Jazz/World

Az ikonikus Blue Note-borítók, amik megjelenést adtak a jazznek

2019.02.04. 11:45
Ajánlom
Ha valaki bemegy egy lemezantikváriumba és a jazz polc felé téved, ismerős látványvilágba fog botlani, az összetéveszthetetlen Blue Note borítókba, amiért két ember felelt: Francis Wolff fotográfus és Reid Miles tervezőgrafikus.

Hogy megértsük a Blue Note kiadó koncepcióját és a borítók milyenségének hátterét, érdemes tudni, hogy a kiadó alapítója, Alfred Lion a 30-as években emigrált a hitleri Németországból az Egyesült Államokba. Ő 1925-ben, Berlin avantgárd és liberális alkotóktól hemzsegő központjában, a Rote Insel-ben hallott először jazzt, de alig talált hazájában olyan lemezeket, amik ezt a szokatlanul új zenét hordozták volna. Így tulajdonképen a jazz iránti szenvedély vezette őt Amerikába, a feketékkel szembeni pozitív előítélettel a szívében. És ez a kívülálló nézőpont fontos: bár manapság már vannak olyan esztéták, akik a Blue Note-borítókban a feketék tárgyiasítását látják, valójában mégiscsak

ezek a lemezek voltak az első, kézzel fogható objektumai annak, hogy a fehérbőrű amerikaiak is elismerték az afroamerikai kultúrát.  

alfred-lion-and-francis-wolff-104016.jpg

Alfred Lion és Francis Wolff (Fotó/Forrás: jazzinphoto.files.wordpress.com)

Alfred Liont hamarosan követte a Nagy Almába gyerekkori barátja, Francis Wolff fotográfus, akivel együtt Blue Note néven 1939-ben kezdtek jazzlemezeket megjelentetni. A blue note kifejezés egyébként a jazz jellegzetes hangjait, a szűkített tercet, kvintet és szeptimet jelöli. Kezdetben több grafikussal is dolgoztak, köztük John Hermansaderrel és Gil Melle-el. Ez a keresés már azt mutatta, hogy egyértelmű képi megjelenésre törekedtek. Végül 1956-ban találkoztak Reid Miles grafikussal és tipográfussal, akinek munkájával kialakult a végleges stílus:

a zene és a grafika között „a mennyben köttetett házasság”

– mondta Francis Wolff. Ezeknek a lemezeknek és borítójuknak nagyobb jelentősége volt, mint gondolnánk. A kiadó fénykorában a bebop utáni, a bluesból táplálkozó, szintetizáló új stílus, a hard-bop éra zenészegyéniségeit (Miles Davis, John Coltrane, Dave Brubeck, Sonny Rollins, Stan Keaton, stb.) hozta közös nevezőre, akiknek stiláris sokféleségük ellenére is egységes brandet is adott. A Blue Note 1955 és ’65 között kiadott lemezei ily módon a jazz klasszikus periódusának tárgyi letéteményeseivé váltak, még mielőtt a pop- és beatzene hatására háttérbe nem szorult a műfaj.

De vissza a borítókhoz. „Az egyik legmegdöbbentőbb dolog Wolff fotóival kapcsolatban, hogy azok gyakorlatilag garanciát jelentettek a lemez sikeréhez” – vélekedik Michael Cuscuna, a Blue Note későbbi producere.

„Ezek a portrék halhatatlan hősökké változtatták a Blue Note-művészeket”

– tette hozzá. Reid Miles svájci betűs tipográfiai kísérletei pedig a 20. századi betűtervezés és grafikai dizájn fontos állomásait jelentik, a Bauhaus tipográfiai elveinek újragondolása révén a háború utáni ízlés úttörőivé váltak. Ezek a betűk időnként olyan hangsúlyosak lettek, hogy szinte a fotót is kiszorították a borítóról, például Joe Henderson In’n Out című lemezének borítója esetében, ahol a szaxofonosról készült portré csupán a pont volt az i-n. Lou Donaldson Sunny Side Up című albumán pedig már el is tekintettek a fotózástól, mert a tipográfia olyan jól sikerült, hogy azt az érzetet keltette, mintha a zenétől felemelkedtek volna a betűk.  Mégis, nem ezekre a tipó-központú borítóra asszociálunk a klasszikus Blue Note-megjelenés kapcsán, hanem azokra, amiken Francis Wolff kifogástalan ösztönnel ragadta meg a zenész személyiségét, amit aztán Reid Miles tökéletes kompozíciós érzékkel keretezett és feliratozott.

Coltrane a Blue Train albumborítón elmélkedő, misztikus hős lett, Sonny Rollins elképesztően cool a Newk’s Time borítóján, Art Blakey pedig vad és féktelen zenei örömhajhász a The Big Beat borítóján.

És még sorolhatnánk. Olyan alkotókat is inspiráltak a hatvanas évek frissességét és szabadságát sugárzó Blue Note-kiadványai, mint Andy Warhol, aki egy egész sorozatot szentelt a borítók újraértelmezésének.  

A képre kattintva galéria nyílik!

