Jazz/World

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

2019.03.18. 15:30
Ajánlom
A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.

Bár a ’20-as évek óta sok nő képviselteti magát a jazz-instrumentalisták között, valamiért mégsem látszanak. Főleg, amióta az a női hangszeres jazz-zenészek törekvése, hogy ne a „szexi” legyen az első jelző, ami a közönségnek eszébe jut róluk. Merthogy – ahogy arra a Judy Chaikin dokumentumfilmje, a 2014-ben készült The Girls In The Band is ráirányította a figyelmet – a női hangszeres jazz-zenészek útja szkepticizmussal és szexizmussal volt kikövezve. Sokan férfitársaikhoz mérhető technikai tudással rendelkeztek, a sztereotípiák azonban megnehezítették az érvényesülésüket. Ott van például a legendás, 1958-ban készült, A Great Day In Harlem című fotó, amin a korszak nagy jazz zenészei gyűltek össze, és akik között mindössze három nő szerepel: Marian McPartland és Mary Lou Williams zongorista-zeneszerzők, és Maxine Sullivan énekes. Ez a kép nemcsak a nők alulreprezentáltságát mutatja meg, hanem azt a korabeli trendet is, hogy

a nők a jazzben énekesként és zongoristaként elfogadottak voltak, fúvószenészként viszont nem.

Még mielőtt feltűntek volna az első női fúvószenészek és bigbandek, az ambíciózus nők már zenekarvezetőként, karmesterpálcával táncolva törtek be a szórakoztatóiparba. Külön cikket érdemelne például az a Blanche Calloway, aki a húszas években zongoristaként és énekesként vitte rendkívüli sikerre, és aki a harmincas években megalapította férfiakból álló zenekarát, a Blanche Calloway and Her Joy Boys-t, amellyel ő lett a történelem első női zenekarvezetője. Vagy ott van Louis Armstrong első felesége, Lil Hardin Armstrong, aki nemcsak zongoristaként, zeneszerzőként, hanem zenekarvezetőként is kiemelkedőt alkotott. Miután házasságuk – és ezzel közös zenészkarrierjük – kudarcba fulladt Satchmóval, a harmincas évek elején megalapította a Lil Hardin Armstrong And Her Swing Orchestrát, aminek sikerét csak az szakította félbe, hogy Lil Hardin megunta a zenészlétet és szabónak állt.

A női instrumentalisták számára a második világháború alatt aztán nagyobb tér keletkezett, amikor számos férfi jazzmuzsikust soroztak be.

Ekkor rendkívül népszerűek lettek a kizárólag nőkből álló jazz bigbandek. Ezek a kezdetben még szegregáltak voltak: a fehér közönség a gyönyörű Ina Rae Hutton zenekarát, a Melodears hallgatta, és hírértékkel bírt, amikor később kiderült róla, felmenői közt feketék is vannak. A fekete közönség igényeit pedig többek között a The Darlings Of Rhythm elégítette ki. Minden idők legismertebb és legnépszerűbb női jazzbigbandje pedig kétségetelenül az International Sweethearts Of Rhythm volt, akiket az "america's hottest all girl band" szlogennel reklámoztak.

Ebben az időben tehát ugrásszerűen megnőtt a kiváló női hangszeres zenészek száma,

a legtöbbször mégis női minőségükben, afféle jazz glamour-lányokként kaphattak figyelmet. Érdekes jelenségnek bizonyultak a férfiak uralta jazz-világban a csillogó ruhában, magassarkú cipőben, gyönyörű frizurával játszó nők, de zenészi érdemeikről alig esett szó.

A verseny különösen nagy lett a háború végével, amikor a férfiak visszatértek a szórakoztatóiparba, és "visszavették a hangszert" a női zenészektől. De a tehetség utat tört magának, és néhány nő időközben már szólistaként is felkeltette a közönség figyelmét – jóllehet nekik állandó kétkedéssel kellett szembesülniük férfi kollégáik részéről.

Az egyik, akinek sikerült szólistaként érvényesülni, Valaida Snow volt, aki 15 évesen kezdett trombitálni. A korabeli kritika Louis Armstronghoz hasonlította őt, sőt, 

maga Satchmo is úgy nyilatkozott róla, hogy Valaida a világ legjobb trombitása, közvetlenül utána.

Innen kapta a „Little Louise” becenevet. Kiváló táncos is volt, az egyik showjában először a színpadon zenélt és énekelt, majd lement a színpad elé, ahová hét különböző pár cipő – köztük szteppcipő, holland klumpa és kínai papucs – volt lehelyezve egy sorba. Valaida minden egyes refrénre másik pár cipőben táncolt, amire Louis Armstrong azt mondta: „soha nem láttam még ennél érdekesebbet”. Valaida Snow karrierje – Josephine Bakeréhez hasonlóan – Londonban és Párizsban csúcsosodott ki, azonban az egyik turné során, 1941-ben Dániában letartóztatták drogbirtoklás vádjával, ami mögött valójában a náci propaganda állhatott. 18 hónapot töltött börtönben, amit Valaida Snow sohasem hevert ki érzelmileg, és visszatérve Amerikába már nem tudott hasonló sikerre szert tenni. 

