Jazz/World

Anyánk, nővérünk, szerelmünk: Dee Dee Bridgewater

2006.10.03. 00:00
Ajánlom
„Soha életemben még ilyen gyönyörű hangot nem hallottam. Nincs az a fuvola, lágy szél, anyai gügyögés, amely azt finomságban, változatokban, leheletszerű átmenetekben utolérhetné. Ezt a hangot, amíg élek, hallgatnám – az volt az érzésem” – írta Füst Milán 1928-ban Elisabeth Bergnerről.

Csütörtök este hasonlóan érezhetett a Művészetek Palotája közönsége is, amikor Dee Dee Bridgewater katartikus vihart idézett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremre. Hangütésben és előadói attitűdben rendkívül változatos műsort varázsolt a színpadra, úgyhogy aligha akadt valaki a nézőtéren, aki közömbös maradt volna a látottakkal és hallottakkal szemben.

A koncert végén az átszellemült arcok és a sok tapstól kivörösödött tenyerek jelezték, milyen elemi erővel hatott Bridgewater a magyar közönségre. Ám a kis túlzással akár álló ovációnak nevezhető nézői lelkesedést disszonáns hangok is követték lent az előcsarnokban. Volt, aki egyhangúnak érezte a francia chansonokból összeállított programot, egy kritikus kolléga pedig egyrészt a színpadi játékot sokallta, másrészt úgy vélte: az énekesnő időnként hagyta „leülni” a műsort, nem sikerült végig ébren tartania a közönség figyelmét. Az első kifogás az érthetetlenebb: már a plakátok is jelezték, hogy Bridgewater új, J’ai deux amours című albumáról fog énekelni számokat, aki tehát nem szereti e jellegzetesen francia műfajt, nyugodtan távol is maradhat. A második ellenvetés azonban akár védhetetlennek is nevezhető: az énekesnő „mellékállásban” profi színésznő, nemzetközi sikert aratott zenés darabok szereplője, s a színházi múlt színpadi mozgását, a közönséggel és a muzsikusokkal való kommunikációját, alkalmanként a darabok tolmácsolását is meghatározza. Elfogadható érv, hogy egy dalest legyen csupán dalest, semmi több vagy más, az azonban nehezen tagadható, hogy a Bridgewater-féle kommunikáció színesebbé, változatosabbá, sokak számára még szórakoztatóbbá tette a francia dalokból álló műsort. Ugyanis az 1950-ben született, de a deszkákon egy harminc éves frissességével mozgó énekesnő az előadott dalok között (és néha alatt) valósággal megbabonázta közönségét hol csipkelődő, hol finoman ironikus és legfőképp önironikus történeteivel, emlékidézgetésével, illetve a számokhoz és szerzőikhez fűzött megjegyzéseivel. Elhencegett például, hogy napközben siklóval utazott fel a Várba, s hogy azt is tudja már, melyik Buda és melyik Pest. Való igaz: azoknak, akik csak a dalokra voltak kíváncsiak, ezek a mesterien adagolt színészi-komédiási prózai betétek, valamint a mértéktartó hangszerszólók „leültették” a műsort, a magam részéről azonban úgy vélem: Bridgewater egy nem mindennapi, profi show-val kedveskedett a budapestieknek, amibe éneklés, adomázás, a műsorból való kiszólások és a hangszerszólók alatti arctörlés és ásványvíz-ivás egyaránt beletartozott. Az élvezte igazán az előadást, aki a régi receptnek megfelelően hajlandó volt belemenni a játékba, elfogadni a Bridgewater-féle komplex színpadi mutatványt, más szavakkal: hajlandó volt mindenestül belehelyezkedni az énekesnő világába, melybe Bridgewater annyi kedvességgel, bájjal, humorral és nem utolsó sorban alázattal invitálta a hallgatóságot.

„Mellesleg”: az anya-, nővér-, szerető- vagy éppen barátnő-szerepeket váltogató, a saját hol kislányos, hol pedig kokottos bohóckodásán jóízű rekedtséggel nevető Bridgewater ma is szenzációs énekesnő, tele kirobbanásra váró energiával. Fekete Magna Mater, akinek semmiféle gondot sem okozott túlharsognia a zenekar fortéit, és afelől sem hagyott semmi kétséget, hogy a Woody Herman Big Band se lenne képes elnyomni a hatalmas terem legrejtettebb zugait is át- meg átjáró hangját. Dee Dee Bridgewater olyasmit tud, amit csak nagyon kevesen: a többnyire elégikus hangú, alkalmasint kávéházi előadásra szánt néhány perces dalokat sorstragédiákká emeli, s amit familiáris dúdolgatással is meg lehetne szólaltatni, azt ő viharistennőként zúdítja rá a teremre, ráadásul olyan művészi erővel, hogy a néző hamisítatlan katharziszt él át: fájdalma megenyhül, és lelke megtisztul. A koncert talán legkatartikusabb előadása Léo Ferré Avec le temps című szerzeménye volt, amely a lemezen szerényen meghúzódik a La belle vie és a La vie en rose – két sokkal ismertebb chanson – között, élőben azonban olyasféle fenségesség áradt belőle, amilyet ritkán tapasztalhatnak a jazzkoncertek látogatói. Bridgewater olyan megfellebbezhetetlen kétségbeeséssel, ugyanakkor annyi nemes eleganciával tudatta velünk, hogy az idő múlásával elfelejtjük a valaha fontos régi arcokat, hangokat és szenvedélyeket, hogy a közönség érzékenyebb tagjai talán még az idő múlásának jeges szeleit is hallották süvíteni az énekesnő deklamálása mögött.

