Jazz/World

Az új Garbarek

2010.12.09. 09:19
Ajánlom
Sokunknak vannak kellemes emlékei Jan Garbarek régi magyarországi koncertjeiről. De vajon új zenéje is ilyen emlékezetes marad majd a számunkra?

Az RCA Victor 1966-ban jelentette meg a The Popular Duke Ellington című albumot, amely sem nívóban, sem hangütésben nem különbözött a többi ismert nagyzenekari Ellington-lemeztől, vagyis igényes, ugyanakkor szórakoztató jazzt kínált, bizonyítva, hogy népszerűség és magas művészi színvonal nem szükségszerűen egymást érvénytelenítő fogalmak. Ha a zenei tartalmat nézzük, a dupla Dresden CD-n (ECM 2100/01), illetve a budapesti hangversenyen hallható Jan Garbarek Group produkcióját is bátran illethetnénk a "popular" jelzővel. Ugyanis miután hosszú utat tett meg a norvég szaxofonos korai albumainak világától, eljutott oda, ahol ma tart: eddigi életművének egyetlen szakasza sem volt, amelyben ennyi engedményt tett volna a populáris-divatos stílusjegyeknek, mint jelenlegi zenekarával teszi. A Dresden és a koncert arról árulkodik, hogy míg az első pályaszakaszhoz tartozó lemezeken a '60-as évek modális és free szaxofonozási hagyományai ötvöződtek az ifjú skandináv művész formabontó zenei elképzeléseivel, addig a mai Garbarek zenéjének egyetlen viszonyítási pontja saját, 20-25 évvel ezelőtti muzsikája. A szaxofonos régi előadói receptjeit próbálgatja újra a színpadon, de miközben megragadja lelkünket a kristálytiszta intonálás és a sokszor melankolikus dallamvilág, a hangszerelés újításai és a korszellemnek tett engedmények nagyban rontják az összképet.

A jelenlegi kvartett két tagja, Rainer Brüninghaus zongorista és Trilok Gurtu dobos-ütős a régi időkből Garbarek mellett maradt kísérő. A teljesen új minőséget Yuri Daniel basszusgitáros jelenti, aki az elektromos bőgőn játszó és mindenképpen egyedi hangú Eberhard Webert váltotta a csapatban. Úgy érzem, az új tag és az új hangszer egyben teljesen új minőséget is vitt Garbarek zenéjébe: Weber egyrészt a zene európaiságát erősítette, ugyanakkor harmóniában zenélt a ritmusszekció "egzotikus" elemével (Nana Vasconcelos és félig-meddig Manu Katché, illetve Marilyn Mazur ütősjátékával) is, mintegy hidat képezve európai és nem-európai stílusjegyek között. Yuri Daniel belépésével ez az egység felbomlott: az együttes individuális szólamokra töredezett, melyek csak percekre találkoznak valamiféle összhangban, különben élik a maguk külön életét, s a hiányzó harmóniát bravúrosnak szánt, alkalmasint zavaróan hosszú hangszerszólókkal igyekeznek pótolni. Daniel és részben Trilok Gurtu szólói ráadásul a koncepció és a rögtönzési kedv hiányát is mutatták az esten. Időnként bajosan lehetett eldönteni, a muzsikus improvizál vagy próbál éppen. Mindez még bele is férne egy jazzkoncert hangulatába, ha a szóló logikusan illeszkedne az általános zenei elképzelésbe, illetve szervesen következne az előzményekből, valamint nem tenné túlságosan próbára a hallgatók türelmét. A basszista és az ütős azonban a haknifellépések gyakorlatának megfelelően végtelenbe nyúló virtuóz magánszámokkal ütötte el az időt, máskor pedig a kvartett két-két tagja biztos sikerrel kecsegtető bravúr-duókkal helyettesítette a tartalmilag mélyebb ensemble-játékot.

Aki emlékszik még a Garbarek Group régi budapesti koncertjeire vagy a külföldi tévécsatornákon közvetített hangversenyeikre, tudhatja, hogy kompakt produkciókkal járták a világot, semmit sem bíztak a véletlenre, az előadások minden hangja alaposan kigyakorolt volt. Pat Metheny színpadi fellépéseihez hasonlóan Garbareknél az imponáló hangszeres tudást a négy zenekartag mesteri összeszokottsága egészítette ki. A mostani, populáris Garbarek előadásában már nem érezhető ugyanez, viszont Yuri Daniel megjelenésével funky groove-os fragmentumok kezdték tarkázni a nordikusan hideg számokat, vagyis olyan minőségek kerültek egymás mellé, amelyek még a legképzettebb jazz-alkimista vegykonyhájában se elegyíthetők.

Kalózfelvétel a koncertről

 

Mindig is úgy éreztem, Rainer Brüninghaus a Garbarek-kvartett (és a nagyobb formációk) leggyengébb láncszeme. Brüninghaus régebben elsősorban kiszolgáló billentyűs játékosnak mutatkozott, aki szintetizátor-effektekkel járul hozzá a tipikus Garbarek-soundhoz. A mostani koncerten nagyobb szerepet kapott, mint korábban. Akusztikus zongorán klasszikus képzettségű szólistaként játszott, szintetizátoron azonban ő is alkalmazkodott a modern, részben retro groove-os hangzáshoz, ami persze éppoly idegennek hangzott e kompozíciókban, mint Daniel pattogós basszusgitár-soundja vagy Trilok Gurtu afro hilife-hangulatokat indiai etnojazz-effektusokkal és a Laswell-iskola funk-sémáival keverő bűvészkedése cinekkel, csörgőkkel, vödörrel és vízzel.

