Jazz/World

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

2019.03.18. 15:30
Ajánlom
A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.

Bár a ’20-as évek óta sok nő képviselteti magát a jazz-instrumentalisták között, valamiért mégsem látszanak. Főleg, amióta az a női hangszeres jazz-zenészek törekvése, hogy ne a „szexi” legyen az első jelző, ami a közönségnek eszébe jut róluk. Merthogy – ahogy arra a Judy Chaikin dokumentumfilmje, a 2014-ben készült The Girls In The Band is ráirányította a figyelmet – a női hangszeres jazz-zenészek útja szkepticizmussal és szexizmussal volt kikövezve. Sokan férfitársaikhoz mérhető technikai tudással rendelkeztek, a sztereotípiák azonban megnehezítették az érvényesülésüket. Ott van például a legendás, 1958-ban készült, A Great Day In Harlem című fotó, amin a korszak nagy jazz zenészei gyűltek össze, és akik között mindössze három nő szerepel: Marian McPartland és Mary Lou Williams zongorista-zeneszerzők, és Maxine Sullivan énekes. Ez a kép nemcsak a nők alulreprezentáltságát mutatja meg, hanem azt a korabeli trendet is, hogy

a nők a jazzben énekesként és zongoristaként elfogadottak voltak, fúvószenészként viszont nem.

Még mielőtt feltűntek volna az első női fúvószenészek és bigbandek, az ambíciózus nők már zenekarvezetőként, karmesterpálcával táncolva törtek be a szórakoztatóiparba. Külön cikket érdemelne például az a Blanche Calloway, aki a húszas években zongoristaként és énekesként vitte rendkívüli sikerre, és aki a harmincas években megalapította férfiakból álló zenekarát, a Blanche Calloway and Her Joy Boys-t, amellyel ő lett a történelem első női zenekarvezetője. Vagy ott van Louis Armstrong első felesége, Lil Hardin Armstrong, aki nemcsak zongoristaként, zeneszerzőként, hanem zenekarvezetőként is kiemelkedőt alkotott. Miután házasságuk – és ezzel közös zenészkarrierjük – kudarcba fulladt Satchmóval, a harmincas évek elején megalapította a Lil Hardin Armstrong And Her Swing Orchestrát, aminek sikerét csak az szakította félbe, hogy Lil Hardin megunta a zenészlétet és szabónak állt.

A női instrumentalisták számára a második világháború alatt aztán nagyobb tér keletkezett, amikor számos férfi jazzmuzsikust soroztak be.

Ekkor rendkívül népszerűek lettek a kizárólag nőkből álló jazz bigbandek. Ezek a kezdetben még szegregáltak voltak: a fehér közönség a gyönyörű Ina Rae Hutton zenekarát, a Melodears hallgatta, és hírértékkel bírt, amikor később kiderült róla, felmenői közt feketék is vannak. A fekete közönség igényeit pedig többek között a The Darlings Of Rhythm elégítette ki. Minden idők legismertebb és legnépszerűbb női jazzbigbandje pedig kétségetelenül az International Sweethearts Of Rhythm volt, akiket az "america's hottest all girl band" szlogennel reklámoztak.

Ebben az időben tehát ugrásszerűen megnőtt a kiváló női hangszeres zenészek száma,

a legtöbbször mégis női minőségükben, afféle jazz glamour-lányokként kaphattak figyelmet. Érdekes jelenségnek bizonyultak a férfiak uralta jazz-világban a csillogó ruhában, magassarkú cipőben, gyönyörű frizurával játszó nők, de zenészi érdemeikről alig esett szó.

A verseny különösen nagy lett a háború végével, amikor a férfiak visszatértek a szórakoztatóiparba, és "visszavették a hangszert" a női zenészektől. De a tehetség utat tört magának, és néhány nő időközben már szólistaként is felkeltette a közönség figyelmét – jóllehet nekik állandó kétkedéssel kellett szembesülniük férfi kollégáik részéről.

Az egyik, akinek sikerült szólistaként érvényesülni, Valaida Snow volt, aki 15 évesen kezdett trombitálni. A korabeli kritika Louis Armstronghoz hasonlította őt, sőt, 

maga Satchmo is úgy nyilatkozott róla, hogy Valaida a világ legjobb trombitása, közvetlenül utána.

Innen kapta a „Little Louise” becenevet. Kiváló táncos is volt, az egyik showjában először a színpadon zenélt és énekelt, majd lement a színpad elé, ahová hét különböző pár cipő – köztük szteppcipő, holland klumpa és kínai papucs – volt lehelyezve egy sorba. Valaida minden egyes refrénre másik pár cipőben táncolt, amire Louis Armstrong azt mondta: „soha nem láttam még ennél érdekesebbet”. Valaida Snow karrierje – Josephine Bakeréhez hasonlóan – Londonban és Párizsban csúcsosodott ki, azonban az egyik turné során, 1941-ben Dániában letartóztatták drogbirtoklás vádjával, ami mögött valójában a náci propaganda állhatott. 18 hónapot töltött börtönben, amit Valaida Snow sohasem hevert ki érzelmileg, és visszatérve Amerikába már nem tudott hasonló sikerre szert tenni. 

