Jazz/World

Akik már csak a zenében érzik otthon magukat

2016.01.30. 12:07
Ajánlom
2015 novemberében két brit filmes – Olly Burton és Alex Blog – elindult, hogy felkeresse a jordániai menekülttáborok lakóit. Mindenféle politikai felhang nélkül az érdekelte őket, ahogy egy hazájától elszakadni kényszerült ember a zenén keresztül megpróbálja kifejezni és feldolgozni az érzéseit. Útjukból megdöbbentő filmsorozat készült, gyönyörű zenékkel és megindító történetekkel, melyet a brit Songlines magazin hozott nyilvánosságra a napokban.

Nem kis dologra vállalkozott a két filmes, amikor elindult, hogy zenéket és történeteket gyűjtsön a menekülttáborokban, ahol könnyen letartóztatják azokat, akik hangot mernek adni indulataiknak és véleményüknek. Olly és Alex, a Refugee Music Project két ötletgazdája azt meséli, a dalok után rendre megkérdezték a menekülteket, hogy miről énekeltek, és

kiderült, hogy a téma szinte mindig ugyanaz: Szíria, nosztalgia, honvágy.

Abu Abdullah és Mohamad

Abu Abdullah és Mohamad

A koncentrációtól összeráncolja szemöldökét, majd Abu Abdullah az oud húrjain lassan kibontakozó melankolikus dallamba kezd. Mohamad Isa Almaziodi robusztus hangja is szárnyra kap, talán egészen a szíriai romokig elér most éneke. Egyszer csak elfogy a lélegzete, arcát a tenyerébe temeti. A dal az otthonról szól természetesen – mi másról. De Mohamadban fennakad a szó, amikor hazájáról és otthon hagyott édesapjáról énekel.

Mint a filmesek elbeszéléséből kiderül, Mohamad épp a felvétel napján beszélt apjával telefonon, aki elárulta neki, hogy beteg. Mohamadban talán pont éneklés közben realizálódott, hogy soha többé nem látja viszont apját. „Ahogy énekeltem, úgy éreztem, mintha újra otthon lennék, de ahogy véget ért a dal, észrevettem, hogy egy menekülttábor lakókocsijában ülök.”

Abu és Mohamad a zaatari menekülttábor lakói, ami mindössze néhány kilométerre keletre fekszik a jordán Mafraq várostól, egészen közel a szíriai határhoz. Ezt az ideiglenes tábort 2012-ben eredetileg azoknak a menekülteknek hozták létre, akik a szíriai polgárháború miatt hagyták el otthonukat – mostanra mintegy 79.000 menekült húzódik itt meg egy öt négyzetkilométeres területen.

Mohamad ezután egy másik dalt is elénekelt, ami egy tevepásztorról szólt: a dalban a pásztort arra kérte, hogy vigye haza Szíriába, és adjon neki élelmiszert és vizet. De a tevepásztor azt válaszolta: „Nem tudok segíteni testvérem. A Szíriába vezető út nem biztonságos.”

A zaatari menekültek többsége a végsőkig kitartott szíriai otthona mellett az erőszakos és ijesztő körülmények ellenére. Még akkor sem indultak el, amikor városukat már támadások érték. Az utolsó pont az volt, amikor már ivóvíz sem volt és az infrastruktúra is lezárult. Ekkor már nem volt mire várniuk.

Szintén a zaatari menekülttáborban él Raed Al Hussei költő, aki 6 hónapot töltött egy szíriai börtönben egyik verse miatt.

Azóta nagyon óvatos vagyok a szavakkal. Vannak, akik 20 évet is kapnak egy-egy szókimondóbb versért. Az arab világban a költészethez nem csak tehetség, de komoly bátorság is kell”

– mondja, majd hozzá teszi:

„Néha megpróbálok verset írni például a szerelemről, de a végén mindig a politikánál lyukadok ki. Sajnos ez a helyzet mindent felülír. Bármit is próbálok írni, mindig azon kapom magam, hogy már megint eluralkodott a soraimon a szomorúság. "

Fatima Al Hariri a zaatari menekülttábor egyik idős lakosa. A vele készült interjú a legszívszorítóbb történetek közé tartozik, mondja Burton. „Amikor beléptünk a táborba és meglátott minket, odajött hozzám és azt mondta, úgy nézek ki, mint a fia, aki Szíriában maradt, majd kitört rajta a sírás. Addig sírt, amíg el nem hagytuk a tábort. Az éneklés számára is feszültségoldásra szolgál”.

Ziad Al Massri a rebábbal

Ziad Al Massri a rebábbal

Csakúgy mint Zaid számára, aki korábban rendőrként dolgozott. Ő a menekülttáborban tanult meg játszani az arab húros hangszeren, a rebábon.

Ez a hangszer olyan, mintha a szeretőm lenne.

Amikor elhagytam az otthonomat, elhatároztam, hogy megtanulok rajta játszani. Mindig is a kedvenc hangszerem volt és most nagyon boldog vagyok, hogy itt van velem, hiszen rajta keresztül ki tudom fejezni az érzéseimet, legyen az szomorúság, honvágy vagy épp boldogság. Ő a szerelmem. Ha hozzáérek az ujjaimmal, megindulnak bennem az érzések.”

Forrás: Songlines

Korábban hírt adtunk azokról a szír menekültekről, akik Németországban alapítottak klasszikus zenei kamarazenekart. Róluk szóló cikkünket ide kattintva olvashatja.  

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát július 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Zenés színház

Lőrinczy György: Ezen az úton mennék tovább

Az Operettszínház főigazgatója büszke arra, hogy sokszínű intézményt vezethet és újfajta közönséget vonz a színházuk. A kultura.hu-nak adott interjúban azt is bejelentette, újra pályázik a vezetői pozícióra.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.