Az évtizedek során Jan Garbarek több hajlandóságot mutatott zenéjének megújítására, mint az ECM kiadó másik nagy sztárja, Keith Jarrett. Ráadásul időről-időre sideman-szerepeket is vállalt (például Gary Peacock, Charlie Haden, L. Shankar, Zakir Hussain és Manu Katché lemezein) - ezek szintén öregbítették megérdemelt hírnevét. Változtatásai azonban saját stílusát nemigen érintették. Napjainkban is a jól ismert északi mélabú határozza meg darabjait, s az újabb kompozíciók introvertáltságán az se változtat, hogy a zenészek némi humort is csempésznek az előadásba - egy olyan minőséget, amely korábban szinte teljesen hiányzott Garbarek előadásaiból. Ám úgy tűnik, a szaxofonos stílusmágiája mára részben hatástalanná vált. A zene se bűvöli el annyira a hallgatót, mint évtizedekkel ezelőtt, de a funky ritmustöredékek beszüremlése ebbe a skandináv hangzásvilágba végképp megtöri a varázst.

Jan Garbarek Group

2010. december 6. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

„Molnár műveinek épségére figyelni fogunk a jogok lejárta után is”

Lukin Ágnes rendező, Molnár Ferenc dédunokája tette közzé saját álláspontját az általa csak „Delila-gate”-ként emlegetett esettel kapcsolatban.
Klasszikus

Nagy zeneszerzők szerelmi életéről szól Bősze Ádám új előadássorozata

Nem a komolyzenét akarja népszerűsíteni, célja csupán, hogy érdekes legyen. Új előadássorozatában a női szemszögre különös figyelmet fordítva beszél nagy zeneszerzők nagy szerelmeiről Bősze Ádám.
Klasszikus

Kurtág operája a negyedik a legjobb 21. századi művek listáján – a Guardian szerint

Habár úgy tűnt, soha nem készül el, végül Kurtág életművének eklatáns darabja lett A játszma vége – írja a Guardian. A tekintélyes brit lap összeszedte a 21. század legjobb kortárs klasszikus zenei alkotásait. Íme a lista.
Színház

Elhunyt Ababi Csilla, a nagyváradi teátrum fiatal színésznője

A nagyváradi Szigligeti Színház 36 éves színésznője méltósággal és különleges erővel viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el szeptember 16-án. FRISSÍTVE!
Klasszikus

10 érdekesség a 35 éves Amadeusról

1984 szeptemberében mutatták be az Egyesült Államokban Miloš Forman filmjét, amely ugyan hemzseg a történelmi pontatlanságoktól, mégsem tudjuk megunni. Összeszedtünk tíz érdekességet róla.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

"Nem élhetünk a természettől elszigetelten" - Interjú a máltai Tribali zenekarral

Hatalmas népszerűségnek örvend itthon a pszichedelikus cross-over örömzenét játszó Tribali zenekar, akik legközelebb szeptember 28-án lépnek fel a Dürer Kertben. A zenekar alapítótagja, a didgeridoo-n és dorombon is játszó énekes, Nik x Conti válaszolt kérdéseinkre.
Jazz/World ajánló

Jazztől és bortól fog pezsegni Szentendre

A varázslatos történelmi belváros sétálóutcáján és a Fő téren rendezik meg szeptember 27. és 29-e között a hetedik Jazz- és Bornapokat, ahol az ország minden borrégiójából érkező neves hazai pincészetek és jazz koncertek várják az érdeklődőket
Jazz/World womex

A Romano Drom az egyedüli magyar fellépő az idei Womexen

Az idén húszéves jubileumát ünneplő Romano Drom zenekar koncertet ad a világ legrangosabb világzenei eseményén, a Womexen, amelyet idén ősszel a finnországi Tamperében rendeznek.
Jazz/World interjú

„Engem a zenében elsősorban a kommunikáció izgat”

Tizenöt éves Nagy János Yancha egyik zenekara, a Free Style Chamber Orchestra, ami mottója szerint az „az együttes, amelybe mindenki máshonnan érkezett, de ugyanoda talált haza”. A zenekarvezetővel az október 2-ai jubileumi koncert apropóján beszélgettünk, amit a Müpában adnak.
Jazz/World ajánló

Grammy-díjas nagyságok a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon

A klasszikus gitár nagyjai, három Grammy-díjas legenda lesz a vendég az idei Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon november 8-10. között a Zeneakadémián. Az Eötvös József Liszt-díjas gitárművész, a Zeneakadémia tanszékvezető tanára által hat éve életre hívott rangos fesztivál a klasszikus gitárzenét helyezi el a hazai zenei életben a megfelelő helyre, bemutatva a hangszer és irodalmának sokoldalúságát és kiemelkedő művészeit.