Jazz/World

Ami a csövön kifért – Courtney Pine az A38-as hajón

2005.10.24. 00:00
Ajánlom
Október 22-én este nyálkás londoni köd ereszkedett Budapestre. Ha Mr. Hyde vagy Hasfelmetsző Jack ma a magyar fővárosban tevékenykedne, tökéletesnek tartotta volna az időjárást egy magányos járókelő kibelezéséhez.

De semmi efféle regényes esemény nem történt. Ehelyett a szintén Londonból származó, most negyvenegy éves, rasztahajú fekete szaxofonos, Courtney Pine és nagyrészt szintén feketékből álló együttese adott áldozatokat nem követelő koncertet az egyre népszerűbb A38-as állóhajón, s a mind csípősebb hideggel mit se törődve fújta hangszereit. Teljes tüdőből, lopott levegőkkel, ami a csövön kifért. Mintha csak kárpótolni akarta volna azokat, akik néhány nappal korábban nem kaptak meghívót az egyik jól menő mobiltelefon-társaság „rendes évi” exkluzív jazzkoncertjére, ahol a nagy eszem-iszom után szokás szerint a műfaj egyik sztárja, ezúttal szintén szaxofonos, David Sanborn játszott a kiválasztottakból álló nagyérdeműnek.

Pine népszerű muzsikus, aki populáris zenét játszik. Sanbornhoz hasonlóan ő is képes megolvasztani a nyakkendők mögé rejtett, egyhangúan ketyegő menedzserszíveket, és táncra perdíteni a minden ritmikusabb zenétől alul-felül beinduló közép- és főiskolás lányokat, legyenek bár lipcseiek, dorogiak vagy manchesteriek. A Pine-stílus tökéletesen beleillik a nem túl sokszínű, nagyjából egy Vas Gereben-regény izgalmaival büszkélkedő mai magyar jazzprogram-kínálatba: groove-os számok érik egymást, közben néha egy kis reggae is megszólal a változatosság kedvéért, s a frontember arról is gondoskodik, hogy a közönségnek néha eszébe jusson: jazzkoncertet hall. Mindenki jókedvű, a zenészek arcán letörölhetetlen mosoly, mindegyikük képzett bűvész: a világ szinte bármely állóhajóján, sőt szilárdabb talajon is el tudják varázsolni a publikumot. A funky darabokat minden mennyiségben szívesen fogyasztókban fel se merül, hogy ez a kompakt műsor bizony kissé hakni- és rutinszagú, s még a társai közül technikai tudásával kiemelkedő szaxofonos játékában is tömérdek a klisé, a közhely, a sematizmus, a hangszerszólók nem következnek logikusan a felvezetett témákból, a gondolatiságot, a „lelket” a vérprofi virgázás pótolja.

A szaxofonos, mondom, egy-egy hosszan kígyózó szólójában megfeledkezik magáról, és vadulni kezd, végre tényleg jazzt játszik: a ritmusszekció nagy nehezen követni próbálja a beláthatatlan magasságokba, de ezt az absztraktabb zenét nem lehet sokáig megetetni a közönséggel. Pine pontosan tudja mindezt, s még mielőtt túlságosan belefeledkezne a hangörvénybe, s megfeledkezne arról, hogy a dobogó előtt több százan lesik minden mozdulatát, visszatér a földre, szólóját ügyesen visszavezeti a funkos kulisszák közé, a nézők lelkesednek, a nyúl jóllakott, és a káposzta is megmaradt. S hogy teljes legyen az öröm, a jól bevált módon megtapsoltatja rajongóit, megkérdezi tőlük, jól érzik-e magukat, amire természetesen „igeeeeeeen!!!!” a válasz. Mi más?

A nagy show végére még egy világsláger is jut, Bob Marley örökzöld Redemption Song-ja szopránszaxofonon, a refrénnél közönségénekeltetéssel. Ez is bejön, mint minden a ködös estén. Courtney Pine tévedhetetlen. Igaz, hogy szopránszaxofonon időnként lemegy túlcukrozott alfába, olyannyira, hogy Kenny G is sorba állna nála receptért, s a feldolgozásból hiányzik az a báj, ami a Richard Bona/Michael Brecker-féle változatot jellemezte néhány éve, de kicsire igazán nem adunk. A jól megtermett, rasztahajú szaxofonos újabb diadalt arat. A koncert végeztével ismét kezdhetnek egyhangúan ketyegni a visszakérgesedett menedzserszívek, hétfőn vár a hivatal, cinkos bizalmassággal el lehet mesélni a beavatottaknak, szombat este király jazzkoncerten voltam.

Minden jel szerint csak ketten voltunk csalódottak az öröm s a jóllakatott sznobéria eme tengerében: a mellettem álló K. L. kritikus kolléga és jómagam. Ő azt súgta a fülembe, úgy érzi magát, mintha a Vidám Színpadon ülne, s egyedül ő nem tudna nevetni a színpadon elhangzó poénokon. Én pedig arra gondoltam: rasztafrizurával is lehet jó jazzt játszani, példa rá az öreg Cecil Taylor vagy Oliver Lake. S hogy a valódi jazz lehetősége Courtney Pine-ban szintén benne rejlik. Egyszer igazán eljöhetne Budapestre úgy is, hogy végre komolyan veszi műfaját, önmagát és hallgatóságát.

(2005. október 21. A38 hajó – Coutney Pine koncertje: Devotion - magyarországi lemezbemutató; A Budapesti Őszi Fesztivál keretében)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.
Jazz/World hír

Keresik Erdély legszebb magyar dalát

A zenei pályázatra erdélyi zenészek és zenekarok, amatőr és hivatásos zenészek jelentkezését várják.