PeggyGilbert-145558.jpg

Peggy Gilbert (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A korszak másik nagy úttörője egy fehér muzsikus, Peggy Gilbert volt, aki annak ellenére a szaxofonra tett fel az életét, hogy a zeneiskolában azt mondták neki: „a szaxofon nem illik egy fiatal hölgyhöz”, így kénytelen volt autodidakta módon képezni magát. Amikor 1928-ban, 25 évesen Hollywoodba költözött, rögtön megalapította női jazz szextettjét, amit a média is fölkapott, rádiós és televíziós showműsorokban szerepeltek, rengeteget turnéztak. Peggy Gilbert legfőbb törekvése az volt, hogy megkérdőjelezze a női jazz-zenekarok jelenség-természetét: nemcsak egy látványos show-t akart létrehozni, hanem egyedi zenét is. Saját kompozíciót tanította be kizárólag nőkből álló zenekarának, amelynek producere, menedzsere is ő volt. Változó felállású együttesei a hot jazz bandák legjobbjai közé emelkedtek.

1937-ben hatalmas jelentősége volt, hogy felléptek a második Hollywood-i Swing Concert megnyitóján,

ahol Benny Goodman, Stuff Smith, Louis Prima, Ben Pollack, és Les Hite zenekara között egyedüliként képviselték a női nemet. Az is történelmi jelentőségű volt, amikor 1938-ban válaszolt a DownBeat magazin Why Women Musicians Are Inferior? (Miért silányabbak a női zenészek?) című cikkére, amit a magazin ironikusan How Can You Blow A Horn With A Brassiere? (Hogyan lehetsz fúvós zenész melltartóval?) címmel közölt le. Ebben a cikkben Gilbert először adott hangot a női jazz-zenészek helyzetének, és kiáltványával egy csapásra

a női hangszeres zenészek "ügyvédjévé" vált.

A negyvenes években, a bebop éra indulásával aztán egyre több, kis létszámú női jazzegyüttes alakult, amiben az ekkoriban népszerűvé vált jam sessionök is szerepet játszottak. Ezek a nyitott alkalmak elképesztő versenyt generáltak a jazz-zenészek körében, kapcsolatokra, jó zenekari pozíciókra lehetett szert tenni, ahol már a bátrabb nők is megmérettették magukat. Clora Bryant, Barbara Carroll, Hazel Scott, Nellie Lutcher, Hadda Brooks, vagy Marian McPartland már ebből a korszakból kerültek ki, de ez legyen egy következő cikk témája.

(A címlapképen az International Sweethearts of Rhythm)

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ügy lett a Soharóza kórus szerepléséből a Szigeten – Galéria!

A Soharóza Ügy című előadása megjárta a Szigetet, a backstage-ben és a próbán pedig fotósorozat készült. Ezt a galériát mutatjuk meg most Önöknek.
Vizuál

Kulisszatitkok: így készült a Brian élete

A hetvenes években egy filmes stáb Tunéziába utazott, hogy leforgassa Jézus életének történetét a születésétől a kereszthalálig (Názáreti Jézus - 1977). A nyomukban pedig – sokszor ugyanazokon a helyszíneken és statisztákkal - egy hatfős angol csapat elkészítette a saját verzióját. A negyven éve bemutatott film a Pythonok szerint is legjobb közös munkájuk, amelyben gyakorlatilag az élet minden helyzetére megtalálható a válasz.
Színház

Tompos Kátya énekli a Színházak Éjszakája „himnuszát” - Klippremier

Tompos Kátya dalos játékra hívta kollégáit, többek közt Udvaros Dorottyát, Vecsei H. Miklóst és Mucsi Zoltánt. Hangulatos videoklip készült a Színházak Éjszakája idei „himnuszához”, melyet Hrutka Róbert és a népszerű színésznő közösen jegyeznek.
Tánc

Sosztakovics titkos szerelme egy balerina volt

Kalapács alá került a zeneszerző tíz szerelmeslevele, amit a Bolsoj egykori balerinájának, Nina Pavlova Ivanovának írt 1935. és 1939. között. A titkos románcról és a szerelmeslevelekről eddig a zenetörténészek sem tudtak.
Klasszikus

Nagyon dübörög a zongorapiac Kínában

Mintegy 40-50 millió kínai gyerek tanul zongorázni, az országban gyártott hangszerek alig tíz százaléka kerül exportra. Kínában van kiknek zongorát gyártani.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World john coltrane

Coltrane újabb meglepetése az utókornak a Blue World című album

Szeptember 27-én újabb, eddig kiadatlan Coltrane-album lát napvilágot. Hallgasd meg a cikkben a címadó dalt!
Jazz/World ajánló

Az egyszerre három trombitán játszó jazz-zenebohóc is fellép a Müpa nyárzáró fesztiválján

Augusztus 20-án ingyenes jazzkoncertekkel várja a közönséget a Jazz 0820. Augusztus 30. és szeptember 1. között pedig a pezsgő swingkorszakot idézi meg a New Orleans Swingfesztivál, amin a svéd jazz-zenebohóc, Gunhild Carling is fellép.
Jazz/World hungarikum

A fiatal cimbalmos generációt szólítja meg a BMC Nemzetközi Cimbalomversenye

Lukács Miklós, a világ egyik legtöbbet foglalkoztatott és legsokoldalúbb cimbalomművésze a megálmodója a BMC-ben augusztus 25. és 31. között zajló versenynek.
Jazz/World videó

Zseniális: dalban mondanak híreket

A Hírek dalban projekt az online térben kavargó híreket szórakoztatóan, akusztikus zenei kísérettel tálalja nekünk. Az első részben a Lóci játszik frontembere, Csorba Lóci öltötte magára az énekes-bemondó szerepét.
Jazz/World ajánló

Mintha Provence-ben járnánk - minifesztivál a Diszeli Kúriában

Új igazodási pont a Balaton-felvidék kulturális kínálatában a nemrég nyílt 18. századi műemlékegyüttes, a Diszeli Kúria. A Hosszúahétvége elnevezésű minifesztiválon fellép a Dés László Free Sounds Quartet, Bereményi Géza és Másik János pedig közös estjét adja elő.