Ez a Nigériában, a hatvanas évek legvégén, hetvenes évek elején kiforrott, afrikai-nyugati hibrid zenei stílus lényegében egyetlen művész, Fela Kuti és az általa létrehozott zenekar, az Africa ’70 „találmánya”, amelyet dobosa, Tony Allen hathatós segítségével alkotott meg, és tett a hetvenes években Nyugat-Afrika népszerű műfajává. A nyolcvanas években az afrobeat a Talking Headsen keresztül világszerte ismertté lett, a kilencvenes években Kuti fiainak zenekarai által élt tovább, a 2000-es évektől pedig újabb hullámokban vált népszerűvé, és maradt az mind a mai napig.
A 2024-es Isolation Budapesten Fela legkisebb fia, Seun Kuti forrósította fel a hangulatot az Akváriumban (Fotó/Forrás: Hrotkó Bálint / Müpa)
Fela Kuti létrehozta az afrobeatet
Fela Anikulapo Kuti az ötvenes években helyi highlife-zenekarokban játszott. Ez a ghánai gyökerű stílus szellemiségében már az afrobeat elődje, hiszen tradicionális joruba ritmusokat és dallamokat keresztezett nyugati jazzel és karibi calypsóval. Később Londonban Fela Kuti mélyebben tanulmányozta a jazzt, hazájába visszatérve pedig a helyi James Brown-imitátor, Geraldo Pino a funk felé fordította figyelmét. 1969-ben majdnem egy évig Amerikában koncertezett, ahol megismerkedett a politikai aktivizmussal, ami 1970-től dalainak meghatározó eleme lett.
Kuti Africa ’70 nevű, nagy létszámú zenekarával a jazz, a funk, a soul, a rhythm & blues, a tradicionális joruba, az apala és a ghánai highlife egyedi keresztezését alkotta meg, amibe számos más elem is beszivárgott: afrokubai hatások, salsa, calypso, soca, pszichedelikus soul és rock.
Kuti fő hangszerei a zongora és a szaxofon voltak, de hosszan kibomló, 10-20 perces dalaiban rengeteg más fúvós hangszer is meghatározó szerepet kapott.
No és persze főleg a groove, a lüktetés, amit jellemzően két dobos és több ütőhangszeres szolgált, élükön Tony Allennel, aki Kuti zenekarának művészeti vezetője is volt. Az angol, pidzsin angol és joruba nyelven megszólaló dalok elsősorban politikai, társadalmi üzeneteket hordoztak, Kuti a gyarmati sor után függetlenedő afrikai országokban létrejött korrupt kormányok, milíciák ellen is szót emelt.
Márciusban a legidősebb Kuti fivér, Femi táncoltatta meg a hangversenyterem közönségét (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)
Kuti hatása
Fela Kuti nemcsak Nigéria és az afrikai kontinens egyik legjelentősebb előadója, de az általa létrehozott afrobeat világviszonylatban is meghatározó zenei stílus lett. Eleinte persze csak szűkebb környezetében hatott: a már említett Geraldo Pino hetvenes évekbeli lemezein is visszaköszönt Kuti stílusa, de
sokan játszottak még hasonló zenét, amit a nyugati világ csak jóval később, a 2000-es években fedezett fel válogatáslemezek, újrakiadások formájában.
A ghánai Ebo Taylor, a funkosabb Basa Basa zenekar, a highlife felől közelítő Orlando Julius és persze az önállósodó Tony Allen mind az afrobeat történetének jelentős alakjai, de még a dél-afrikai jazz-funk trombitás, Hugh Masekela, illetve amerikai jazzmuzsikusok – Roy Ayerstől Branford Marsalisig – is el-elkalandoztak a műfaj felé. Angliában először Brian Eno producer szeretett bele Kuti zenéjébe, lelkesedését átragasztva az amerikai Talking Headsre is, akikkel együtt dolgozott. Az ő 1980-as Remain In Light című albumuk szélesebb körben is megismertette a stílust, amit aztán a kilencvenes években Kuti fiai, eleinte az idősebb Femi, majd a fiatalabb Seun is tovább őrzött és fejlesztett, de Nigériában még egy Lágbájá nevű előadó is fűtötte a műfaj politikus lángját.
A 2000-es évekbeli revival
Az afrobeat a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején kapott új lendületet New Yorkban. Az Antibalas, a Kokolo Afrobeat Orchestra és a Daktaris aztán a világ minden pontján újra erre az ellenállhatatlanul összetett, bizsergetően sokhatású zenére terelte a figyelmet. A Budos Bandtől a német Karl Hector & The Malcounson, a brazil Bixiga 70-en át a kanadai Souljazz Orchestráig sorra bukkantak fel remek képviselői – sőt, magyar afrobeatzenekar is alakult The Mabon Dawud Republic néven. Manapság a legnépszerűbb autentikus nigériai előadó e műfajban az Adédèjì Adetayo vezette Adédèjì – tiszta mázli, hogy az ő előadásukban hallhatjuk ezt a táncba hívó zenét.
Szerző: Szabó Ferenc
A cikk eredetileg a Liszt Ünnep blogján jelent meg.
A koncertről további információ itt érhető el. >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Adédèjì Adetayo (fotó/forrás: Carolina Vallejo / Liszt Ünnep)
hírlevél
