Jazz/World

Amikor a hangszer magától énekel

2017.11.11. 15:20
Ajánlom
Tóth Viktor altszaxofonos nem először közöl személyes útinaplót, élménybeszámolót a Fidelio hasábjain. Most James Carter amerikai szaxofonossal való találkozása nyomán bukott ki belőle néhány megosztásra érdemes gondolat.
Tóth Viktor

Tóth Viktor (Fotó/Forrás: Dawid Koniecki)

Jó tíz éve tudatosodott bennem, hogy a mesterek, tanítók, nagy zenészek közvetlen közelében megfigyelt másságot - ahogyan ők másképp játszanak akár egy hangot is, másképp érintkeznek a zenével - meg kell hogy osszam zenésztársaimmal, a tanítványokkal és - valahogy azt érzem - mindenkivel.

A mesterek kimondatlan üzenetét közelebb szeretném hozni hozzánk és leírni - legfőképp magam számára, hogy el ne feledjem - mert ezek a „kis” különbözőségek a hozzáállásukban, hitükben, kifejezőerejükben, és felkészültségükben nagyon fontosak. A kis különbözőségek okozzák azt, hogy körülöttük, a társaságukban - akár közönségként is - békét érzünk, gyönyörű, kreatív zene áramlik hangszerükből és a határtalan lehetőségek üzenete száll, és mikor véget ér a koncert, érezzük: bár sohase lenne ennek vége...

November 5-én a hatalmas múltú varsói Jazz Jamboree-n James Carter szaxofonvirtuóz partnere lehettem egy nemzetközi összeállítás, a Piotr Damaskiewicz vezette Power Of The Horns tagjaként. A koncert csodálatosan sikerült a teltházas Stodola csarnokában, (itt kezdődött a Jazz Jamboreek története 1958-ban), ahol rajtunk kívül még David Murray és Bill Laswell csapata lépett fel aznap este.

De menjünk vissza a próbáig. És itt mindjárt egy félreértést tisztáz valamennyi mesterem (Hamid Drake, William Parker, Piotr Wojtasik, Eric Allen, John Betsch, Chris Potter, Leszek Mozdzer), kikkel volt lehetőségem játszani vagy lemezt készíteni:

számukra nem létezik koncert, próba, gyakorlás, vagy "csak" nádpróba a koncerthez. Mintha csak bekapcsoló gomb lenne rajtuk: ON/OFF. "Játszom a zenét, vagy pihenek".

Ez a kettő sosem keveredik. Ezt láttam azoknál a nagy zenészeknél is, akikkel nem játszottam, de közvetlen közelről láthattam őket próbálni, koncertezni, soundcheckelni, vagy vacsorázni a szállodájukban. Joe Lovano, vagy Archie Shepp olyan fáradhatatlan, nem szűnő energiával játszott, mindahányszor érintette a hangszert, ahogyan Branford Marsalis, Kenny Garrett, Herbie Hancock, Ornette Coleman, Shean Jones, Henry Franklin vagy Sonny Rollins is. És most ugyanezt az energiaspórolás mentes szuperintenzív, szuperfókuszált jelenlétet láttam James Carter minden megszólalásában.

James Carter háttal, szemben Tóth Viktor

James Carter háttal, szemben Tóth Viktor (Fotó/Forrás: Dawid Koniecki)

Üzenem magamnak és azoknak, akik azt hiszik „csinálják a zenét”, kövessük a példát - ahogyan Hamid Drake-től láttam, aki nem arról panaszkodik, milyen hosszú volt a repülőút és milyen rossz volt az átszállás, az időjárásról nem is beszélve, és most rögtön soundcheckelni kell és nincs idő még bekapni egy falatot sem a koncert előtt, és már kezdeni is kell. Hanem boldog. Ünnepel. És minden energiáját belejátssza a hangszerbe. A hangszer magától énekel. A közönséget beborítja a zene szépségével. A közönség a „csoda” hatására önkívületben tapsol, sugároz. Ő ezt belélegzi, s még nagyobb erővel - erőlködés nélkül - ringat, mesél, elrepít, s feltüzel. És ez az energiacsere nem szűnik közte és a közönség között.

Ugyanezt éreztem az első pillanattól kezdve a próbateremben Carter első hangjától. Ami a megszokott tenorszaxofon hangerőtől körülbelül háromszor hangosabb. Szélesebb, vaskosabb. De az erőszakosságtól, vagy forszírozástól teljesen mentes. Szól. Dinamikus. És ugyanígy volt a színpadon is. James Carter nem foglalkozik a mikrofonnal, az erősítéssel... Egyedül átfúj egy két dobból, három afrikai ütősből, két bőgőből és négy fúvósból álló formációt. S beterít egy kétezer fős termet. De akár pianissimojával is beteríti. Mert szól a hangszere.

Szeretne eljutni hozzám, a közönség utolsó soraiban is. Szeretne bevonni abba az afrikai gyökerű „tánczenébe”, amit free jazznek titulálnak.
James Carter

James Carter (Fotó/Forrás: Dawid Koniecki)

Közben James csak mesteri szinten van a harmóniák ismeretében és használatában, ritmikája a fekete-afrikai poliritmiából és polimetrikából táplálkozik. Hangszerén nem a megszokott két és fél oktávon játszik, hanem azt extrém módon kiterjeszti. Extrém érzékenységgel használja hangszere dinamikai lehetőségeit. Azt mondjuk free jazz, mert nem értjük. Idő kell számunkra, hogy felfogjuk, mit is játszik ő. Ahogy Miles Davis egyik mondása szól:

az emberek gyakran támadnak, hogy nem értik a zenémet. Hogyan akarják 5 perc alatt megérteni, mikor én tíz évig gondolkoztam rajta?!”

