Jazz/World

Az ikonikus Blue Note-borítók, amik megjelenést adtak a jazznek

2019.02.04. 11:45
Ajánlom
Ha valaki bemegy egy lemezantikváriumba és a jazz polc felé téved, ismerős látványvilágba fog botlani, az összetéveszthetetlen Blue Note borítókba, amiért két ember felelt: Francis Wolff fotográfus és Reid Miles tervezőgrafikus.

Hogy megértsük a Blue Note kiadó koncepcióját és a borítók milyenségének hátterét, érdemes tudni, hogy a kiadó alapítója, Alfred Lion a 30-as években emigrált a hitleri Németországból az Egyesült Államokba. Ő 1925-ben, Berlin avantgárd és liberális alkotóktól hemzsegő központjában, a Rote Insel-ben hallott először jazzt, de alig talált hazájában olyan lemezeket, amik ezt a szokatlanul új zenét hordozták volna. Így tulajdonképen a jazz iránti szenvedély vezette őt Amerikába, a feketékkel szembeni pozitív előítélettel a szívében. És ez a kívülálló nézőpont fontos: bár manapság már vannak olyan esztéták, akik a Blue Note-borítókban a feketék tárgyiasítását látják, valójában mégiscsak

ezek a lemezek voltak az első, kézzel fogható objektumai annak, hogy a fehérbőrű amerikaiak is elismerték az afroamerikai kultúrát.  

alfred-lion-and-francis-wolff-104016.jpg

Alfred Lion és Francis Wolff (Fotó/Forrás: jazzinphoto.files.wordpress.com)

Alfred Liont hamarosan követte a Nagy Almába gyerekkori barátja, Francis Wolff fotográfus, akivel együtt Blue Note néven 1939-ben kezdtek jazzlemezeket megjelentetni. A blue note kifejezés egyébként a jazz jellegzetes hangjait, a szűkített tercet, kvintet és szeptimet jelöli. Kezdetben több grafikussal is dolgoztak, köztük John Hermansaderrel és Gil Melle-el. Ez a keresés már azt mutatta, hogy egyértelmű képi megjelenésre törekedtek. Végül 1956-ban találkoztak Reid Miles grafikussal és tipográfussal, akinek munkájával kialakult a végleges stílus:

a zene és a grafika között „a mennyben köttetett házasság”

– mondta Francis Wolff. Ezeknek a lemezeknek és borítójuknak nagyobb jelentősége volt, mint gondolnánk. A kiadó fénykorában a bebop utáni, a bluesból táplálkozó, szintetizáló új stílus, a hard-bop éra zenészegyéniségeit (Miles Davis, John Coltrane, Dave Brubeck, Sonny Rollins, Stan Keaton, stb.) hozta közös nevezőre, akiknek stiláris sokféleségük ellenére is egységes brandet is adott. A Blue Note 1955 és ’65 között kiadott lemezei ily módon a jazz klasszikus periódusának tárgyi letéteményeseivé váltak, még mielőtt a pop- és beatzene hatására háttérbe nem szorult a műfaj.

De vissza a borítókhoz. „Az egyik legmegdöbbentőbb dolog Wolff fotóival kapcsolatban, hogy azok gyakorlatilag garanciát jelentettek a lemez sikeréhez” – vélekedik Michael Cuscuna, a Blue Note későbbi producere.

„Ezek a portrék halhatatlan hősökké változtatták a Blue Note-művészeket”

– tette hozzá. Reid Miles svájci betűs tipográfiai kísérletei pedig a 20. századi betűtervezés és grafikai dizájn fontos állomásait jelentik, a Bauhaus tipográfiai elveinek újragondolása révén a háború utáni ízlés úttörőivé váltak. Ezek a betűk időnként olyan hangsúlyosak lettek, hogy szinte a fotót is kiszorították a borítóról, például Joe Henderson In’n Out című lemezének borítója esetében, ahol a szaxofonosról készült portré csupán a pont volt az i-n. Lou Donaldson Sunny Side Up című albumán pedig már el is tekintettek a fotózástól, mert a tipográfia olyan jól sikerült, hogy azt az érzetet keltette, mintha a zenétől felemelkedtek volna a betűk.  Mégis, nem ezekre a tipó-központú borítóra asszociálunk a klasszikus Blue Note-megjelenés kapcsán, hanem azokra, amiken Francis Wolff kifogástalan ösztönnel ragadta meg a zenész személyiségét, amit aztán Reid Miles tökéletes kompozíciós érzékkel keretezett és feliratozott.

Coltrane a Blue Train albumborítón elmélkedő, misztikus hős lett, Sonny Rollins elképesztően cool a Newk’s Time borítóján, Art Blakey pedig vad és féktelen zenei örömhajhász a The Big Beat borítóján.

És még sorolhatnánk. Olyan alkotókat is inspiráltak a hatvanas évek frissességét és szabadságát sugárzó Blue Note-kiadványai, mint Andy Warhol, aki egy egész sorozatot szentelt a borítók újraértelmezésének.  

A képre kattintva galéria nyílik!

