A cappella, női témák – ilyen hívószavakkal nem a népzene jutna elsőre eszembe.
A népdalénekesi tanulmányaink során azt vettük észre, hogy nagyon sok ének szól hétköznapi eseményekről. Ha tüzetesebben áttanulmányozzuk a népzenei anyagot, tisztán kirajzolódik az, hogy számos jelesnapi énekünk mellett rengeteg népdal szól az emberi életfordulókról.
Akarva akaratlanul az első lemezünk fontos női témákat érint, azokat a dalokat dolgoztuk fel, amik megszólítottak minket.
Mivel ezek a népdalok mindannyiunkról mesélnek, úgy szerkesztettük a tematikát, hogy bemutassák a női életutat is.
Mennyire aktualizálhatók ezek a témák egy 21. századi nőre?
Szerencsére van már olyan rálátásunk erre a gazdag szövegvilágra, hogy könnyen kiválasztjuk azt, amit aktuálisnak érzünk. Számunkra nagyon fontos, hogy hitelesek legyünk előadóként, és az is fontos, hogy ne olyan szöveget énekeljünk a városi embereknek, ami számukra érthetetlen. Éppen ezért kerüljük a túlzsúfolt, táji kifejezésekkel teli szövegeket. Szinte
az összes népdalnak örökérvényű üzenete van, legyen szó szerelemről, bánatról, hitről. Olyan gyönyörű költői képeket hordoznak népdalaink, amik egyenértékűek a szépirodalmi szövegekkel.
Tímár Sára
Mindig tematikusan gyűjtitek össze a dalokat?
Ez változó. Ha zenekarral énekel az ember, általában egy tájegység dalait veszi elő. Egy a cappella formáció sokkal szabadabb tud lenni, nagyobb merítésből válogathat: kisebb témák is előkerülhetnek, most éppen a rabság történetét dolgozzuk fel. Ez összecseng azzal, amit globálisan átéltünk a karantén alatt – hogy mindenki beszorult az otthonába és kicsit elidegenedett a társadalomtól. Még a saját rokonainktól is távolságot kellett tartanunk, ami egy nagyon nehéz élethelyzet, viszont gyönyörűen ki lehet fejezni a népdalokkal. Ennek terápiás jellege is van. Visszatérve a kérdésedre, sokat gondolkodunk tematikákban például ünnepek kapcsán, de szerintünk épp az az a cappella szépsége, hogy kis- és nagymerítéssel is dolgozhatunk.
Gyakran jellemzitek a zenéteket „indaszerűként”. Ezek szerint ez a vegyes merítésre értendő?
Az a szép ebben a kifejezésben, hogy nagyon sok mindent mögé lehet érezni. Utal arra, hogy sokszínű szövegvilágot tudunk hozni, de arra is, hogyan építjük egymás mellé a hangzásokat, a vokálokat. Ezek indaszerűen kapcsolódnak, fonódnak egybe. Emellett három teljesen eltérő karakterű nő, énekhang, személyiség találkozik a színpadon, és azt is figyeljük, hogy tudjuk egymást támogatni, emelni a produkcióban.
Tímár Sára
Nagyobb kihívást jelent a cappella formációként alkotni, mint nagyzenekarban?
Megvannak az előnyei és hátrányai is. Az csodálatos dolog, hogy mekkora tárházból dolgozhatunk, viszont fizikailag és szellemileg nagyon megterhelő egy teljes órán át összpontosítani szövegre, dallamra, belépésekre. Nagyon komoly munkát és sok próbát igényel. Rendszeresen újraértelmezzük a szerepeket, próbáljuk megtalálni, kinek mi illik a karakteréhez. Hozzászoktunk, hogy egy zenekar esetében fronthölgyek vagy szólisták vagyunk, itt viszont meg kell tanulnunk csapatként dolgozni. Gyönyörű feladat.
Egy korábbi interjúban említettétek, hogy a karantén után „edzőtáborban” hangoltátok újra össze az intonációitokat.
Igen. A karantén előtt szépen összeértek a hangjaink, és izgalmas volt megtapasztalni, hogyan lehet ezt újraépíteni három hónap kihagyás után. Egy zenekarral sokkal könnyebb felvenni a fonalat, mint egy a cappella formációval, és a barátságunk szempontjából is fontos volt, hogy végre újra láthatjuk egymást.
Ősszel jelenik meg a második albumotok. Mire számíthat a hallgatóság?
Tavaly november-december felé vettük fel a lemezt, és nagyon szerettük volna hús-vér közönség előtt bemutatni, nem pedig online térben. Emiatt csúsztattuk őszre az alkalmat.
Míg az első lemez egy nő útjáról, az asszonysorsról szólt, a második albumon sokkal koncentráltabban vettünk elő kisebb lelki folyamatokat.
Talán ez kevésbé tematikus, de ha a kis blokkokat vesszük, most is olyan témákat dolgoztunk fel, amik a ma emberét érintik. Hangzásában sokkal kreatívabb és kísérletezőbb, mint a korábbi, szerintünk sokszínűbbre is sikerült. Kíváncsiak vagyunk, hogy fogadja a közönség.
Rengeteg izgalmas helyen felléptetek már, de a WOMEX-re most mentek először. Mit jelent számotokra ez a lehetőség?
Külföldön eddig Kínában és Indiában turnéztunk, továbbá Csehországban is voltunk egy világzenei fesztiválon. Itthon is koncerteztünk már a legnagyobb koncerttermekben. Ennek ellenére úgy érezzük, a Womex egy teljesen más közeg lesz, mint amikkel a korábbi helyeken találkoztunk. Nagyon várjuk, mert a világ minden tájáról jönnek hasonló stílusú zenekarok, jeles koncert- és fesztiválszervezők, menedzserek, akik szinte fejvadászként hallgatják a koncerteket. Hatalmas szakmai elismerés, és nagyon megtisztelő számunkra, hogy 1600 jelentkező közül mi képviselhetjük Magyarországot a Womexen. Egy zenész számára nagyon fontos a közönség szeretete, az pedig különleges élmény, ha ezt a szakmai közönség is elismeri.
(Fejlécfotó: Galán Géza)
hírlevél
