Jazz/World

Az eklektika újabb diadala

2006.10.12. 00:00
Ajánlom
Csak első pillantásra tűnik szentségtörésnek (ha egyáltalán), hogy egy, a New York-i downtown avantgarde jazzkörökből ismert zongorista Bartókot inspiráló népzenéket játszik alkalmi magyar-amerikai együttesével.

(Caine) Aki ismeri az 1956-ban született Uri Caine pályafutását, tudhatja, hogy a pianista már az egyetemi évek alatt, amikor zeneszerzést tanult Pennsylvaniában, nagy érdeklődést mutatott a klasszikus zene iránt, 1970-től a virtuóz francia Bernard Peiffernél tanult zongorázni, s miután elkészítette első két jazzlemezét (JMT), a ’90-es évek közepén átszerződött a tradicionális műfaji klasszifikációkkal nem sokat törődő Winter & Winter kiadóhoz, ahol előbb egy Mahler-inspirálta albumot (Urlicht/Primal Light), majd egy Wagner-adaptációt (Wagner e Venezia) készített, utóbbit élőben a velencei Szent Márk tér egyik híres kávézójában. Mahler-lemezét igen kedvezően fogadta a kritika, és megkapta a „Toblacher Komponierhäuschen” díjat. Későbbi tevékenységében is jelentős szerepet kaptak régi zeneszerzők, így Bach (Goldberg-variációk, zenekari változat), Mahler (ismét), Beethoven (Diabelli-variációk), Mozart és Schumann. Caine-t régóta foglalkoztatja Bartók zenéje, valamint a Bartókot és Kodályt inspiráló kelet-európai népzene is. A Bartók Projekt gondolata pedig akkor kezdett komolyabban körvonalazódni a fejében, amikor meghallgatta Balogh Kálmán egyik New Yorkba kikerült CD-jét. A két muzsikus felvette a kapcsolatot, s végül úgy döntöttek, hogy – bizonyos szerzői jogi problémák okán – nem Bartók-adaptációkat adnak elő közös zenekarukkal, hanem a Bartókot megihlető népzenei motívumokat használják majd fel zenéjükben, melyet csak Budapesten és New Yorkban (az ottani Magyar Kulturális Intézetben) hallhat a közönség egy-egy alkalommal.

(Bartók) Egy rövid kitérőben érdemes felidéznünk, hogy a Caine-koncert megidézett főszereplője, a magyar zeneszerző-géniusz – a ránk maradt dokumentumok tanúsága szerint – ambivalens érzésekkel viseltetett a jazz iránt. A Kontrasztok, valamint az Első zongoraverseny, az Ötödik vonósnégyes és a Concerto igen távoli jazz-allúziói sem feledtetik Bartók érdektelenségét a műfaj harmóniakezelésével szemben (Molnár Antal szavával utóbbi kettőben „sláger-szennyet idéz”), bár az is igaz, hogy néhány korai autentikus jazzfelvétel ritmikáját érdekesnek vélte. Minden jel szerint elsősorban népdalkutatóként formált véleményt a jazzről, illetve az afro-amerikai népzenéről, amelynek a swingkorszakban keletkezet,t könnyed tánczenés változatait, valamint az európai jazzpróbálkozásokat távolságtartással kezelte. Ezért is nyilatkozta egy helyen: “Nekünk nincs szükségünk jazzre, van gyönyörű népzenénk, felesleges, hogy a jazz karjaiba vessük magunkat.” A kérdéskör kutatói azt is kiderítették már, hogy Bartók csupán egyszer játszotta el életében Stravinsky Piano Rag Music című darabját, mely a ragtime-képletek továbbfejlesztésének szép példája, s kadenciaszerű közjátékaival a jazz improvizációs gyakorlatára utal vissza. A magyar zeneszerző-pianista üres, száraz műnek tartotta Stravinsky darabját.

