Jazz/World

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

2019.03.18. 15:30
Ajánlom
A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.

Bár a ’20-as évek óta sok nő képviselteti magát a jazz-instrumentalisták között, valamiért mégsem látszanak. Főleg, amióta az a női hangszeres jazz-zenészek törekvése, hogy ne a „szexi” legyen az első jelző, ami a közönségnek eszébe jut róluk. Merthogy – ahogy arra a Judy Chaikin dokumentumfilmje, a 2014-ben készült The Girls In The Band is ráirányította a figyelmet – a női hangszeres jazz-zenészek útja szkepticizmussal és szexizmussal volt kikövezve. Sokan férfitársaikhoz mérhető technikai tudással rendelkeztek, a sztereotípiák azonban megnehezítették az érvényesülésüket. Ott van például a legendás, 1958-ban készült, A Great Day In Harlem című fotó, amin a korszak nagy jazz zenészei gyűltek össze, és akik között mindössze három nő szerepel: Marian McPartland és Mary Lou Williams zongorista-zeneszerzők, és Maxine Sullivan énekes. Ez a kép nemcsak a nők alulreprezentáltságát mutatja meg, hanem azt a korabeli trendet is, hogy

a nők a jazzben énekesként és zongoristaként elfogadottak voltak, fúvószenészként viszont nem.

Még mielőtt feltűntek volna az első női fúvószenészek és bigbandek, az ambíciózus nők már zenekarvezetőként, karmesterpálcával táncolva törtek be a szórakoztatóiparba. Külön cikket érdemelne például az a Blanche Calloway, aki a húszas években zongoristaként és énekesként vitte rendkívüli sikerre, és aki a harmincas években megalapította férfiakból álló zenekarát, a Blanche Calloway and Her Joy Boys-t, amellyel ő lett a történelem első női zenekarvezetője. Vagy ott van Louis Armstrong első felesége, Lil Hardin Armstrong, aki nemcsak zongoristaként, zeneszerzőként, hanem zenekarvezetőként is kiemelkedőt alkotott. Miután házasságuk – és ezzel közös zenészkarrierjük – kudarcba fulladt Satchmóval, a harmincas évek elején megalapította a Lil Hardin Armstrong And Her Swing Orchestrát, aminek sikerét csak az szakította félbe, hogy Lil Hardin megunta a zenészlétet és szabónak állt.

A női instrumentalisták számára a második világháború alatt aztán nagyobb tér keletkezett, amikor számos férfi jazzmuzsikust soroztak be.

Ekkor rendkívül népszerűek lettek a kizárólag nőkből álló jazz bigbandek. Ezek a kezdetben még szegregáltak voltak: a fehér közönség a gyönyörű Ina Rae Hutton zenekarát, a Melodears hallgatta, és hírértékkel bírt, amikor később kiderült róla, felmenői közt feketék is vannak. A fekete közönség igényeit pedig többek között a The Darlings Of Rhythm elégítette ki. Minden idők legismertebb és legnépszerűbb női jazzbigbandje pedig kétségetelenül az International Sweethearts Of Rhythm volt, akiket az "america's hottest all girl band" szlogennel reklámoztak.

Ebben az időben tehát ugrásszerűen megnőtt a kiváló női hangszeres zenészek száma,

a legtöbbször mégis női minőségükben, afféle jazz glamour-lányokként kaphattak figyelmet. Érdekes jelenségnek bizonyultak a férfiak uralta jazz-világban a csillogó ruhában, magassarkú cipőben, gyönyörű frizurával játszó nők, de zenészi érdemeikről alig esett szó.

A verseny különösen nagy lett a háború végével, amikor a férfiak visszatértek a szórakoztatóiparba, és "visszavették a hangszert" a női zenészektől. De a tehetség utat tört magának, és néhány nő időközben már szólistaként is felkeltette a közönség figyelmét – jóllehet nekik állandó kétkedéssel kellett szembesülniük férfi kollégáik részéről.

