Mi jut először eszükbe róla? A Funny Girl, a Mi van, Doki?, a Yentl? A Hullámok hercege vagy a Woman In Love? Vagy csak különleges arca, végtelenbe nyúló, elegáns lába? Hogy a 20. – és most már a 21. – század egyik legsikeresebb művésze?
Barbra Streisand 1965-ben (Fotó/Forrás: Harry Benson / Getty Images Hungary)
Barbra Streisandról nehéz szuperlatívuszok és közhelyek nélkül szólni, pláne egy ilyen különleges napon.
Énekesnő, zeneszerző, színész és rendező, producer és elkötelezett mindenjogvédő filantróp. Töredéke is elég lenne egy életre, de neki sok talentum adatott – sokkal él.
Hamar kiemelkedett a New York-i klubok világából, s már 1963-ban – képzeljék, még csak 21 volt! –, két Grammy-díjat is nyert, a Funny Girl-ben nyújtott alakításáért színésznőként már 1969-ben elnyerte az első Oscarját, 1970-ben pedig Tony-díjat kapott, az évtized művészeként, és ez még csak a kezdet volt. Az első nő volt, aki a legjobb eredeti filmdalért zeneszerzőként is Oscart érdemelt, megosztva Paul Williams szövegíróval a Csillag születik Evergreen című szerelmi témájáért, 1977-ben. Eddigi utolsó koncertkörútját majd' 40 évvel később, 2016-ban rajonghatta a közönség.
Barbra Streisand öltözője (Fotó/Forrás: Harry Benson / Getty Images Hungary)
Nem változtatta meg sem a nevét, sem az orrát, úgy hódította meg Hollywoodot; de nem csak különleges volt a kamera előtt, hamarosan átállt a másik oldalra rendező-vezénylőként, művészet-gondolóként: írt, zenét szerzett, producerként nyújtott támogatást.
Máig tartó diadalútja harmincnégy Top10 helyezést, két Oscar-díjat és tizenegy Golden Globe, öt Emmy, tíz Grammy elismerést – köztük a Legenda és az Életmű-díjat – hozott számára. Művészetéért kitüntette Clinton elnök, Obamától Szabadság-érmet kapott, és ne felejtsük a két francia becsületrendet sem. A mindent méricskélés jegyében az sem árt megosztanunk Önökkel, hogy zenei sikereiben, az eladási listák csúcs-helyezéseiben csak a Rolling Stones körözi le… Eleven tehetségét és a közönség szeretetét jól illusztrálja milleniumi koncertje, melyet 1999. december 31-én adott Las Vegasban: a jegyek szinte egy óra alatt elkeltek, még 1999 tavaszán.
A siker féloldalas, ha nem társul hozzá boldogság és jóérzés,
gondolja a köznapok embere. Barbra Streisand ebben is visszaigazolja reményeinket: alapítványán keresztül évtizedek óta súlyos dollármilliókkal támogat civil szervezeteket, olyan célokat – vagy inkább eszméket –, mint a környezetvédelem, az emberi jogok szinte valamennyi színtere, a meleg-jogoktól a politikai választójogig, a faji egyenlőségtől a nők jogaiig. Legújabban egy a nők szív- és érrendszeri problémáira koncentráló központot hozott létre és csatlakozott a Women's Heart Alliance munkájához is.
Barbra Streisand 2019-ben (Fotó/Forrás: Kevin Kane / Getty Images Hungary)
Ha ma valaki ellátogat Barbra Streisand hivatalos weboldalára, azt
nem a múlt cukorízű varázsa önti nyakon, egy megismételheteten pályafutás elégedett memoárja. Dehogy. Barbra Streisandnál egy lemezajánlattal találkozhatunk: a Release Me 2 eddig sosem hallott felvételekkel invitál,
mint tette, egy évtizeddel ezelőtt, 2012-ben is. Mert az idő érzékeny dolog. A fiatalság kitágítja, az érettség pedig megbecsüli, elnyújtaná. Barbra Streisand most élete félresöpört felvételeit szeretgeti, mint felvezetőjében maga is megemlíti, rácsodálkozva a fiatalság végtelen energiájára, hogy miként is tudott a tévéshow-k és Broadway-musicalek, a filmezés és gyermeknevelés, a társadalmi ügyek és a régiségek utáni hajsza közepette évente két lemezt készíteni, két évtizeden át... Mi sem értjük. Csak szeretjük, és még-még-még! És még soká!
Fejléckép: Barbra Streisand (forrás: Getty Images Hungary)
hírlevél
