A Buena Vista Social Club című album kiadójának menedzsere eredetileg százezer eladott példányban reménykedett, amikor a stúdióban összegyűlt zenészekkel elkezdődött a múltidézés. Az ötvenes évek Kubájának romantikáját felidéző son dalok Kubában akkortájt közismertek voltak, akkor is, ha nem a valaha nagynevű Ibrahim Ferrer, vagy Ruben Gonzales prezentálta őket. A világ azonban kevésbé figyelt a salsa gyökereit jelentő műfajra, a tradicionális kubai zene egyik fő típusára. A producer és kiadó Ry Cooder neve és munkássága elég volt ahhoz, hogy a lemez létrejöjjön és a valaha legnagyobb példányszámban (közel tízmilliós nagyságrendben) eladott kubai album legyen. Úgy is emlegetik, mint a „világzene Dark Side of the Moon-ja".

A végleges zenekar összetétele csupán a véletlen műve volt. Eredetileg afrikai és kubai zenészek közös munkáját szerették volna lemezre venni, ám a Maliból meghívott csapat nem kapott vízumot. A kiadónak improvizálnia kellett, s kubai zenészekből állították össze az azóta világhírű zenekart. Ami az idős sztárokat illeti, Ruben Gonzalesnek akkoriban zongorája sem volt, azokban a hetekben mégis felvettek vele egy külön albumot, Ibrahim Ferrer lottószelvényeket árult és cipőket tisztított, s onnan került vissza a mikrofon elé.

Omara Portuondo sem szerepelt a producerek terveiben, de az énekesnő éppen akkor a szomszédos stúdióban rögzítette saját lemezét, és Ry Cooder kérésére két dalban ő is megjelent az első Buena Vista-albumon. A nyolcvankét éves énekesnő turnénaptára ma is tele van, folyamatosan járja a világot, így a Müpa Magazin kérdéseire is két munka között, Dél-Amerikából válaszolt. "Mindig ilyen voltam. Egész életemben dolgoztam, s bár a sok utazás alatt hiányzik a család, én már nem fogok megváltozni" - vallotta be a kubai sztár, aki ameddig csak tud, énekel, és viszi a kubai tradicionális zenét, a bolerókat és az utánozhatatlan atmoszférát, a hatvanas évek romantikus, kicsit bossa novás dalait a világ minél több színpadára. "Néha előfordul, hogy van egy kis szabadidőm, ilyenkor bekapcsolom a klasszikus zenei adót a rádióban, és az ablakomból hosszasan nézem a Malecónt, a mi végeláthatatlan tengerparti sétányunkat." Szerinte amellett, hogy a zene a kubaiak vérében van, és az élet számukra elképzelhetetlen zene nélkül, az utánpótlás is biztosított: "Kubában a fiatalok nagyon jó képzést kapnak a klasszikus és a tradicionális zenében egyaránt, és csodálatos látni, hogy a fiatal zenészek miként formálják saját stílusukra a kubai zenét, hogyan gondolják újra a klasszikus dalokat."

A zene meghatározó eleme a kubai létnek, segít elfeledtetni a nehézségeket, amiből volt bőven, s van máig. A karibi térség legnagyobb szigetének zenéje rendkívül szerteágazó - az ember a legkülönfélébb stílusokkal találkozhat a főváros, Havanna utcáin, vagy a vidék elhagyatottabb zugaiban- Ahogy Latin-Amerika többi országában, a latin zene, és azon belül az egyes nemzetek sajátos dallamai és ritmusai sokkal fontosabb részét képezik a hétköznapoknak és a nemzeti identitásnak, mint mifelénk.

Omara Portuondo az egyik olyan élő legenda, aki ezt az identitást folyamatosan erősíti. Az énekesnő gyakorlatilag tizenéves kora óta színpadon van. Gyerekként a híres-hírhedt havannai Tropicana klub egyik show-jába ugrott be egy táncosnő helyett, s mivel testvérét, későbbi énekes társát szinte minden próbára elkísérte, azonnal tudta a lépéseket, és tizenöt évesen máris megízlelte a sikert. Ebből a véletlenből később tánctanári diploma is született.

A jazzőrület őt sem kerülte el. Az ötvenes években Duke Ellington és más szerzők slágereit énekelte vokalistaként. Nat King Cole is akkor vette fel spanyol nyelvű albumát, s a Tropicanában együtt is énekelt a huszonéves Omarával. Most többek között erre is emlékezik az énekesnő, aki legújabb albumán Cole-dalokat énekel majd.

A Buena Vista sikere természetesen az ő életét is megváltoztatta, bár számára kevésbé volt nagy ugrás, mint a már visszavonult Ferrernek és Gonzalesnek. Zenei projektjei azonban nemcsak a Buena Vista által képviselt zenei stílusra szorítkoznak. Pár éve közös albumot készített a "brazilok Omarájával" (aki persze jóval fiatalabb), ahol portugálul is énekel bossa novát, de a kubai és a brazil ritmusokat is keverik egy-egy dalban. Sok év után közös albumot készített Chucho Valdesszel is, a kubai zongorafenoménnal, de együtt zenélt a kameruni Richard Bonával és a brazil Chico Barquéval is. Vitalitása lenyűgöző. Ritkaság, hogy a koncertjein ülve maradjon a közönség.