Az egyik, akinek sikerült szólistaként érvényesülni, Valaida Snow volt, aki 15 évesen kezdett trombitálni. A korabeli kritika Louis Armstronghoz hasonlította őt, sőt, 

maga Satchmo is úgy nyilatkozott róla, hogy Valaida a világ legjobb trombitása, közvetlenül utána.

Innen kapta a „Little Louise” becenevet. Kiváló táncos is volt, az egyik showjában először a színpadon zenélt és énekelt, majd lement a színpad elé, ahová hét különböző pár cipő – köztük szteppcipő, holland klumpa és kínai papucs – volt lehelyezve egy sorba. Valaida minden egyes refrénre másik pár cipőben táncolt, amire Louis Armstrong azt mondta: „soha nem láttam még ennél érdekesebbet”. Valaida Snow karrierje – Josephine Bakeréhez hasonlóan – Londonban és Párizsban csúcsosodott ki, azonban az egyik turné során, 1941-ben Dániában letartóztatták drogbirtoklás vádjával, ami mögött valójában a náci propaganda állhatott. 18 hónapot töltött börtönben, amit Valaida Snow sohasem hevert ki érzelmileg, és visszatérve Amerikába már nem tudott hasonló sikerre szert tenni. 

PeggyGilbert-145558.jpg

Peggy Gilbert (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A korszak másik nagy úttörője egy fehér muzsikus, Peggy Gilbert volt, aki annak ellenére a szaxofonra tett fel az életét, hogy a zeneiskolában azt mondták neki: „a szaxofon nem illik egy fiatal hölgyhöz”, így kénytelen volt autodidakta módon képezni magát. Amikor 1928-ban, 25 évesen Hollywoodba költözött, rögtön megalapította női jazz szextettjét, amit a média is fölkapott, rádiós és televíziós showműsorokban szerepeltek, rengeteget turnéztak. Peggy Gilbert legfőbb törekvése az volt, hogy megkérdőjelezze a női jazz-zenekarok jelenség-természetét: nemcsak egy látványos show-t akart létrehozni, hanem egyedi zenét is. Saját kompozíciót tanította be kizárólag nőkből álló zenekarának, amelynek producere, menedzsere is ő volt. Változó felállású együttesei a hot jazz bandák legjobbjai közé emelkedtek.

1937-ben hatalmas jelentősége volt, hogy felléptek a második Hollywood-i Swing Concert megnyitóján,

ahol Benny Goodman, Stuff Smith, Louis Prima, Ben Pollack, és Les Hite zenekara között egyedüliként képviselték a női nemet. Az is történelmi jelentőségű volt, amikor 1938-ban válaszolt a DownBeat magazin Why Women Musicians Are Inferior? (Miért silányabbak a női zenészek?) című cikkére, amit a magazin ironikusan How Can You Blow A Horn With A Brassiere? (Hogyan lehetsz fúvós zenész melltartóval?) címmel közölt le. Ebben a cikkben Gilbert először adott hangot a női jazz-zenészek helyzetének, és kiáltványával egy csapásra

a női hangszeres zenészek "ügyvédjévé" vált.

A negyvenes években, a bebop éra indulásával aztán egyre több, kis létszámú női jazzegyüttes alakult, amiben az ekkoriban népszerűvé vált jam sessionök is szerepet játszottak. Ezek a nyitott alkalmak elképesztő versenyt generáltak a jazz-zenészek körében, kapcsolatokra, jó zenekari pozíciókra lehetett szert tenni, ahol már a bátrabb nők is megmérettették magukat. Clora Bryant, Barbara Carroll, Hazel Scott, Nellie Lutcher, Hadda Brooks, vagy Marian McPartland már ebből a korszakból kerültek ki, de ez legyen egy következő cikk témája.

