Barabás Lőrinc (Fotó/Forrás: Galgóczi Németh Kristóf)

Barabás Lőrinc azon kevés hazai jazz-zenészek egyike, akinek sikerült kiszakadnia – és ami fontosabb: kiszakítania a műfajt – a jazzklubok zárt közegéből és eljutni egy szélesebb közönséghez. Sosem folyamodott népszerűséghajhászáshoz, csupán kitartott saját hangjának keresése mellett. Persze ehhez kellett egy olyan széles zenei érdeklődés is, mint az övé, amely nem korlátozódik a jazz nagy öregjeinek hagyatékára, hanem a műfaj mindenre nyitott szellemiségének jegyében magában foglalja megannyi stílus legizgalmasabb elemét, legyen szó popról, soulról, funkról, népzenéről vagy az elektronikus zene különböző válfajairól. Ezzel olyan autentikus nyelvet sikerült létrehoznia, amit a nyitott fülű hallgatóság kortól, nemtől, zenei képzettségtől függetlenül képes meghallani, mert felfedezi mögötte az érző és gondolkodó, mondanivalóval bíró művészt. Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, amilyen természetességgel a végtaghiányát kezeli: jobb karja hiányzik könyöktől lefelé, ám zenéjével elérte, hogy erről teljesen megfeledkezzünk, ahogy saját bevallása szerint ő is rendre elfeledkezik róla.

Diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazztanszakán szerezte, majd 22 évesen létrehozta a Barabás Lőrinc Eklektricet, amely egy huszáros vágással hasította keresztül a műfajok közé emelt határokat. A zenekar hihetetlenül népszerű lett itthon, és úgy csempészte bele a jazzt az emberek fülébe, hogy azt észre sem vették. 2005-ben megjelent debütálólemezük, a Ladal óriási örömzene volt. Rengetegen kezdték el rendszeresen látogatni a zenész ötlete nyomán született, Random Szerda nevű klubesteket, ahol már a jazz lényegét reprezentáló jam-sessionökön mutatták be az improvizációban rejlő óriási szabadságot.

Nem kellett sokáig várni a következő Eklektric-albumra sem: 2009-ben jelent meg a zenekar Trick című lemeze, amely folytatta az előző sikerét. Ezután azonban Barabás Lőrinc letért a népszerűség addigra jól kikövezett útjáról, és az akkoriban elképesztően modernnek ható eszköz, a looper segítségével kezdett el azon kísérletezni, hogyan tud egymaga előállítani sokdimenziós, telt hangzású zenét – ráadásul élőben. Az irányváltáshoz minden bizonnyal köze volt annak is, hogy a trombitás-zeneszerző 2011-ben részt vett a New York-i SAE Institute elektronikus zenei producer kurzusán.

A koncertezés mellett filmes és színházi zeneszerzői munkákra is rendszeresen felkérik. Nemrég Somogyvári Gergő Élet a Dunán című dokumentumfilmjéhez, valamint a Vaskakas Bábszínház számára komponált. Saját bevallása szerint a legtöbbször képi analógiákban gondolkodik zeneszerzés közben, ami nem meglepő, hiszen képzőművészcsaládban nőtt fel: édesapja Barabás Márton festőművész, szobrász, nővére Barabás Zsófia festő, grafikus.

Kapcsolódó

A trombitás, aki eltér a szokatlantól

Barabás Lőrinc az egyik legnépszerűbb figurája a hazai jazz-életnek. Zenéje ellenáll a kategorizálásnak, valószínűleg pont ezért ellenállhatatlan. Március 21-én kvartettjével az Other Than Unusual című, új lemezanyaggal érkeznek a Müpába, amiben egy hozzá hasonlóan úttörő zenész, Takuya Kuroda lesz a társuk.

A 2013-ban kiadott Sastrát két évvel később még egy szólóalbum, az Elevator Dance Music követte, ezt követően viszont ismét újabb inspirációk után indult. Hosszabb amerikai tartózkodása során az indián népzenét kutatta, amiből egy igazi 21. századi, groove-os, pszichedelikus jazzlemez született Beardance címmel. Ez az album abból a szempontból is új korszakot jelez, hogy Barabás Lőrinc hét év után ismét visszatért a zenekari felálláshoz: Cséry Zoltán billentyűssel, Herr Attila basszusgitárossal és Nagy Zsolt dobossal alkotott egy elektronikát sem nélkülöző kvartettet, amely 2018-ban már a második albumát jelentette meg Other Than Unusual címmel. A lemezt a világhírű fúziós jazztrombitás, Takoya Kuroda vendégeskedése mellett mutatták be a Müpában, ahol művészi igényű vetítés kísérte a zenei élményt. A két trombitás találkozása a színpadon bizonyította, hogy Barabás Lőrinc zenészként és zeneszerzőként is abszolút megállja a helyét a világklasszis progresszív jazz-zenészek sorában.

Fejléckép: Barabás Lőrinc (fotó: Galgóczi Németh Kristóf)