Fúvósunk a különböző műfaji besorolások csábításának ellentartva szilárdan áll a saját lábán, és ahelyett, hogy egyik vagy másik csoportba betagozódna a nagyobb biztonság reményében, ő maga képez hidat a műfajok között.

Borbély Mihály autenticitása nem kifejezetten a különböző stílusok pontos és elmélyült tolmácsolásában rejlik – bár kétségtelenül ez is hozzájárul kiválóságához –, hanem egy olyan belső, vagy „felső” mértékhez való igazodásban, ami mindenkor iránytűként szolgál számára. Pályafutását a hetvenes években kezdte, amikor az ellenkultúra megtűrt kategóriájában egymás mellett virágzott, és

Nem csoda hát, hogy a Borbély Mihályhoz hasonló, kifinomult szenzorokkal bíró művészek a Sebő-koncert és a 180-as csoport estje között félúton, a Duna-parton sétálva megérezték a műfajok átjárhatóságát és új zenei szövetet hoztak létre ezek szálaiból.

Borbély Mihály (Fotó/Forrás: Török Réka)

Borbély Mihály több évtizedes pályafutásának esszenciáját fogalmazta meg zenésztársaival, a 2019-ben a BMC Records gondozásában megjelent Grenadilla című albumával. Ez az azóta Fonogram-díjra jelölt Borbély Műhely-lemez – amelyen ő hét különböző fafúvós hangszeren játszik – megmutatja például, mit jelenet az amerikai, mainstream jazz egyik népszerű standardja, a My favorite things a népzene fénytörésében. Ahogy az is kiderül belőle, miként hangzik egy páratlan ritmusú, archaikus körtánc-dallam a modern jazz poliritmiájának fénytörésében, vagy egy parlando-rubato ballada, a Röpülj madár, ha annak szárnycsapásait egy képzett jazz-fúvós levegőoszlopai támasztják alá.