A Shakti zenekar egyik ütőhangszerese, Zakir Hussain azon sokoldalú zenészek közé tartozik, akik a klasszikus zenében éppúgy otthonosan mozognak, mint a különböző modern műfajokban. Hussain tablája úttörő jelentőségű Indiában is, de népszerűsége Amerika- és Európa-szerte is évtizedek óta töretlen. Pályájának alakulása során kiderült, hogy az összetett indiai ritmikai megoldások képesek harmonikus szerepet kialakítani maguknak a modern jazz áramlataiban is. Hussain újabban Charles Lloyd szaxofonossal és Eric Harland dobossal alakít formabontó triót, ahol a tabla nemcsak egyszerű ütőhangszerként, hanem gyakran szinte egyenrangú dallamhangszerként szólal meg keze alatt, a zenekarvezető hátterében és szólistatársaként egyaránt.

Több hangszert és még több égtáj zenéjét integrálja egybe a bombay-i ütőhangszeres, Trilok Gurtu. Gurtu korai feltűnései ECM-lemezeken történtek olyan kulcsfontosságú jazzfigurák mellett, mint Jan Garbarek, L. Shankar vagy Ralph Towner. Gurtu meghívást kapott a pókháló finomságú akusztikus kamarajazzt játszó Oregon zenekarba, ahol végleg megalapozta a jazzben betöltött szerepét. A ’90-es évek közepén kiadott szólólemezein tudatosan válogatott vendégzenészeket a fúziós, latin és kortárs jazz szélrózsájának minden irányából. Gurtura ma is az a sokoldalúság jellemző, amelyet az északi-indiai zene rugalmasságából és a jazz nyitottságából egyszerre tanult. Az indiai tálarendszerre épülő ritmikai világnézetét szívesen keresztezi olyan másfajta áramlatokkal, amelyeket fekete-afrikai vagy dél-amerikai zenész barátai hoznak magukkal produkcióiba.

Figyelemreméltó, önálló és kicsit zárt közösséget alkot az indiai zenészeknek az az új generációja, amely Londonban nőtt fel, és ott is dolgozik. A hangszerelő, sokhangszeres Nitin Sawhney, a tablás Talvin Singh vagy a brit, de indiai zenéből alapvetően merítő ütőhangszeres, Pete Lockett leginkább egy nagyobb rendszer kisebb részeként kezeli az indiai zenei struktúrákat. Így jelenik meg a különböző underground zenei műfajok sodró lüktetésű zenéjében az indiai ritmusbeszéd (konnakol), az indiai fuvola (bánszuri) vagy a drum and base alapra improvizáló szitár.

A tengerentúlon az amerikai keleti és nyugati part zenészei még szabadabban kezelik az indiai hangszereket. A Satnam Ramgotra és Rodney Lee vezetésével működő Alien Chatter nyugodt szívvel alkalmaz egyszerűbb, letisztult ritmikai mintákat a tablán, és ennek ellenpontjaként összetettebb, sűrűbb megszólalású ciklusokat programoznak elektronikus eszközök segítségével. Az elektronika és a tradíció találkozása a mai fúziós jazzben nem úttörő vállalkozás ugyan, hiszen Miles Davis a ’70-es évek elején dolgozott indiai zenészekkel az akkor megjelent jazzrock sorlemezein (On The Corner, Get Up With It, 1972). Azóta újra és újra megjelenik ez a felállás, és sokszor képes újabb zenei tartalommal bővülni. Az Alien Chatter indojazz zenéjében a billentyűs hangszer és a tabla találkozása, közös improvizálása rejteget izgalmas, újszerű kihívásokat.

(2008. március 10. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Hétfő Esti Jazz a Cadillackel - 9:30 Collective & Alien Chatter koncertje; km.: Huszár Endre (dob), Rodney Lee (billentyűs hangszerek), Satnam Ramgotra (tabla, ütőhangszerek), Norbert Marius (basszusgitár), Desney Bailey, Kozma Orsi (ének), Zsmlye Sándor (altszaxofon), Nagy János (billentyűs hangszerek), Mohai Tamás (gitár))