Számomra csodálatos volt James Carternél látni a tradíció legnagyobb tiszteletét és mély ismeretét. Igen, mondhatjuk, persze, ő erről híres, hogy a 30-as évek jazzében gyökerezik, a Coleman Hawkins, Ben Webster-féle tenor soundra ismerünk.

Csakhogy itt nyoma sincs a múzeumszagnak.

Egy kortárs improvizatőrt hallhatunk, aki a jazz tradícióját saját egyéniségén keresztül szűri, kiegészíti, újragondolja és hihetetlen technikai képességével a pillanatba oltja. Persze senki nem úgy születik, hogy szaxofonvirtuóz. Carter a próba szünetében egyfolytában fúj, ömlik belőle az invenció, mintha CD felvételen lenne. Nem csak „fújkál”; dalokat játszik szoprán szaxofonján, tenorján és basszus klarinéton. (Ja, egyébként multiinstrumentalista. A basszusszaxofontól a legmagasabbig, a szaxofon-klarinét család szól nála.) Az elsöprő erejű koncert után, mikor az öltözőben gratulálok a „beavatáshoz” neki, mentegetőzik: "Ember, mennem kell gyakorolni, dolgoznom kell". És komolyan mondja.

Power Of The Horns

Power Of The Horns (Fotó/Forrás: Dawid Koniecki)

Számomra csodálatos látni, milyen kreatív, extrém érzékenységgel használja hangszere dinamikai lehetőségeit. Mesél a hangszeren. Vagy éppen sokkol a három oktávban egyszerre szóló dallammal, vagy a fülsüketítő, nem is tudom hányadik oktávban eljátszott figurával.

És mindez nem cirkusz! Véresen komoly.

Csak másként hallja a zenét. Ahogyan Monk is másként fogta az akkordokat és a regisztereket absztrakt módon alkalmazta. Boldog voltam, hogy együtt lehettem egy olyan emberrel, aki a jazzben - véleményem szerint - legfontosabb dolgokat csodálatos módon eggyé szövi játékában. Valamint inspirál, hogy kövessük őt, mert eme alkotóelemek milyensége határtalan: Sound. Ritmus. Dallam. Színek. Lélekteljesség. Történetmesélés. Kreativitás. Tradícióismeret. Művészi mélység. Hangszeres tudás. Technikai tudás. Dinamikai diverzitás. Harmóniaismeret. Kreatív díszítőelemek - effektek, multifónikus megszólalások. A jazz: tánczene.

És számomra a legfontosabb üzenete, ami mindenre igaz és mindenkinek szól: légy szabad, kreatív és ünnepelj, hogy hallottál már ezekről.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Könyv

Dsida Jenő négysorosára is licitálhatunk a dedikált könyvek online aukcióján

Az Antikvárium.hu számos bibliofil kötetet kínáló árverésén több érdekességet is találunk, többek között Babits Mihály, Juhász Gyula, Szabó Dezső, Molnár C. Pál, Márffy Ödön, Szép Ernő kézjegyével ellátott köteteket. A 223 tételre október 24-ig lehet licitálni.
Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Színház

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Vizuál

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Vedd ölbe, ringasd, énekelj!

Vedd ölbe, ringasd, énekelj! – ezzel a gondolattal hívja a Pesti Vigadó a kisgyermekes családokat három év alatti gyerekekkel a Ringató-foglalkozásokra, ahol cél a zenei élmény.
Jazz/World ajánló

A brazil zene esszenciája

A legendás Grammy-díjas brazil énekes, gitáros és dalszövegíró, Gilberto Gil október 22-én a Liszt Ünnep keretében, a MOM Kulturális Központban ad nagyszabású koncertet.
Jazz/World ajánló

Minden, amit Cory Henryről tudnod kell

Egy zseniális alkotó, aki egyszerre lenyűgöző zongorista, énekes, producer és dalszerző. Hatéves kora óta áll színpadon, számtalan műfajban bizonyított a gospeltől az r&b-n át a jazzig, és olyan világsztárokkal dolgozott, mint Bruce Springsteen, a The Roots, a Boyz II Men, Kenny Garrett, Kanye West vagy az Imagine Dragons, a Snarky Puppy tagjaként pedig több Grammy-díjat nyert. Ő Cory Henry, akinek Müpa-beli lemezbemutató koncertje az ősz egyik legjobban várt zenei eseménye. El is meséljük, miért!
Jazz/World ajánló

A Birdman zeneszerzője Budapesten

Az ötszörös Grammy-díjas jazzdobos és zeneszerző, Antonio Sanchez október 29-én a MOMkult színpadán lép fel zenekarával. A világhírű művész jegyzi többek között az Oscar-díjas Birdman zenéjét is.
Jazz/World ajánló

A legendás underground zenekar ráadáskoncertje

A Kontroll Csoport megalakulása 40. évfordulója alkalmából idén augusztusban egy koncert erejéig újra összeállt, viszont engedve a közönség kérésének október 22-én az A38 Hajón még egyszer színpadra lépnek, különleges vendégek társaságában.