A Blue Note kiadó fénykora azonban leáldozott az alapítók életkorának előrehaladtával:  1966-ban a betegséggel küzdő Lion eladta a céget a Libertynek, Wolff pedig 1971-ben meghalt. A jazz eddigre rétegzenévé vált, és a kiadó új tulajdonosai üzleti megfontolásból a funky és a pop irányába tolták a repertoárt. A kiadó az 1981-as csődig régi szalagok kiadásával, nagysikerű felvételek újbóli megjelentetésével tudta fenntartani magát. 1985-ben azonban szerencsés csillagzat állt össze, amikor a kiadó a Manhattan cég szárnyai alatt újraéledt. A Blue Note zenei műhelyként is működésbe lendült. Néhány régebbi muzsikus – Stanley Turrentine, Jimmy Smith, Tony Williams – ismét a céghez szerződött, hozzájuk a fiatalabb korosztály képviselői - James "Blood" Ulmer, Michel Petrucciani, Bennie Wallace, Stanley Jordan, Bobby Watson – csatlakoztak. Mivel a jazz színképe a 80-as évekre sokkal gazdagabb lett, mint az ötvenes hatvanas években volt, ezért a kiadó lemezei sem mutattak többé olyan stiláris rokonságot, mint annak fénykorában. A Blue Note-mítosz ennek ellenére ma is él: a régi, legendás kiadványok mellett olyan művészek neve fémjelzi ma a minőséget, mint  Joe Lovano, Lionel Lueke, Bobby McFerrin, Eliane Elias, Kurt Elling, Charles Lloyd, Patricia Barber vagy Kandace Springs.

Íme egy lejátszási lista Blue Note-felvételekből:

A Blue Note 70 éve

Kapcsolódó

A Blue Note 70 éve

Hetvenedik születésnapját ünnepli 2009-ben a Blue Note, a jazz leghíresebb lemezkiadója. Története, amelynek gyökerei Európába nyúlnak vissza, a 20. századi Amerika legendás fejezetei közé tartozik. A Németországból a harmincas években eltávozott, majd 1938-ban New York-ban letelepedett Alfred Lion és őt követő barátja, Frank Wolff a jazz szeretetének és tiszteletének olyan példájával szolgált három évtizeden keresztül, ami ösztönzőleg hatott a zene fejlődésére, és irányt mutatott a kiadó köré csoportosuló zenészeknek.

A világ legszörnyűbb lemezborítói

A világ legszörnyűbb lemezborítói

Furák, figyelemfelkeltőek, zavarba ejtők és érthetetlenek. Ezek a klasszikus zene borzasztó lemezborítói. De ahogy a mondás tartja, ne ítéljünk a borító alapján. Nevetni viszont szabad rajtuk, nevessen velünk Ön is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Balogh Tibor válasza Karsai Györgynek

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének tagja nyílt levélben reagál Karsai György egyetemi tanár, színikritikus hétfőn közzétett írására, amelyben lemond a POSZT Tanácsadó Testületi tagságáról.
Klasszikus

Alig egy hónap, és kezdődik Érdi Tamás nyári fesztiválja

Ötödik alkalommal rendezik meg a Klassz a pARTon! fesztivált. Idén negyven koncertet, összesen 62 programot látogathatunk a hazai vízpartokon.
Klasszikus

Balázs János ingyenes koncertet ad a Zeneakadémia előtt

Balázs János ad ingyenes zongorakoncertet szombaton a romantikus zeneirodalom legismertebb alkotóinak műveiből a Zeneakadémia előtti téren, ahol erre az estére komponált videóinstallációkat is láthatnak az érdeklődők.
Klasszikus

Magyar zeneművészeket díjazott a Kennedy Center

Marton Éva operaénekes, Kurtág György zeneszerző, valamint Fischer Iván és Fischer Ádám karmesterek kapták idén a Kennedy Center Művészeti Arany Medálját.
Klasszikus

Alexander Pereira távozik a milánói Scalából

Az osztrák szakembernek már 2014-es érkezése is nagy viharokat kavart, távozásában egy meghiúsult szponzori szerződés játszhatott közre. Guiseppe Sala, Milánó polgármestere és a Scala Alapítvány elnöke közölte kedden az operaház felügyelőtanácsának három órás tanácskozását követően, hogy nem hosszabbítják meg az intendáns szerződését. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Libabőrösek lettünk Freddie Mercury elveszettnek hitt felvétele hallatán

A Time című dal egyetlen zongorával előadott, elveszettnek hitt változata Time Waits For No One címen jelent meg csütörtökön.
Jazz/World magazin

Megjelenik Miles Davis eddig kiadatlan lemeze

Az 1986-os Rubberband – ahogy már Miles Davistől megszokhattuk – körülbelül egy évtizeddel előzte meg a későbbi neo-soul hangzásvilágot. Most az album eredeti producerei kiegészítve adják közre a kincset érő felvételeket.
Jazz/World ajánló

A hazai jazzélet izgalmas arcaival vár a Gödi Jazz Napok

Június 21-én a Syrius Legacy és a Rákfogó együttes koncertjével folytatódik a 2019-es Gödi Jazz Napok.
Jazz/World ajánló

Válogatás az Óbudai Társaskör nyári programjaiból

Hangversenyre, operába, jazz koncertre vagy régi pesti kabaréba menne nyáron? A Társaskör kertjében jó helyen jár, itt mindezt megtalálja.
Jazz/World magazin

Portréalbum jelent meg a tízéves KOBUCI emblematikus zenészeiről

Tíz éve nyílt Óbuda egyik legkellemesebb szabadtéri koncerthelyszíne, a Kobuci Kert. Az évfordulót a Szent Margit Kórház javára rendezett jótékonysági koncerttel és a hely mikroközösségét bemutató portréalbummal ünneplik június 19-én.