Danilo Pérez hívta először zenész társául az izraeli születésű Avishai Cohent, amikor Cohen már New Yorkban folytatta tanulmányait. A nemzetközi karrier felé mégsem ő, hanem egy másik jelentős zongorista, Chick Corea indította el az akkor huszonhat éves bőgőst. 1996-ban lett Corea zenekarának az Originnek a tagja, és egészen 2003-ig játszottak együtt különböző felállásokban a szextettől a trióig. Corea mellett olyan kiváló zenészek ritmusszekciójában is szerepelt Cohen, mint Kurt Rosenwinkel, Herbie Hancock, Seamus Blake, Roy Hargrove, Paquito D'Rivera vagy Nnenna Freelon.

Korán megmutatkozott, hogy Cohen nem csupán kiemelkedő bőgős, de igazi központi egyéniség is, aki szívesen valósítja meg önálló elképzeléseit. Ennek legfőbb tanúsága első, 1998-ban, saját néven megjelentett lemeze az Adama volt. Zenekarvezetőként tizenegy albumot jelentetett meg azóta, s ezek igen erős és koherens képet mutatnak zenei elképzeléséről. Lemezein közel-keleti és nyugati ízek keverednek: sajátos zenei világának összetevői között találjuk Izrael popzenéjét, a jazz improvizációt, a ritmikai sokszínűséget, a lehengerlő dinamizmust és a heves érzelmeket.

A zongoristák nem csak Avishai Cohen pályájának elején voltak meghatározóak, de az általa vezetett formációkban is szinte kivétel nélkül fontos szerepet játszanak. Nem véletlen, hiszen maga is ezen a hangszeren kezdett tanulni kilenc évesen, mielőtt áttért volna a basszusgitárra, később pedig a nagybőgőre. Shai Maestro billentyűs a 2008-as Gently Disturbed címet viselő lemez felvétele óta alkotótársa, és triójának meghatározó szólistája. Vele, valamint Amir Bresler dobossal érkezik majd hazánkba. Egy éve a szükség diktálta, hogy a hármasfogat lemezein szereplő ütős, Itimar Douri helyét az utolsó pillanatban Bresler vegye át, ám személye annyira bevált, hogy azóta állandó taggá vált a zenekarban. Kompozíciói jelentős részében Cohen nemcsak bőgőzik, hanem énekel is, angol, héber vagy éppen ladino nyelven. Legyen szó a zenekarvezető saját darabjairól vagy egy népdal feldolgozásáról, az ének az, ami könnyen befogadhatóvá teszi a trió egyébként igen komplex megszólalását. Elvileg a tavalyi a műsorral, a Seven Seas album anyagával lépnek színpadra tavasszal, de jól tudjuk, hogy a jazz olyan műfaj, amelyben már két egymást követő koncert sem lehet ugyanolyan, ennyi idő elteltével pedig biztosan alakult és érett a darabok előadása.