Jazz/World

Az ősi japán dobok

2008.05.04. 00:00
Ajánlom
Aki hallott már vagy egy tucat japán dobot egyszerre szólni, vagyis hallott taiko zenét, az az ősidőket idéző törzsi hangzástól, a jazz ritmusáig sok mindent felfedezni vélhetett ebben a sajátos előadási stílusban. Bármelyiket is hallotta, igaza volt: a taiko dobot valószínűleg már több ezer éve használják Japánban, míg a taiko stílus csak a huszadik században lett sikertörténet.

A második világháború végén egy Ogucsi Daihacsi nevű japán jazzdobos hazatért Nagano tartománybeli otthonába. Egy rokona azzal kereste meg, hogy állapítsa meg, vajon tényleg egy régi taiko, azaz japándob-kottát talált-e a család relikviái között. A város öregjei kibogozták a jeleket, Ogucsi pedig megpróbálta lejátszani a ritmust. Hagyomány ide vagy oda, a jazzdobos izgalmasabbá tette a monoton régi zenét, s ezzel egy új stílus alapjait teremtette meg, ami aztán pár évtized alatt meghódította az egész világot. A modernizált ritmusokat fesztiválokon adta elő egyre több dobos kíséretében. Megalakult az Osuwa-Daiko együttes, amely a taiko stílus úttörője lett. Az együttesbe nem feltétlenül képzett dobosok kerültek, s ebből Ogucsi úgy kovácsolt erényt, hogy megosztotta az egyes ritmusokat a dobosok között. Kevesebb és egyszerűbb ütések jutottak egy zenészre, az összhangzás mégis ugyanaz maradt.

Különböző hangolású dobokat választott, s mindegyiknek megvolt a maga szerepe a zene hangzásában és dinamikájában. Némelyik zenész egyszerre több dobon is játszott, amelyek a jazzdobokhoz hasonlóan lettek felállítva.

A taiko stílus hamar sikeres lett Japánban, majd az Egyesült Államokban, s végül a világ más részein is. A gyors szárnyalás azonban nem csak a lenyűgöző ritmusoknak volt köszönhető. A háború utáni Japán kulturális közhangulatára egyszerre volt jellemző a pusztulás előtti értékekhez való vágyódás és a múlt elutasítása. Az 1952-es San Franciscó-i békeszerződés után, amely által az ország visszanyerte hivatalos szuverenitását, Japán új identitását kereste. A koreai háború elindította az országot a gazdasági fellendülés útján, ugyanis a Koreában állomásozó amerikai csapatok utánpótlását Japánon keresztül biztosították. Ezáltal az európai Marshall-segélyhez hasonló rendszerben nyersanyagokat és az újjáépítéshez szükséges eszközöket importálhattak. A termelés ismét teljes kapacitással beindult, gyors és tartós gazdasági növekedés indult el, s nem egészen húsz évvel a háború után a tokiói olimpia a szigetországot látványosan a nemzetközi közösség egyenjogú tagjává tette. Az ötkarikás játékokon nagy szerepet kapott a japán előadó-művészet, azon belül is a taiko együttesek az Osuwa-Daiko csoporttal az élen, azaz a japán identitás részévé vált a hagyományokhoz visszanyúló, ugyanakkor az újat is magába fogadó taiko.

Külön utat járt be azonban a japán vidék, mert a városok gazdasági növekedése csak később hozta meg a vidéknek is a jólétet. A gazdaságilag leszakadt területeket a kormányzat egy népművészetet megőrző törvénnyel próbálta felzárkóztatni, és kulturális fesztiválok, kiállítások sorát szervezték meg, amelyeken a helyi közösségek mutatkoztak be. Ezeken a rendezvényeken a taikoegyüttesek is bemutatkoztak. Ennek hatására egyre több ilyen formáció alakult, s mára Japánban már több ezer ilyen együttes létezik.

