- Hogyan teltek a várakozás hónapjai a jelentkezéstől a versenyig?

- Amikor február végén beküldtem a demóanyagot, úgy éreztem, hogy sikerült valami különlegeset alkotnunk a zenésztársaimmal (Pozsár Máté - zongora, Thomas Stempkowski - bőgő). Május elején aztán értesítettek, hogy bekerültem a tizenegy kiválasztott énekes közé, de körülbelül egy hónapig csak a legjobb barátaim tudták a hírt, mert nem mertem elmondani másoknak. Csak június elején szóltam mindenkinek, amikor már kiírták a nevem a verseny honlapjára. Persze izgatottan vártam a versenyt, mert úgy gondoltam, hogy érdekes és jó élmény lesz, de egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyien fognak velem örülni. Rengetegen támogattak, az ő szeretetük és segítségük nélkül nem juthattam volna ki Montreux-be. Nagyon hálás vagyok mindenkinek!

- A kétnapos elődöntőben minden énekes tíz percet kapott egy kötelező jazz-standard és egy szabadon választott dal bemutatására. A próbák a forduló napjain, július 2-án és 3-án délelőtt zajlottak, majd délután 5-kor kezdődtek maguk a koncertek.  Az énekeseket egy jazztrió kísérte, amelyben meglepetésemre Spányi Emil játszott zongorán. Nagyon megörültem neki, mert olyan érdekes, alkotó zenésznek tartom, akinek a zenei világa közel áll hozzám. Basszusgitáron Sébastien Pittet, dobon Cyril Regamey kisért. A második nap végén a zsűri kiválasztotta azt a három énekest, akik a döntőben 15 percen keresztül mutathatták meg a tehetségüket.

- Milyen volt a színfalak mögött a hangulat?

- Hihetetlenül kedves embereket ismertem meg, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy a többi énekessel "versengünk", mert az egész légkör nagyon vidám, motiváló és támogató volt. A versenyre eleve úgy mentem ki, hogy nem akartam túl komolyan venni, mert tudtam, hogy ha a külsőségekre koncentrálok, akkor görcsös és ideges leszek. Így viszont minden pillanatban száz százalékosan jelen tudtam lenni, mert csak önmagamra és a zenére figyeltem.

- Te milyen műsorral készültél?

- Kötelező dalként Horace Silver Nica's dream című szerzeményét énekeltem, amit meghangszereltem kalimbára (afrikai ritmushangszer - a szerk.) és jazz-trióra, majd ezt követte Bill Evans Very early cimű dala. De álljanak itt inkább Sabine Kuehlich, a 2008-as év győztesének szavai, akitől mint  a verseny blogírójától igazán jó kritikát kaptam: "Boglárka ritmikus bevezetéssel inditja a Nica's dream cimű dalt. A témát egyedien énekli, nagyon természetesen, és igen: ez JAZZ! Az improvizációt nagyon... jól épiti fel, majd a zongoraszóló után interaktiv játékba kezd a zongoristával... és: ezt nagyon élvezi! A barátai és a családja élő internetes közvetitésen keresztül drukkolnak érte Magyarországról. Very early: egy nagyon bonyolult dal, de ő stilusosan 5/4-ben énekli és improvizál is ezekre a nehéz akkordokra. Én is ezt énekeltem a diplomakoncertemen Amsterdamban... Szóval 5/4-ed és improvizáció. Boglárka: WOW!"

- Nyilván hallottad a többi versenyzőt is énekelni. Mi a véleményed róluk, és az idei verseny színvonaláról?

- Magas volt a verseny színvonala, mert minden énekes egyedi, és különböző zenei világból jött. Érdekes hangszereléseket hallottam, és sokat tanultam a többiektől emberileg, zeneileg, és művészi szempontból is. Nagyon örülök, hogy a versenyt a francia Sarah Lancman nyerte meg, mert ő egy igazi zenész, aki közhelyek nélkül is el tudta varázsolni a közönséget, és ehhez nem volt szüksége r'n'b-s hajlításokra, személyeskedő kommentekre, és arra sem, hogy egy dalon belül mutassa meg, hány oktávot tud kiénekelni. Sarah-nak őszintén gratulálok, mert számomra ő egy hiteles ember, és egy nagyon jó, alázatos zenész.

- 2006-ban felvettek a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének szakára, de ez nekem már a második diplomám lett volna, amit viszont 25 évesen nem tudtam egyedül finanszírozni, így gyors megoldást kerestem. Ekkor jött a képbe a bécsi Vienna Konservatorium, ahová sikeresen felvételiztem. Az első időszak nagyon nehéz volt, mert alig beszéltem németül, és a tanulmányaimmal párhuzamosan babysitterkedésből, majd később pincérkedésből éltem. Bécs igazi multikulturális város, különleges mentalitással és nagyon jól szervezett szociális rendszerrel, ami praktikus mindazoknak, akik szeretnének tanulni, gyakorolni, vagy éppen új életet kezdeni. Sok jó élménnyel gazdagodtam az elmúlt hat év alatt, de úgy érzem, hogy itt az ideje a változtatásnak. Még nem tudom, hogy meddig maradok Ausztriában...

- Együttesed, a félig magyar, félig osztrák Bábiczki Boglárka Quartet kísérleti jazz-t játszik. Mit jelent ez pontosan?

- Olyan zenét szeretünk játszani, ami a hallgatót meglepi, ami érzelmeket vált ki, és nem engedi őket passzivitásban maradni, ezért nevezem kísérletinek a B.B.Q. zenei világát. A "meglepetés" mint zenei elem lehet megkomponált vagy szabadon improvizált, a lényeg az, hogy elinduljon egy zenei kommunikáció, ami adott keretek között mozog, de mégis nyitott és szabad, tele játékkal és rengeteg humorral.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- A terveim egyszerűek: szeretném végre felvenni életem első saját szerzeményekből álló lemezét a zenekarommal, ehhez keresek épp kiadót és támogatókat... Egyébként szeretnék továbbra is úgy élni, mint most: szabadon, kreatívan, a világot felfedezve, csodálatos emberekkel körülvéve, nagyon vidáman!