PeggyGilbert-145558.jpg

Peggy Gilbert (Fotó/Forrás: Wikipedia)

A korszak másik nagy úttörője egy fehér muzsikus, Peggy Gilbert volt, aki annak ellenére a szaxofonra tett fel az életét, hogy a zeneiskolában azt mondták neki: „a szaxofon nem illik egy fiatal hölgyhöz”, így kénytelen volt autodidakta módon képezni magát. Amikor 1928-ban, 25 évesen Hollywoodba költözött, rögtön megalapította női jazz szextettjét, amit a média is fölkapott, rádiós és televíziós showműsorokban szerepeltek, rengeteget turnéztak. Peggy Gilbert legfőbb törekvése az volt, hogy megkérdőjelezze a női jazz-zenekarok jelenség-természetét: nemcsak egy látványos show-t akart létrehozni, hanem egyedi zenét is. Saját kompozíciót tanította be kizárólag nőkből álló zenekarának, amelynek producere, menedzsere is ő volt. Változó felállású együttesei a hot jazz bandák legjobbjai közé emelkedtek.

1937-ben hatalmas jelentősége volt, hogy felléptek a második Hollywood-i Swing Concert megnyitóján,

ahol Benny Goodman, Stuff Smith, Louis Prima, Ben Pollack, és Les Hite zenekara között egyedüliként képviselték a női nemet. Az is történelmi jelentőségű volt, amikor 1938-ban válaszolt a DownBeat magazin Why Women Musicians Are Inferior? (Miért silányabbak a női zenészek?) című cikkére, amit a magazin ironikusan How Can You Blow A Horn With A Brassiere? (Hogyan lehetsz fúvós zenész melltartóval?) címmel közölt le. Ebben a cikkben Gilbert először adott hangot a női jazz-zenészek helyzetének, és kiáltványával egy csapásra

a női hangszeres zenészek "ügyvédjévé" vált.

A negyvenes években, a bebop éra indulásával aztán egyre több, kis létszámú női jazzegyüttes alakult, amiben az ekkoriban népszerűvé vált jam sessionök is szerepet játszottak. Ezek a nyitott alkalmak elképesztő versenyt generáltak a jazz-zenészek körében, kapcsolatokra, jó zenekari pozíciókra lehetett szert tenni, ahol már a bátrabb nők is megmérettették magukat. Clora Bryant, Barbara Carroll, Hazel Scott, Nellie Lutcher, Hadda Brooks, vagy Marian McPartland már ebből a korszakból kerültek ki, de ez legyen egy következő cikk témája.

(A címlapképen az International Sweethearts of Rhythm)

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Én vagyok az igazmondó a zenekarban

Konrád Györgynek kilencvennégy évesen már nem kell kertelnie. Örökifjú, máig kezébe fogja a brácsát, a hegedűt, és olyan egyszerűséggel beszél a zenéről, hogy öröm hallgatni. A zene mellett egy másik szenvedélye is megmaradt egy életen át, a sport. Mellesleg a hosszú élet titkát is elárulta.
Klasszikus

Fischer Ádám is fellép a Royal Albert Hallban

A holdra szállás 50., Viktória királynő születésének 200., a Proms megalapítója, Henry Wood születésének 150. évfordulójára emlékezik a BBC Proms rendezvénysorozata, amelyen idén először környezetvédelemmel kapcsolatos zeneműveket is műsorra tűztek.
Zenés színház

Liliom hazatalál

Április 26-án mutatja be a Budapesti Operettszínház a Molnár Ferenc színműből készült világhírű musicalt, a Carouselt. Béres Attila rendezővel a Liliom iránti rajongásáról és a készülő előadásról beszélgettünk.
Jazz/World

Budapesten játszik John McLaughlin, a gitárlegenda

John McLaughlin, olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Miles Davis, Jimi Hendrix, vagy Jaco Pastorius, az ő nevéhez fűződik az első jazz-rock album, és a szimfonikus zene, a jazz és az indiai zene legelső fúziója. Ezúttal a The 4th Dimension nevű zenekarával lép fel április 20-án.
Tánc

Így fog kinézni a kibővített Trafó előtere és kávézója!

A szeptemberben induló évadban új terekkel, kávézóval, pénztárral, ruhatárral várja látogatóit az intézmény. A tavaszi időszakban pedig a Liliom utca felől tudják megközelíteni a házat az érdeklődők.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ZSIMÜ 2019

Alinda Chagallról és tüdőkapacitásáról is kérdezte Horgas Esztert

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Horgas Eszter fuvolaművésszel arra is kitértek, mennyire kemény fizikai munkát jelent a fuvola, és hogy jönnek ehhez a gumimatracok.
Jazz/World müpa

Női energiáktól pezseg a Jazztavasz

A május 3. és 5. között zajló Jazztavaszon idén három hölgy közvetíti a jazz iránti szenvedélyt – ezúttal basszusgitáron, szaxofonon, illetve énekhanggal.
Jazz/World ajánló

Budapesten játszik John McLaughlin, a gitárlegenda

John McLaughlin, olyan zenészóriásokkal játszott együtt, mint Miles Davis, Jimi Hendrix, vagy Jaco Pastorius, az ő nevéhez fűződik az első jazz-rock album, és a szimfonikus zene, a jazz és az indiai zene legelső fúziója. Ezúttal a The 4th Dimension nevű zenekarával lép fel április 20-án.
Jazz/World ajánló

Szerelmes Chagall – Horgas Eszter és Bálint András estje

A mester életútját követve orosz, zsidó, francia és amerikai klasszikus és jazz zeneművekből válogatott bravúros feldolgozásokat hallhat a közönség május 25-én az Urániában.
Jazz/World hír

A spanyol királyi család is elismerően nyilatkozott a Snétberger-módszerről

A Nemzetközi Roma Napon, április 8-án vette át a Spanyol Roma Kulturális Intézet díját (Nuevos Creadores) Snétberger Ferenc a Spanyol Nemzeti Múzeumban, a Pradóban, ahol a királyi család tagjai is gratuláltak a Felsőörsön zajló tehetséggondozáshoz.