Jazz/World

Az ikonikus Blue Note-borítók, amik megjelenést adtak a jazznek

2019.02.04. 11:45
Ajánlom
Ha valaki bemegy egy lemezantikváriumba és a jazz polc felé téved, ismerős látványvilágba fog botlani, az összetéveszthetetlen Blue Note borítókba, amiért két ember felelt: Francis Wolff fotográfus és Reid Miles tervezőgrafikus.

Hogy megértsük a Blue Note kiadó koncepcióját és a borítók milyenségének hátterét, érdemes tudni, hogy a kiadó alapítója, Alfred Lion a 30-as években emigrált a hitleri Németországból az Egyesült Államokba. Ő 1925-ben, Berlin avantgárd és liberális alkotóktól hemzsegő központjában, a Rote Insel-ben hallott először jazzt, de alig talált hazájában olyan lemezeket, amik ezt a szokatlanul új zenét hordozták volna. Így tulajdonképen a jazz iránti szenvedély vezette őt Amerikába, a feketékkel szembeni pozitív előítélettel a szívében. És ez a kívülálló nézőpont fontos: bár manapság már vannak olyan esztéták, akik a Blue Note-borítókban a feketék tárgyiasítását látják, valójában mégiscsak

ezek a lemezek voltak az első, kézzel fogható objektumai annak, hogy a fehérbőrű amerikaiak is elismerték az afroamerikai kultúrát.  

alfred-lion-and-francis-wolff-104016.jpg

Alfred Lion és Francis Wolff (Fotó/Forrás: jazzinphoto.files.wordpress.com)

Alfred Liont hamarosan követte a Nagy Almába gyerekkori barátja, Francis Wolff fotográfus, akivel együtt Blue Note néven 1939-ben kezdtek jazzlemezeket megjelentetni. A blue note kifejezés egyébként a jazz jellegzetes hangjait, a szűkített tercet, kvintet és szeptimet jelöli. Kezdetben több grafikussal is dolgoztak, köztük John Hermansaderrel és Gil Melle-el. Ez a keresés már azt mutatta, hogy egyértelmű képi megjelenésre törekedtek. Végül 1956-ban találkoztak Reid Miles grafikussal és tipográfussal, akinek munkájával kialakult a végleges stílus:

a zene és a grafika között „a mennyben köttetett házasság”

– mondta Francis Wolff. Ezeknek a lemezeknek és borítójuknak nagyobb jelentősége volt, mint gondolnánk. A kiadó fénykorában a bebop utáni, a bluesból táplálkozó, szintetizáló új stílus, a hard-bop éra zenészegyéniségeit (Miles Davis, John Coltrane, Dave Brubeck, Sonny Rollins, Stan Keaton, stb.) hozta közös nevezőre, akiknek stiláris sokféleségük ellenére is egységes brandet is adott. A Blue Note 1955 és ’65 között kiadott lemezei ily módon a jazz klasszikus periódusának tárgyi letéteményeseivé váltak, még mielőtt a pop- és beatzene hatására háttérbe nem szorult a műfaj.

De vissza a borítókhoz. „Az egyik legmegdöbbentőbb dolog Wolff fotóival kapcsolatban, hogy azok gyakorlatilag garanciát jelentettek a lemez sikeréhez” – vélekedik Michael Cuscuna, a Blue Note későbbi producere.

„Ezek a portrék halhatatlan hősökké változtatták a Blue Note-művészeket”

– tette hozzá. Reid Miles svájci betűs tipográfiai kísérletei pedig a 20. századi betűtervezés és grafikai dizájn fontos állomásait jelentik, a Bauhaus tipográfiai elveinek újragondolása révén a háború utáni ízlés úttörőivé váltak. Ezek a betűk időnként olyan hangsúlyosak lettek, hogy szinte a fotót is kiszorították a borítóról, például Joe Henderson In’n Out című lemezének borítója esetében, ahol a szaxofonosról készült portré csupán a pont volt az i-n. Lou Donaldson Sunny Side Up című albumán pedig már el is tekintettek a fotózástól, mert a tipográfia olyan jól sikerült, hogy azt az érzetet keltette, mintha a zenétől felemelkedtek volna a betűk.  Mégis, nem ezekre a tipó-központú borítóra asszociálunk a klasszikus Blue Note-megjelenés kapcsán, hanem azokra, amiken Francis Wolff kifogástalan ösztönnel ragadta meg a zenész személyiségét, amit aztán Reid Miles tökéletes kompozíciós érzékkel keretezett és feliratozott.

Coltrane a Blue Train albumborítón elmélkedő, misztikus hős lett, Sonny Rollins elképesztően cool a Newk’s Time borítóján, Art Blakey pedig vad és féktelen zenei örömhajhász a The Big Beat borítóján.

És még sorolhatnánk. Olyan alkotókat is inspiráltak a hatvanas évek frissességét és szabadságát sugárzó Blue Note-kiadványai, mint Andy Warhol, aki egy egész sorozatot szentelt a borítók újraértelmezésének.  

A képre kattintva galéria nyílik!