Az amerikai sikertörténet is hasonló alapokról indult. A nyugati parton az 1960-as években japán származású amerikaiak tették ismertté a taikót. Nem ment könnyen. Az Egyesült Államokban a politikai helyzet miatt nem volt könnyű japánnak lenni, de a hatvanas évek emberi jogi mozgalmai ezeket a feszültségek feloldották, és az ott élő japánok visszataláltak is kulturális örökségükhöz. Ehhez a taikón keresztül vezetett az út, és a műfaj büszkeségük szimbólumává vált. Ma már az Egyesült Államokban mintegy 150 taiko együttes létezik, sok nem japán származású zenésszel, az egyik legnagyobb fesztiválnak pedig San Francisco ad otthont. A taiko hangjai Európáig is elhallatszottak, 2000 óta Magyarországon is alakult (Kelet-Európában elsőként) japándob-csoport.

Míg a modern taiko históriája alig hét évtizedet ölel fel, a taiko dob használata több ezer évre nyúlik vissza. A szó japánul azt jelenti, "kövér dob", noha meglehetősen sokféle alakú és méretű változata létezett. A hangszer sok tekintetben hasonlít a kínai és koreai dobokra, amelyek a 4–10. század táján érkezhettek az országba. Azt is feltételezik, hogy az egyik típusú taiko dob egészen Indiából került az országba a buddhizmus terjedésével. Ezután, a japán kézművesek munkái során alakult ki jellegzetes formájuk.

A hangszert eredetileg csatákban használták az ellenség elrettentésére, később, az 1500-as években parancsok kiadására és a hadsereg mozgásának koordinálására is bevetették. Ez volt ugyanis az egyetlen hangszer, amely a csatatér másik végében is még hallható volt. Fennmaradt rajzokból kiderül, hogy a harcban egy katona vitte a hátán a taikót, amelyet két katona ütött két oldalról.

A harcokban betöltött szerep mellett a hangszer főleg a császári udvar kultúrájában kapott nagy szerepet. A 7–8. században ugyancsak a buddhizmussal az országba kerülő gagaku zene egyik fő hangszere volt a taiko, vagyis annak néhány, rendkívül díszes változata. A gagaku zene a legrégebb óta játszott uralkodói udvari zene a világon, amely még ma is felcsendül a japán császár szórakoztatására.

Egyes források szerint a taikót már mintegy 4000 évvel ezelőtt is használták, és feltehetően a falvakban a különböző tevékenységek jelzésére szólaltatták meg. Egyszerű ritmusokat használtak a vadászat során, a vihar közeledtének jelzésére vagy az asszonyoknak jelezték a száradó hús vagy gyümölcsök behozatalának idejét. S mivel ezek a jelek kiemelten fontosak voltak a hétköznapokban, az emberek életének egy fő eleme lett a taiko, és azt tartották, hogy a dobban istenek laknak.

Később már csak a vallási vezető szólaltathatta meg, és ez a szokás a sintó és a buddhista vallások elterjedésével sem változott. Így az egyetlen hangszer, amelyet szentélyekben és templomokban tartottak, a taiko volt. Csak kivételes alkalmakkor játszottak rajta, és csak olyan ember férhetett hozzá, akinek a közösség vezetője erre engedélyt adott. Ebben az időben a taikón többnyire egyedül, esetleg párban játszottak.

Ez a kivételezett helyzetet ma már sokezer ember élvezheti. Workshopok, fesztiválok népszerűsítik az ősi japán dobok erejét, és külön weboldalon tudhatjuk meg, hogyan kell saját taiko csoportot alakítani. Szenegálból, Írországból, Indonéziából, és még ki tudja, mely pontjáról a világnak érkeznek taikoegyüttesek a nemzetközi rendezvényekre, és adják bele a jellegzetes japán zenébe egy kicsit mind a maguk kultúráját. És a sikertörténetnek még nincs vége...

