezdte saját zenéjében használni.

Stacey Kent több mint ötven különböző országban lépett már fel, de saját bevallása szerint egy valami mindegyikben közös, mégpedig az, hogy az emberekkel a zenén keresztül tud kapcsolódni.

Kazuo Ishiguro szerint: „Stacey énekhangja nem hagyja elfeledni, hogy a dalok emberekről szólnak.

Ugyanazt teszi a hangjával, mint a legkiválóbb színészek a filmvásznon, amikor a személyiség és az érzések összetett árnyalatait jelenítik meg arcuk és testtartásuk finom rezdüléseivel. Ő korunk nagy jazz dívája”.

Ahogy a jazzénekes egy korábbi interjúban fogalmazott, az élet zavarba ejtő tud lenni, és akár brutális is, de az embernek mindig keresnie kell azt az ablakot, „ami a reményre nyílik”.

Stacey Kent nem véletlenül ilyen optimista, tapasztalatból beszél: fiatalon mellrákot diagnosztizáltak nála, azonban megküzdött a betegséggel és teljesen felépült. „Amikor megtudtam, hogy rákos vagyok, eleinte nem fogadtam el. Annyira szomorú voltam.

És Ishiguro történetei is ilyenek: lehet, hogy zordak, de a velejéig optimisták. Mert arra késztetik az embert, hogy folytassa a történetet, hogy menjen tovább, hogy találjon valami kiutat, hogy elviselje az elviselhetetlent.”

Stacey Kenthez budapesti koncertjén a Danubia Zenekar csatlakozik, akiknek közös álma: összehozni az embereket, akik térben, világnézetben, korban távol állnak egymástól, összekötni őket egy közös szenvedély erejével, a zene iránti rajongással. Az est karmestere Balassa Krisztián lesz.

Fejléckép: Stacey Kent (Fotó/Forrás: Wikipédia)