A Blue Note kiadó fénykora azonban leáldozott az alapítók életkorának előrehaladtával:  1966-ban a betegséggel küzdő Lion eladta a céget a Libertynek, Wolff pedig 1971-ben meghalt. A jazz eddigre rétegzenévé vált, és a kiadó új tulajdonosai üzleti megfontolásból a funky és a pop irányába tolták a repertoárt. A kiadó az 1981-as csődig régi szalagok kiadásával, nagysikerű felvételek újbóli megjelentetésével tudta fenntartani magát. 1985-ben azonban szerencsés csillagzat állt össze, amikor a kiadó a Manhattan cég szárnyai alatt újraéledt. A Blue Note zenei műhelyként is működésbe lendült. Néhány régebbi muzsikus – Stanley Turrentine, Jimmy Smith, Tony Williams – ismét a céghez szerződött, hozzájuk a fiatalabb korosztály képviselői - James "Blood" Ulmer, Michel Petrucciani, Bennie Wallace, Stanley Jordan, Bobby Watson – csatlakoztak. Mivel a jazz színképe a 80-as évekre sokkal gazdagabb lett, mint az ötvenes hatvanas években volt, ezért a kiadó lemezei sem mutattak többé olyan stiláris rokonságot, mint annak fénykorában. A Blue Note-mítosz ennek ellenére ma is él: a régi, legendás kiadványok mellett olyan művészek neve fémjelzi ma a minőséget, mint  Joe Lovano, Lionel Lueke, Bobby McFerrin, Eliane Elias, Kurt Elling, Charles Lloyd, Patricia Barber vagy Kandace Springs.

Íme egy lejátszási lista Blue Note-felvételekből:

A Blue Note 70 éve

Kapcsolódó

A Blue Note 70 éve

Hetvenedik születésnapját ünnepli 2009-ben a Blue Note, a jazz leghíresebb lemezkiadója. Története, amelynek gyökerei Európába nyúlnak vissza, a 20. századi Amerika legendás fejezetei közé tartozik. A Németországból a harmincas években eltávozott, majd 1938-ban New York-ban letelepedett Alfred Lion és őt követő barátja, Frank Wolff a jazz szeretetének és tiszteletének olyan példájával szolgált három évtizeden keresztül, ami ösztönzőleg hatott a zene fejlődésére, és irányt mutatott a kiadó köré csoportosuló zenészeknek.

A világ legszörnyűbb lemezborítói

A világ legszörnyűbb lemezborítói

Furák, figyelemfelkeltőek, zavarba ejtők és érthetetlenek. Ezek a klasszikus zene borzasztó lemezborítói. De ahogy a mondás tartja, ne ítéljünk a borító alapján. Nevetni viszont szabad rajtuk, nevessen velünk Ön is!

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

KVÍZ: Felismered a musicaleket az első mondatuk alapján?

Talán nem is gondolnánk, hogy az első jelenet mennyire meghatározhatja egy darab egészét: megadja a hangulatát, előrevetíti a cselekményt, még talán a végkifejletre is utal.
Zenés színház

Új Örökös Tagokat avattak a Budapesti Operettszínházban

Négy új tagot választott Örökös Tagjai közé a Budapesti Operettszínház január 22-én, a Magyar Kultúra Napján. Az ünnepségen, amely ezúttal a járványügyi szabályok betartásával, szűk körben zajlott, Kiss-B. Atilla, a színház főigazgatója méltatta a kitüntetetteket.
Színház

Balázs Péter 14 év után távozik a Szolnoki Szigligeti Színház éléről

Nem pályázott újra Balázs Péter, a Szolnoki Szigligeti Színház jelenlegi igazgatója, így 14 év után új vezetője lesz az intézménynek. A Kossuth-díjas színész-rendező 2019-ben egyedüli indulóként kapott bizalmat a közgyűléstől, megbízatása 2021 júniusáig szól.
Klasszikus

Sosem hallott Mozart-mű csendül fel a zeneszerző születésének évfordulóján

A salzburgi mester születése után 265 évvel nem mindennapi alkalom egy ősbemutató. Egy újonnan előkerült zenemű csendül fel Mozart születésnapján.
Vizuál

Politikailag független társaságot alapított 42 magyar operatőr

Megalakult a Magyar Filmoperatőrök Egyesülete, amely a a magyar filmművészet legkiemelkedőbb operatőreit hivatott magába tömöríteni. Tiszteletbeli elnöke Ragályi Elemér, elnöke Szabó Gábor lett.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

Beethoven Holdfény-szonátája, de flamenco zenészek játsszák

Egészen friss felvétel a frissen alakult Los Azulejos zenekartól: Beethoven klasszikusának, a Holdfény-szonáta harmadik tételét adják elő. De nem a szokásos felrakásban, hanem gitárral, basszussal és cajonnal.
Jazz/World videó

Ezt a fekete dallamot nyilvánítaná amerikai himnusszá egy kongresszusi képviselő

Nem lecserélni akarja a Csillagos, sávos lobogót, hanem mellé kíván emelni egy másik dalt, amelynek gyökerei vannak az amerikai történelemben.
Jazz/World hír

A Bettika Quintet volt a szakmai zsűri kedvence a hétvégi Jazz Showcase-en

A Jazz Showcase idén a pandémiás helyzetre való tekintettel különleges körülmények közt került megrendezésre: a tehetségbörze fiatal zenekarainak előadását felvételről, míg az egész napos jazzélmény tetőpontját jelentő gálakoncertet már élőben követhették a nézők.
Jazz/World interjú

„Réteken és mezőkön improvizáltam hosszasan”

Nyolcadik szerzői lemezét készítette el Tóth Viktor, a hazai jazz-színtér különleges alakja. A szaxofonos, zeneszerző Have No Fear című albumát a Tóth Viktor Arura Trió rögzítette, az élő anyag ihletője a természet volt.
Jazz/World ajánló

Feltörekvő fiatal jazz-zenészek veszik birtokba a Müpát

A Jazz Showcase a feltörekvő hazai jazz-zenekarok számára évek óta az egyik legfontosabb fellépési lehetőség, ahol megmutathatják magukat a szélesebb közönség és a szakma képviselői előtt. Ez idén sem változik, és bár a vírushelyzet miatt a megszokott formátumtól eltérően, de már 14. alkalommal költözik a Müpa – ezúttal virtuális – tereibe a jazz.