A Blue Note kiadó fénykora azonban leáldozott az alapítók életkorának előrehaladtával:  1966-ban a betegséggel küzdő Lion eladta a céget a Libertynek, Wolff pedig 1971-ben meghalt. A jazz eddigre rétegzenévé vált, és a kiadó új tulajdonosai üzleti megfontolásból a funky és a pop irányába tolták a repertoárt. A kiadó az 1981-as csődig régi szalagok kiadásával, nagysikerű felvételek újbóli megjelentetésével tudta fenntartani magát. 1985-ben azonban szerencsés csillagzat állt össze, amikor a kiadó a Manhattan cég szárnyai alatt újraéledt. A Blue Note zenei műhelyként is működésbe lendült. Néhány régebbi muzsikus – Stanley Turrentine, Jimmy Smith, Tony Williams – ismét a céghez szerződött, hozzájuk a fiatalabb korosztály képviselői - James "Blood" Ulmer, Michel Petrucciani, Bennie Wallace, Stanley Jordan, Bobby Watson – csatlakoztak. Mivel a jazz színképe a 80-as évekre sokkal gazdagabb lett, mint az ötvenes hatvanas években volt, ezért a kiadó lemezei sem mutattak többé olyan stiláris rokonságot, mint annak fénykorában. A Blue Note-mítosz ennek ellenére ma is él: a régi, legendás kiadványok mellett olyan művészek neve fémjelzi ma a minőséget, mint  Joe Lovano, Lionel Lueke, Bobby McFerrin, Eliane Elias, Kurt Elling, Charles Lloyd, Patricia Barber vagy Kandace Springs.

Íme egy lejátszási lista Blue Note-felvételekből:

A Blue Note 70 éve

Kapcsolódó

A Blue Note 70 éve

Hetvenedik születésnapját ünnepli 2009-ben a Blue Note, a jazz leghíresebb lemezkiadója. Története, amelynek gyökerei Európába nyúlnak vissza, a 20. századi Amerika legendás fejezetei közé tartozik. A Németországból a harmincas években eltávozott, majd 1938-ban New York-ban letelepedett Alfred Lion és őt követő barátja, Frank Wolff a jazz szeretetének és tiszteletének olyan példájával szolgált három évtizeden keresztül, ami ösztönzőleg hatott a zene fejlődésére, és irányt mutatott a kiadó köré csoportosuló zenészeknek.

A világ legszörnyűbb lemezborítói

A világ legszörnyűbb lemezborítói

Furák, figyelemfelkeltőek, zavarba ejtők és érthetetlenek. Ezek a klasszikus zene borzasztó lemezborítói. De ahogy a mondás tartja, ne ítéljünk a borító alapján. Nevetni viszont szabad rajtuk, nevessen velünk Ön is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A nő vagy szent anya, vagy prostituált? – Interjú Hidas Judit íróval

Könyv egy negyvenes nőről, aki keresi önmagát, mert úgy érzi, szép lassan eltűnik abban, hogy megfeleljen a környezete elvárásainak. Hidas Judit Boldogság tízezer kilométerre című novellafüzérének főhőse, Anna, a hagyományos női szerepek és a karrier közt őrlődik. S vajon hányan vagyunk hasonló helyzetben? Mikor vesszük észre – vagy egyáltalán észrevesszük-e –, hogy apránként föladjuk magunkat? Fájdalmasan sokakat érintő problémákról és tabukról beszél ez a könyv, ami láthatóvá teszi a társadalmi elvárások mögött szenvedő egyént: a nőt. A könyv szerzőjével, Hidas Judittal beszélgettünk.
Könyv

Pintér Béla is Baumgarten-emlékdíjat kapott

Kukorelly Endre az állami kitüntetések elfogultsága miatt élesztette fel a díjat, amelynek összegét közösségi finanszírozásból fedezték.
Színház

Megkezdődött a Trianon100 emlékév a Nemzetiben

Sajtónyilvános olvasópróbán ismertette a trianoni évfordulóra készülő programjait a Nemzeti Színház. Első bemutatójuk, a Wass Albert szövegei és korabeli dokumnetumok alapján készülő Tizenhárom almafa lesz.
Klasszikus

Bach billentyűs szvitjeit viszi egy általános iskolába Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán szólóestjével indul az alsógödi Belépés családostul klasszikus zenei sorozatának 2020-as évada. A művész Bach Francia szvitjeit adja elő január 25-én a Búzaszem Általános Iskola aulájában. Utána pedig a Zeneakadémiára viszi a műsort.
Zenés színház

Nem hajlandó örmény énekesnővel énekelni az azeri tenor, illetve dehogynem, semmi baja vele

Sok mindent nem tudunk biztosan, mivel mindenki másra mutogat. És már az örmény külügy is megszólalt a témában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World Nők a zenében

Ki mondta, hogy egy nő nem trombitálhat jazzt?

Új albumán bátor nők előtt tiszteleg Yazz Ahmed, aki trombitásként és nőként maga is ritka jelenség. Meghallgattuk a Polyhymnia című lemezt.
Jazz/World fesztivál

Négy magyar zenekar lép fel az Eurosonic Fesztiválon

A Bluebay Foxes, a Harmed, a Qualitons, valamint Devil's Trade képviseli Magyarországot a napokban zajló Eurosonic Fesztiválon, Európa legfontosabb showcase fesztiválján és konferenciáján a hollandiai Groningenben.
Jazz/World Rock & Roll

Whitney Houston az egyetlen nő, aki idén bekerül a Rock & Roll Hírességeinek Csarnokába

Az idei új beiktatandók között szerepel még a T. Rex, a Depeche Mode, Notorious B.I.G., a Nine Inch Nails és a The Doobie Brothers is. A Rock & Roll Hírességek Csarnokába azok kerülhetnek be, akik több mint 25 éve adták ki első albumukat.
Jazz/World gyász

Elhunyt Wolfgang Dauner jazz-zongorista

A német jazz egyik meghatározó „apafigurája” 84 éves volt. Egyaránt alkotott rádiónak, televíziónak, operaháznak, és persze saját jazzegyütteseinek.
Jazz/World ajánló

Melis László emléke előtt tiszteleg a MAO

Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző a Sörgyári capriccio Pepin bácsija által ihletett darabját is előadja január 18-án a Budapest Music Centerben a Modern Art Orchestra.