(A címlapképen az International Sweethearts of Rhythm)

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Most vagyok abban az időszakban, amikor már van jogom megformálni ezt a szerepet”

A Bánk bán című opera minden magyar szívében különleges helyet foglal el. Az egyik legjelentősebb operánk ezúttal a Coopera szervezésében, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon kel életre, Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas rendező kezei nyomán. Az előadás egyik főszereplőjét, Gertrudot a Magyar Állami Operaház népszerű mezzoszopránja, Mester Viktória alakítja majd, akivel a készülő produkció kapcsán beszélgettünk.
Zenés színház

Mutatjuk az első képeket a Puskás musicalből!

Puskás, a musical címmel nagyszabású zenés színházi produkció készült Szente Vajk rendezésében. A legismertebb magyar életéről szóló darab előzetes bemutatója augusztus 20-án lesz az Erkel Színházban.
Vizuál

Antonio Banderas abszurdnak tartja, hogy szexszimbólumnak bélyegezték

A talán legsikeresebb hollywoodi karriert befutó spanyol filmszínész, Antonio Banderas augusztus 10-én ünnepli hatvanadik születésnapját. 
Vizuál

A Pilátus is versenybe szállhat a Golden Globe-ért

Dombrovszky Linda filmjét beválogatták a legjobb idegennyelvű filmnek járó Golden Globe-díjért versenybe szálló alkotások közé, a Foreign Language Film Series 2021 elnevezésű programba.
Jazz/World

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Korb Attila, a harsonás-zeneszerző

A Modern Art Orchestra harsonása – a zenekar számos tagjával egyetemben – zeneszerzőként is közreműködik a MAO alkotói műhelyében. Attila már gyermekként egy professzionális nagyzenekari projekt harsonása volt, melynek köszönhetően belföldön és külföldön is építhette koncertrutinját. A húszas évek big band vénáját tanulmányozva a harsonás-zeneszerző több hangszeren játszó művésszé érett, s ennek a zenei utazásnak egy mérföldköve a nemsokára megjelenő Swinging on the Danube című szerzői lemez.
Jazz/World hír

5,3 milliárd forint a zenészeknek, kluboknak, fesztiváloknak és technikusoknak

Kezdjünk barátkozni a raktárkoncert fogalmával! A kormány a rendezvényszervezők, a klubok és a technikai személyzet támogatását tervezi a most bejelentett csomaggal. Gulyás Gergely az SZFE-t érintő kérdésekre is válaszolt.
Jazz/World interjú

A boglári közönséget táncoltatja meg pénteken a Budapest Bár

Azt már egyértelműen láthatjuk, hogy 2020 nem a nagykoncertek és a többezres fesztiválok éve, de a Budapest Bár legénysége ebben a nehéz helyzetben sem maradt tétlen. Az utóbbi hónapokban tökéletesítették friss lemezük dalait és előkészítettek egy koncertszínházi darabot, amit augusztusban és szeptemberben több ízben is meghallgathatunk. Legközelebb 7-én, pénteken lépnek fel Balatonbogláron, a Kultkikötő 15. születésnapján. A zenekar vezetőjével, Farkas Robival beszélgettünk.
Jazz/World mao

Tizenhét ember szíve egy akkordban - Beszélgetés Bacsó Kristóffal

Elvégezte a Liszt Ferenc Zeneakadémiát és a Berklee College of Music-ot, bizonyított a francia és az amerikai komolyzenei színtéren, londoni, barcelonai és pescarai jazz fesztiválokon nyűgözte le a szakmát, Orszáczky- és Artisjus-díjban részesült, és különböző formációival eddig négy saját lemezt jelentetett meg. Bacsó Kristóf szaxofonista és zeneszerző jelenleg a Modern Art Orchestra művésze – zenei pályafutásáról, a MAO-val közös munkájáról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Jazz/World lemezajánló

10+1 magyar jazzlemez, amit hallanod kell idén

Összeszedtük az elmúlt hónapok legfontosabb megjelenéseit a magyar jazzben: Lukács Miklós, a Subtones, Dés András, a Modern Art Orchestra és Juhász Gábor, valamint egy külföldi csapat tisztelgése Bartók előtt – a Fidelio válogatásában.