(2008. május 7. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem - A Kijima Taiko Dobegyüttes (Japán) koncertje)

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Muzsika a vizek felett – séta a hamburgi Elbphilharmonie-ban

Januárban lesz öt éve, hogy megnyitotta kapuit Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme, a hamburgi Elbphilharmonie. A hullámokat formázó épület egy pompás akusztikájú, nagy koncerttermet és egy kisebb kamaratermet rejt magában.
Jazz/World

„Mecky, drága, jó utat!” – Pályatársai búcsúznak Kóbor Jánostól

December 6-án elhunyt az Omega legendás énekese, Kóbor János, akit egy hónapja szállították kórházba koronavírus-fertőzéssel. Menedzsere később megerősítette: covid okozta szövődmények vezettek a zenész halálához. Kóbor Jánost pályatársai és számos közéleti személy gyászolja.
Színház

Így adott interjút Blaha Lujza

A Bohémvilág 1919. december 27-i számában érdekes szöveggel találkozhattak a korabeli olvasók: maga Blaha Lujza kért helyreigazítást egy állítólagos nyilatkozata kapcsán.
Vizuál

Restaurálták a Barcsay-mozaikokat

Az alkotás eredetileg az 1974-ben megnyitott Újpesti Gyógyfürdő és Uszoda emeleti várakozó terének két szemközti falát díszítette, megújult formájában a Csillaghegyi Strandfürdő éke lett.
Zenés színház

„Az éneklés felemeli a lelket” – 70 éves Pitti Katalin

A legendás énekesnőt születésnapja alkalmából egy csokorra való felvételével köszöntjük, melyek között emblematikus szerepei és ritkaságok egyaránt meghallgathatók.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ez a történet rólunk szól - Meselemez-szerű albumot adott ki a Soharóza és a Jónás Vera Experiment

A nyolcas sáv című album története Tibi, egy hatodikos fiú hétköznapjain fut végig, és miközben a főszereplő képzeletbeli barátaival kommandózik vagy az iskolai bulira készül, a tizenéves gyerekek nehézségeiről, vágyairól és kihívásairól is látleletet kapunk.
Jazz/World ajánló

Hámori Gabriella, Kamarás Iván, Csorba Lóci és Kiss B. Ádám a Fonó Literatúra vendégei

December 12-én folytatódik a Fonó Literatúra sorozata, amelyben kortárs költők versei találkoznak népköltésekkel, dalok, népdalok az irodalommal alkotnak spontán egységet, ismert színészek és zenészek töltik meg a megismételhetetlen estéket különleges tartalommal.
Jazz/World ajánló

Lina_Raül Refree: portugál énekesnő és spanyol producer sikerlistás projektje a Müpában

A portugál kultúra megismeréséhez kulcsfontosságú a gyakran az ország nemzeti zenéjének hívott fado, ám a szigorú szabályokkal rendelkező, hagyományos muzsika alkalmas a kísérletezésre is. Az 1984-ben született, eredetileg operaénekesi tanulmányokat folytató Carolina Cardoso Rodrigues (Lina) a spanyol producer, Raül Refree segítségével hozta létre rendhagyó projektjét, amelyben a fado műfaj megkerülhetetlen nagyasszonya, az 1999-ben elhunyt és hazájában háromnapos nemzeti gyásszal búcsúztatott Amália Rodrigues keserédes dalait dolgozták fel.
Jazz/World ajánló

Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra ad szilveszteri koncertet a Pesti Vigadóban

Pontosan száz éve vette kezdetét a jazz-korszak, s keltek szárnyra az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek örökzöld melódiái, melyeket az 1945 utáni Magyarországon, első ízben a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra kelti életre korhű formában.
Jazz/World gyász

„Mecky, drága, jó utat!” – Pályatársai búcsúznak Kóbor Jánostól

December 6-án elhunyt az Omega legendás énekese, Kóbor János, akit egy hónapja szállították kórházba koronavírus-fertőzéssel. Menedzsere később megerősítette: covid okozta szövődmények vezettek a zenész halálához. Kóbor Jánost pályatársai és számos közéleti személy gyászolja.