- Mesélnél arról, hogy hogyan indult a zene iránti szenvedélyed?

- Édesapám tanult zongorázni, és mikor kicsi voltam, néha odaültem pötyögni a pianínóhoz. De valójában sosem köteleztek arra, hogy zenét kelljen tanulnom. Volt, hogy könyvekből építettem dobfelszerelést és zenékre ütöttem a ritmust, de kitartóan nem érdekelt a dolog egy darabig, mert annyi minden más volt még, háziállatok, rovarok, focizás, rajzolás, festés.

Balogh Tamás (forrás: La femme)

- Melyek az első emlékeid a jazzel kapcsolatban? Miért nem a pop?

- Az egyik meghatározó emlékem, hogy apa ragtime-okat zongorázott otthon. Volt, hogy találtam különböző blues és jazz CD-ket, és azokat hallgattam. Még anya is nagyot nézett, hogy magamtól ilyesmi iránt érdeklődöm. Emlékszem, hogy voltak kedvenc popszámaim is, de eszembe sem jutott gyermekként, hogy műfajok szerint ítéljek. Miért tettem volna?

- Van esetleg példaképed?

- Meg kell említenem Major Lászlót, az egyik általános iskolai tanáromat, aki elzavart dobolni, mert az órán elindított zenére állítólag nagyon jól ütöttem a ritmust. Aztán a dobbal felvettek a konzervatóriumba, de ott ráébredtem, hogy a zongora és a zeneszerzés az, amivel igazán ki tudom fejezni magam. A nyári szünetben aztán felkészültem, a Mozart d-moll fantáziát kellett megtanulni, valamint egy jazzátiratot, és kidolgozni egy jazz-standardet. Átvettek zongora szakra, az elmélettanár, Tűzkő Csaba pedig külön is foglalkozott velem. Akkoriban kezdtem számokat írni. Most a Zeneakadémia jazz zeneszerzés szakán tanulok.

Nagyon sok példaképem van, nemcsak zongorista, hanem szaxofonos, bőgős, dobos, gitáros, és nem csak jazz zenész, hanem pop zenész, rock zenész, klasszikus zeneszerző, rapper, énekes. De talán, akit kiemelnék, az a szaxofonos Casey Benjamin, aki rendkívül inspiráló számomra.

Balogh Tamás Quartet (forrás: La femme)

- Miből merítesz ihletet zeneszerzés közben? Csak úgy jön magától, vagy tudatosan keresed?

- Ez nehéz kérdés és összetett a válasz. Minden, amit az ember a zenetanulással, gyakorlással, zenehallgatással elsajátít, az hozzátesz és színesíti az eszköztárát. Röviden, tudatosan igyekszem keresgélni és tanulni, de fontosnak tartom, hogy a zeneszerzés folyamata ösztönös legyen, az intuíció érvényesüljön, ne pedig az agyalás, ne görcsös tudomány legyen. Jelenleg minden nap írok, van, hogy csak vázlatot, van, hogy egy teljes darabot. Szeretnék kialakítani egy házi stúdiót, hogy az ötleteim minél előbb elkészülhessenek.

- Hogyan született a Balogh Tamás Quartet?

- Az egyetemen boronálódtunk össze, 2013-ban tavasszal alakultunk. Gyakorolni azt, hogy milyen egy zenekarban játszani, csak zenekarban lehet. Szerettem volna, ha a saját számaimat és minden mást is olyan társakkal játszhatom, akikkel zeneileg teljesen megértjük egymást. Persze nagyon fontos és hasznos, ha emberileg is jól kijövünk. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó barátokkal zenélhetek.

- Mitől mai vagy modern egy jazz együttes, miben nyújt mást zeneileg?

- Zenei szempontból nyitottak vagyunk. Igyekszünk nem sémákhoz ragaszkodni, szeretnénk kialakítani a saját stílusunkat, és elérni vele a kortársakat is. Sokféle hatás ötvöződik a zenekaron belül, de nem tudom pontosan megmondani a receptet. El kell jönni meghallgatni!

Balogh Tamás Quartet (forrás: La femme)

- Mit gondolsz, miért van az, hogy úgy tűnik, a jazz csak nehezen tud kitörni a rétegzenei státuszából?

- Nehéz megmondani mi az a jazz. Egyesek szerint ez a szó soha nem is létezett, csak a név alatt adtak el bizonyos zenéket. Van, aki azt mondja, neki minden zene improvizatív változata, az jazz. Tényleg nehéz a definíció, talán a zenészek és a közönség közös nyitottsága a legfontosabb ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. Sokan azt szeretik, amit eléjük tesznek, és kevesebben keresgélnek. De számos pozitív tapasztalatom is van. Általános iskola nyolcadik osztályosainak játszottunk, és csillogó szemmel érdeklődve hallgatták a zenét. Szerintem bízni kell a közönségben, hinni az emberekben, nem kell lebutítani a zenét, hogy sokan hallgassák, szívből kell csinálni, szenvedéllyel, és akkor képes hatást kiváltani.

- Hogyan kerültél kapcsolatba az 50 tehetséges magyar fiatal programmal?

- Édesapám jelölt, amint megtalálta a felhívást. Ahhoz, hogy még célratörőbben, összeszedettebben csinálhassam, amit eddig. Rengeteg információ, segítség, gondolat ért a program során a mentoroktól, és a társaktól. A mentorommal, Zsédenyi Adriennel is nagyon jó kijövünk, hálás vagyok, hogy vele dolgozhatok, már most sok újat tanultam. Beszélgettünk a zenéről, de a legfontosabb, hogy zenélünk is. A közös munka során rengeteg tanulsággal és a tanáccsal gazdagodtam. Mostanában is egy közös számon dolgozunk, ami nyilván egy kicsit populárisabb lesz, mint a korábbi szerzeményeim. Már majdnem kész van, nagyon várom, hogy megjelenjen.

- Nemrégiben arról beszéltél, hogy szeretnétek egy lemezt is megjelentetni a közeljövőben az együttessel. Hol tartotok most?

- Most már elkészült az anyag. Októberben egy turnéztunk Erdélyben, ez remek lehetőség volt arra, hogy „beérjen” a zene. Novemberben tervezzük a stúdiózást.

- Melyek a jövőbeni terveid?

- Nagyon sok minden! Novemberben igyekszünk alkotni, aztán decemberben a SIKK Jazz Klub-ban, valamint Pesten a Szimplakertben fogunk fellépni. Hosszú távon szeretnék különböző területeken alkotni, dolgozni énekesekkel itthon és külföldön, sok zenét írni és koncertezni. Nagy vágyam, hogy egyszer a fent említett példaképemmel, Casey Benjaminnal közösen léphessek színpadra.