Jazz/World

Az új Garbarek

2010.12.09. 09:19
Ajánlom
Sokunknak vannak kellemes emlékei Jan Garbarek régi magyarországi koncertjeiről. De vajon új zenéje is ilyen emlékezetes marad majd a számunkra?

Az RCA Victor 1966-ban jelentette meg a The Popular Duke Ellington című albumot, amely sem nívóban, sem hangütésben nem különbözött a többi ismert nagyzenekari Ellington-lemeztől, vagyis igényes, ugyanakkor szórakoztató jazzt kínált, bizonyítva, hogy népszerűség és magas művészi színvonal nem szükségszerűen egymást érvénytelenítő fogalmak. Ha a zenei tartalmat nézzük, a dupla Dresden CD-n (ECM 2100/01), illetve a budapesti hangversenyen hallható Jan Garbarek Group produkcióját is bátran illethetnénk a "popular" jelzővel. Ugyanis miután hosszú utat tett meg a norvég szaxofonos korai albumainak világától, eljutott oda, ahol ma tart: eddigi életművének egyetlen szakasza sem volt, amelyben ennyi engedményt tett volna a populáris-divatos stílusjegyeknek, mint jelenlegi zenekarával teszi. A Dresden és a koncert arról árulkodik, hogy míg az első pályaszakaszhoz tartozó lemezeken a '60-as évek modális és free szaxofonozási hagyományai ötvöződtek az ifjú skandináv művész formabontó zenei elképzeléseivel, addig a mai Garbarek zenéjének egyetlen viszonyítási pontja saját, 20-25 évvel ezelőtti muzsikája. A szaxofonos régi előadói receptjeit próbálgatja újra a színpadon, de miközben megragadja lelkünket a kristálytiszta intonálás és a sokszor melankolikus dallamvilág, a hangszerelés újításai és a korszellemnek tett engedmények nagyban rontják az összképet.

A jelenlegi kvartett két tagja, Rainer Brüninghaus zongorista és Trilok Gurtu dobos-ütős a régi időkből Garbarek mellett maradt kísérő. A teljesen új minőséget Yuri Daniel basszusgitáros jelenti, aki az elektromos bőgőn játszó és mindenképpen egyedi hangú Eberhard Webert váltotta a csapatban. Úgy érzem, az új tag és az új hangszer egyben teljesen új minőséget is vitt Garbarek zenéjébe: Weber egyrészt a zene európaiságát erősítette, ugyanakkor harmóniában zenélt a ritmusszekció "egzotikus" elemével (Nana Vasconcelos és félig-meddig Manu Katché, illetve Marilyn Mazur ütősjátékával) is, mintegy hidat képezve európai és nem-európai stílusjegyek között. Yuri Daniel belépésével ez az egység felbomlott: az együttes individuális szólamokra töredezett, melyek csak percekre találkoznak valamiféle összhangban, különben élik a maguk külön életét, s a hiányzó harmóniát bravúrosnak szánt, alkalmasint zavaróan hosszú hangszerszólókkal igyekeznek pótolni. Daniel és részben Trilok Gurtu szólói ráadásul a koncepció és a rögtönzési kedv hiányát is mutatták az esten. Időnként bajosan lehetett eldönteni, a muzsikus improvizál vagy próbál éppen. Mindez még bele is férne egy jazzkoncert hangulatába, ha a szóló logikusan illeszkedne az általános zenei elképzelésbe, illetve szervesen következne az előzményekből, valamint nem tenné túlságosan próbára a hallgatók türelmét. A basszista és az ütős azonban a haknifellépések gyakorlatának megfelelően végtelenbe nyúló virtuóz magánszámokkal ütötte el az időt, máskor pedig a kvartett két-két tagja biztos sikerrel kecsegtető bravúr-duókkal helyettesítette a tartalmilag mélyebb ensemble-játékot.

Aki emlékszik még a Garbarek Group régi budapesti koncertjeire vagy a külföldi tévécsatornákon közvetített hangversenyeikre, tudhatja, hogy kompakt produkciókkal járták a világot, semmit sem bíztak a véletlenre, az előadások minden hangja alaposan kigyakorolt volt. Pat Metheny színpadi fellépéseihez hasonlóan Garbareknél az imponáló hangszeres tudást a négy zenekartag mesteri összeszokottsága egészítette ki. A mostani, populáris Garbarek előadásában már nem érezhető ugyanez, viszont Yuri Daniel megjelenésével funky groove-os fragmentumok kezdték tarkázni a nordikusan hideg számokat, vagyis olyan minőségek kerültek egymás mellé, amelyek még a legképzettebb jazz-alkimista vegykonyhájában se elegyíthetők.

Kalózfelvétel a koncertről

 

Mindig is úgy éreztem, Rainer Brüninghaus a Garbarek-kvartett (és a nagyobb formációk) leggyengébb láncszeme. Brüninghaus régebben elsősorban kiszolgáló billentyűs játékosnak mutatkozott, aki szintetizátor-effektekkel járul hozzá a tipikus Garbarek-soundhoz. A mostani koncerten nagyobb szerepet kapott, mint korábban. Akusztikus zongorán klasszikus képzettségű szólistaként játszott, szintetizátoron azonban ő is alkalmazkodott a modern, részben retro groove-os hangzáshoz, ami persze éppoly idegennek hangzott e kompozíciókban, mint Daniel pattogós basszusgitár-soundja vagy Trilok Gurtu afro hilife-hangulatokat indiai etnojazz-effektusokkal és a Laswell-iskola funk-sémáival keverő bűvészkedése cinekkel, csörgőkkel, vödörrel és vízzel.

Az évtizedek során Jan Garbarek több hajlandóságot mutatott zenéjének megújítására, mint az ECM kiadó másik nagy sztárja, Keith Jarrett. Ráadásul időről-időre sideman-szerepeket is vállalt (például Gary Peacock, Charlie Haden, L. Shankar, Zakir Hussain és Manu Katché lemezein) - ezek szintén öregbítették megérdemelt hírnevét. Változtatásai azonban saját stílusát nemigen érintették. Napjainkban is a jól ismert északi mélabú határozza meg darabjait, s az újabb kompozíciók introvertáltságán az se változtat, hogy a zenészek némi humort is csempésznek az előadásba - egy olyan minőséget, amely korábban szinte teljesen hiányzott Garbarek előadásaiból. Ám úgy tűnik, a szaxofonos stílusmágiája mára részben hatástalanná vált. A zene se bűvöli el annyira a hallgatót, mint évtizedekkel ezelőtt, de a funky ritmustöredékek beszüremlése ebbe a skandináv hangzásvilágba végképp megtöri a varázst.

Jan Garbarek Group

2010. december 6. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.