(Eklektika) A Caine-együttes budapesti koncertjén a pianista szinte valamennyi fontosabb zenei elképzelése, muzsikájának összes stílusrétege képviselve volt. A posztmodern népies műzenében a már emlegetett kelet-európai népzenék, ősi parasztzenei motívumok helyeződtek klezmer-allúziók, kortárs zenei betétek és határozottabban jazzes zenei elemek mellé vagy fölé. Balogh Kálmán cimbalma ráadásul cigányzenei „felhangokkal” gazdagította az amúgy is színes zenei palettát. Mint ismeretes, Bartók 1906-tól haláláig foglalkozott népzenei kérdésekkel, de a parasztzenei építőkövek igen eltérő zeneszerzői intencióknak megfelelően épültek be egyes műveibe. Ha a bartóki feldolgozástípusokat próbáljuk Uri Caine zenéjére alkalmazni, leginkább azok a kései Bartókot jellemző módszerek juthatnak eszünkbe, melyek során a műzenei invenció vált a domináns elemmé, s a népzene csupán stiláris minta maradt, illetve az, hogy a népzenei témát teljesen szabadon kezelte a komponista. Caine dekonstruktívan közeledett a népi zeneanyaghoz, és saját, jól kimunkált posztmodern eklekticizmusával szervesítette olyan zenei darabokká, melyekről a legtöbb esetben nehéz vagy egyenesen lehetetlen megmondani, hogy jazz-, kortárs zenei vagy egyéb kategóriába sorolható kompozíciók. Egy markáns eklekticizmus strata-elvét figyelhettük meg a hangversenyen: különböző zenei rétegek rakódtak egymásra a népi motívumoktól a laptop-zörejekig, de végül eldönthetetlen maradt, vajon melyik strátum tekinthető „igazi”-nak. A zongorista sohasem lett hűtlen a mainstream jazzfelfogáshoz, saját gyakorlatát nem annak ellenében dolgozta ki, így a koncert egyes pontjain már-már swinges ritmusképleteket is hallhattunk, főleg a hagyományos jazzhangszeresek jóvoltából. Balogh Kálmán, a színpad közepén dolgozó szólista az eklektikus zene minden rétegében otthonosan mozgott, akárcsak Caine remekül kiválasztott klarinétosa, Chris Speed. Joyce Hamman inkább a kortárs és klezmer motívumok megszólaltatásakor kapott szerepet, és sajnálhatjuk, hogy csak egyetlen jelentékenyebb szólóban mutathatta meg tudását. Ám míg a legtöbben alighanem a zenekar frontjának szólistáira figyeltek (teljes joggal), talán kevesebben koncentráltak Jim Black dobos játékára. Black egészen egyedien használja a hangszerét; a szó hagyományos értelmében sosem kísér, inkább ellenszólamot nyújt. Míg John Hebert bőgős többnyire kiszolgáló szerepeket kapott, Black – újraértelmezve a jazzegyüttes ritmusszekciójának szerepét – sokkal inkább volt tekinthető negyedik szólistának.

(2006. október 4. 20:00 Trafó – Kortárs Művészetek Háza – Uri Caine: Bartók Projekt; km.: Uri Caine (zongora, laptop), Balogh Kálmán (cimbalom), Chris Speed (klarinét), Jim Black (dob, ütőhangszerek), John Hebert (bőgő), Joyce Hamman (hegedű)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Rudolf Péter ismertette a Vígszínház következő évadának terveit

A Vígszínház új igazgatója kilenc bemutatót tervez, köztük egy zenés produkció premierjét az intézmény alapításának 125-dik évfordulója alkalmából, jövő májusban.
Színház

Ragályi Elemér, Cserhalmi György, Molnár Piroska és további hetven művész emelt szót az SZFE ügyében

Az Emmy- és Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, Ragályi Elemér kezdeményezésére született nyílt levél aláírói arra kérik Semjén Zsoltot, hogy vonja vissza a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakításáról szóló törvényjavaslatot. FRISSÍTVE!
Vizuál

Hét kedvenc Walter Matthau vígjátékunk

Ezt a hét filmet bármikor újranéznénk. Szubjektív lista szigorúan időrendben és nem rangsorolva – hisz utóbbi gyakorlatilag lehetetlen. Az apropó pedig: húsz éve, 2000. július 1-jén hunyt el az Oscar-díjas amerikai színész, a 20. század népszerű filmkomikusa, Walter Matthau.
Színház

Újabb nyílt levél az SZFE modellváltásáról szóló törvény kapcsán

Több mint hetven színész, rendező, színházi művész támogatta aláírásával a Színművészeti Egyetem modellváltását lehetővé tevő törvényt.
Klasszikus

Elhunyt Ida Haendel, az egykori csodagyerek, akinek Sibelius gratulált

Lengyelországban született, háromévesen felfedezték zenei tehetségét. Kanadában élte le élete jelentős részét. Sibelius levélben gratulált neki a hegedűversenyének előadásáért.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

KÉP-regény: Buller a Pubban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy felettébb szokatlan sajtótájékoztatót idéz fel.
Jazz/World hír

Segítséget kérnek a válság miatt a brit zenészek a kormánytól

Paul McCartney, Ed Sheeran és a Rolling Stones 1500 további zenésszel együtt azt kéri, hogy a kormány adjon támogatást az élő zenei rendezvények életben tartásához.
Jazz/World ajánló

Koncert Vaksötétben – zongora és énekhang fények nélkül

A Bodor Tibor Kulturális Egyesület a mögöttünk álló nehéz hónapok után újra, immáron hetedszer szervez Vaksötét koncertet, hogy a kikapcsolódásra és a zenére vágyó közönséget invitálhassa meg egy különleges estére.
Jazz/World lemez

Bob Dylan a legidősebb élő zenész, aki új dalokkal került a brit slágerlista élére

Új, Rough and Rowdy Ways című lemezével nyolc év után tér vissza Bob Dylan. A hetvenkilenc éves zenész albumáért rajong a kritika.
Jazz/World hír

Itt nézheted vissza a Fonó oktatóvideóit

A karanténhelyzet bevezetésének első heteiben indította el a Fonó online oktatásait Kubinyi Júlia és Berecz István vezetésével.