Jazz/World

Akik már csak a zenében érzik otthon magukat

2016.01.30. 12:07
Ajánlom
2015 novemberében két brit filmes – Olly Burton és Alex Blog – elindult, hogy felkeresse a jordániai menekülttáborok lakóit. Mindenféle politikai felhang nélkül az érdekelte őket, ahogy egy hazájától elszakadni kényszerült ember a zenén keresztül megpróbálja kifejezni és feldolgozni az érzéseit. Útjukból megdöbbentő filmsorozat készült, gyönyörű zenékkel és megindító történetekkel, melyet a brit Songlines magazin hozott nyilvánosságra a napokban.

Nem kis dologra vállalkozott a két filmes, amikor elindult, hogy zenéket és történeteket gyűjtsön a menekülttáborokban, ahol könnyen letartóztatják azokat, akik hangot mernek adni indulataiknak és véleményüknek. Olly és Alex, a Refugee Music Project két ötletgazdája azt meséli, a dalok után rendre megkérdezték a menekülteket, hogy miről énekeltek, és

kiderült, hogy a téma szinte mindig ugyanaz: Szíria, nosztalgia, honvágy.

Abu Abdullah és Mohamad

Abu Abdullah és Mohamad

A koncentrációtól összeráncolja szemöldökét, majd Abu Abdullah az oud húrjain lassan kibontakozó melankolikus dallamba kezd. Mohamad Isa Almaziodi robusztus hangja is szárnyra kap, talán egészen a szíriai romokig elér most éneke. Egyszer csak elfogy a lélegzete, arcát a tenyerébe temeti. A dal az otthonról szól természetesen – mi másról. De Mohamadban fennakad a szó, amikor hazájáról és otthon hagyott édesapjáról énekel.

Mint a filmesek elbeszéléséből kiderül, Mohamad épp a felvétel napján beszélt apjával telefonon, aki elárulta neki, hogy beteg. Mohamadban talán pont éneklés közben realizálódott, hogy soha többé nem látja viszont apját. „Ahogy énekeltem, úgy éreztem, mintha újra otthon lennék, de ahogy véget ért a dal, észrevettem, hogy egy menekülttábor lakókocsijában ülök.”

Abu és Mohamad a zaatari menekülttábor lakói, ami mindössze néhány kilométerre keletre fekszik a jordán Mafraq várostól, egészen közel a szíriai határhoz. Ezt az ideiglenes tábort 2012-ben eredetileg azoknak a menekülteknek hozták létre, akik a szíriai polgárháború miatt hagyták el otthonukat – mostanra mintegy 79.000 menekült húzódik itt meg egy öt négyzetkilométeres területen.

Mohamad ezután egy másik dalt is elénekelt, ami egy tevepásztorról szólt: a dalban a pásztort arra kérte, hogy vigye haza Szíriába, és adjon neki élelmiszert és vizet. De a tevepásztor azt válaszolta: „Nem tudok segíteni testvérem. A Szíriába vezető út nem biztonságos.”

A zaatari menekültek többsége a végsőkig kitartott szíriai otthona mellett az erőszakos és ijesztő körülmények ellenére. Még akkor sem indultak el, amikor városukat már támadások érték. Az utolsó pont az volt, amikor már ivóvíz sem volt és az infrastruktúra is lezárult. Ekkor már nem volt mire várniuk.

Szintén a zaatari menekülttáborban él Raed Al Hussei költő, aki 6 hónapot töltött egy szíriai börtönben egyik verse miatt.

Azóta nagyon óvatos vagyok a szavakkal. Vannak, akik 20 évet is kapnak egy-egy szókimondóbb versért. Az arab világban a költészethez nem csak tehetség, de komoly bátorság is kell”

– mondja, majd hozzá teszi:

„Néha megpróbálok verset írni például a szerelemről, de a végén mindig a politikánál lyukadok ki. Sajnos ez a helyzet mindent felülír. Bármit is próbálok írni, mindig azon kapom magam, hogy már megint eluralkodott a soraimon a szomorúság. "

Fatima Al Hariri a zaatari menekülttábor egyik idős lakosa. A vele készült interjú a legszívszorítóbb történetek közé tartozik, mondja Burton. „Amikor beléptünk a táborba és meglátott minket, odajött hozzám és azt mondta, úgy nézek ki, mint a fia, aki Szíriában maradt, majd kitört rajta a sírás. Addig sírt, amíg el nem hagytuk a tábort. Az éneklés számára is feszültségoldásra szolgál”.

Ziad Al Massri a rebábbal

Ziad Al Massri a rebábbal

Csakúgy mint Zaid számára, aki korábban rendőrként dolgozott. Ő a menekülttáborban tanult meg játszani az arab húros hangszeren, a rebábon.

Ez a hangszer olyan, mintha a szeretőm lenne.

Amikor elhagytam az otthonomat, elhatároztam, hogy megtanulok rajta játszani. Mindig is a kedvenc hangszerem volt és most nagyon boldog vagyok, hogy itt van velem, hiszen rajta keresztül ki tudom fejezni az érzéseimet, legyen az szomorúság, honvágy vagy épp boldogság. Ő a szerelmem. Ha hozzáérek az ujjaimmal, megindulnak bennem az érzések.”

Forrás: Songlines

Korábban hírt adtunk azokról a szír menekültekről, akik Németországban alapítottak klasszikus zenei kamarazenekart. Róluk szóló cikkünket ide kattintva olvashatja.  

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.
Színház

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World gyász

Elhunyt Pharoah Sanders legendás szaxofonos

A spirituális jazzmozgalom kulcsfiguráját 81 éves korában érte a halál – adta hírül a Pitchfork a Luaka Bop lemezkiadóra hivatkozva.
Jazz/World magazin

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Jazz/World hír

Zeneipari díjat alapít a Music Hungary Szövetség

Zeneipari díjat alapít a Music Hungary Szövetség; a nyolc kategóriában meghirdetett elismerést a 10. Music Hungary Konferencia & Showcase második napján, november 30-án adják át Veszprémben.
Jazz/World ajánló

A jazz progresszív és kurrens képviselői három napon át – Ismét itt az Újbuda Jazz Fesztivál

Újbuda két fontos kulturális központja, az A38 Hajó és a Fonó Budai Zeneház idén tizenhetedik alkalommal rendezi meg az Újbuda Jazz Fesztivált, melynek alapvető célja, hogy a műfaj progresszív, aktuális és kurrens képviselőit mutassa be lehetőleg legújabb, legfrissebb felállásukkal.
Jazz/World ajánló

Fesztivált rendez a Muzsikás együttes – október elején a Fonóban és a Zeneakadémián is várják a közönséget

A Muzsikás az ország egyik legrégebben működő népzenei együttese, az 50 éves táncházmozgalom zászlóshajója. A frissen életre hívott Muzsikás Fesztiválon október 6. és 8. között várják az érdeklődőket számos helyszínen, többek között a Zeneakadémián és a Fonóban.