Dee Dee Bridgewater gyakorlatilag végigénekelte a francia lemezen hallható repertoárt. Franciául és angolul egyaránt kristálytisztán formálja az énekelt szavakat, ami azt jelzi, hogy pontosan érti: ezeknek a daloknak mindig fontos, gyakran már-már költői a szövege, úgyhogy elharapott-elkent mondatokról egy jó előadásban szó sem lehet. Tolmácsolása mind az albumon, mind pedig élőben feltűnően kulturált, szinte egyáltalán nem veti alá magát a modern technikák és stílusok csábításainak, úgyhogy a koncert spanyol nyelvű rapbetéte se volt több jópofa couleur locale-nál. Az előadás színvonalát nagyban emelték Bridgewater remekül megválasztott zenészei, akik egy kivétellel valamennyien hallhatók a lemezen is. A kíséretben természetesen a harmonikás Marc Berthoumieux biztosította leginkább, hogy az alaposan áthangszerelt darabok párizsi atmoszférája érintetlen maradjon. Az énekesnő búcsúja a magyar közönségtől leginkább áldásosztáshoz hasonlított.

(2006. szeptember 28. 19:30 Művészetek Palotája – Dee Dee Bridgewater hangversenye)

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

„És tudod, ő Tóbiás” - mozikban a Tobi színei 

Bakony Alexa személyes, őszinte és rendkívül érzékeny dokumentumfilmje a család megtartó erejéről mesél. Középpontjában a 16 éves transznemű Tobi és támogató édesanyja, Éva kapcsolata áll, de a történet messze túlfeszíti a ráhúzott LMBTQ-perspektívát. Lebilincselő felnövéstörténetet látunk.
Könyv

Nem a kutya a hibás - Esterházy Miklós és Kovács Dóra a Lírástudók vendégei

A könyvesboltok újdonságai között segít eligazodni a Líra Könyv és a Fidelio irodalmi podcastja. A friss könyvajánlókat és tartalmas beszélgetéseket kínáló műsor házigazdája Szabó T. Anna, az adás vendége Esterházy Miklós és Kovács Dóra, akik Az új kutyád című kötetükről mesélnek.
Klasszikus

„Minél kevesebb szó hangzik el egy próbán, az annál eredményesebb”

Két fiatal zongoraművész, Balog Alexandra és Berecz Mihály lép fel a dörgicsei Landhausban, a Klassz a pARTon fesztiválon. A július 22-i koncert előtt arról kérdeztük őket, milyen együtt játszani, számít-e, hogy egy generációból valók, a közös iskola, és van-e missziója a klasszikus zenének.
Könyv

71 éves korában elhunyt Kántor Péter

A József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjjal kitüntetett költő, műfordító halálhírét a Magvető kiadó közölte.
Zenés színház

"Science fictionszerű fantáziatúra" – Dömötör András a Figaro³ című előadásról

Tematikus évadot hirdetett a Magyar Állami Operaház A Francia Múzsa Szezonja címmel, amelynek záró darabja a Beaumarchais Figaro-trilógiájának (A sevillai borbély, a Figaro házassága és A bűnös anya) operaváltozataiból készült, Figaro³ című előadás. A produkció rendezőjét, Dömötör Andrást kérdeztük.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Kizökkenés a mából – Megjelent Orbán Bori első albuma

A Kaláka Kiadó gondozásában látott napvilágot Orbán Bori első lemeze Ma chanson címmel. Az album készüléséről, terveiről és vágyairól faggattuk a fiatal énekesnőt.
Jazz/World ajánló

Sztárprodukciók a Vajdahunyadvárban

A Budapest Bár és a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjeivel zárul a 29. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál, amely idén összesen 8 koncerttel örvendeztette meg a közönséget.
Jazz/World ajánló

Nyári jazz meglepetés a Müpa videócsatornáján

Újranézhetők az idei Jazz Showcase felfedezettjeinek koncertjei, péntektől kezdve három héten át minden pénteken két koncertfelvételt tesz elérhetővé a Müpa videómegosztó felületén.
Jazz/World ajánló

Nyitottság, képzelőerő, sokoldalúság – Stanley Jordan ismét Budapesten koncertezik

Július 21-én a Margitszigeti Színházban igazi örömzenélésre számíthatnak a jazzrajongók, hiszen a legendás Stanley Jordan mellett, Laurence Cottle, Horváth Kornél és Dörnyei Gábor is színpadra lépnek.
Jazz/World ajánló

A hazai jazzélet kiválóságai Szentendrén

Július 24-én különleges zenei csemegére számíthatnak a Szentendrére látogatók, hiszen a MűvészetMalom udvarán Borbély Mihály és zenésztársai mellett, László Attila is színpadra lép.