1925 decemberében Armstrong megalapította saját Hot Five nevű együttesét. A zenekart az általa jól ismert zenészekből állította össze, a zongorista - természetesen - a "felbujtó" Lil (immár) Armstrong, a harsonás a New Orleans-i régi ismerős Kid Ory, a klarinétos Johnny Dodds, a bendzsós Johnny St. Cyr volt.

Amiben sokat jelentett számára a New York-i "kirándulás", azt Armstrong későbbi játékában felfedezhetjük. Zenéjében újdonságként jelent meg az összefüggő szólójáték. Miközben a dallammal ritmikusan szökdécselt, néha elszaladt, majd lemaradt, olykor meg-megállt, mindezt tette energiával telve, játékosan, ugyanakkor spirituális erővel.

Ami igazán nagy újdonságnak számított, Louis kitalált egy új énekes műfajt, a scat-et, a halandzsa szöveggel előadott az énekes improvizációt. Ezzel kapcsolatban sokféle mendemonda kering még ma is, de nem is az a lényeg, hogy mi indította el ezt a fajta éneklést, hanem az, hogy egy olyan új stílus született, amely azóta is virágzik. Mit virágzik, minden jazzénekesnél a legfontosabb előadási mód, amelyben kibontakoztathatja saját stílusát, bemutathatja tehetségét, felkészültségét.

Az első olyan felvétel, amelyben Armstrong énekes improvizációt produkál, a Heebie Jeebies címmel került lemezre. Állítólag a hangszeres rögtönzés közben leesett a kottaállványról a szöveget tartalmazó papírdarab, Armstrong pedig nem tudta kívülről a szöveget, így kénytelen volt kamu szöveget énekelni. Ebből lett a scat. Ha nem így volt, akkor is érdekes történet.

Részlet Kerekes György és Pallai Péter A Jazz Évszázada c. kiadásra váró könyvéből.