Jazz/World

Bábiczki Boglárka: "Sok jó élménnyel gazdagodtam"

2012.07.12. 16:08
Ajánlom
Ismét volt magyar résztvevője a Montreux-i Jazzfesztivál keretében megrendezett X. Nemzetközi Shure jazzének-versenynek. Bár a Bécsben élő Bábiczki Bogi nem jutott be a döntőbe, egyáltalán nem tűnt csalódottnak, amikor a verseny után megkerestük.

- Hogyan teltek a várakozás hónapjai a jelentkezéstől a versenyig?

- Amikor február végén beküldtem a demóanyagot, úgy éreztem, hogy sikerült valami különlegeset alkotnunk a zenésztársaimmal (Pozsár Máté - zongora, Thomas Stempkowski - bőgő). Május elején aztán értesítettek, hogy bekerültem a tizenegy kiválasztott énekes közé, de körülbelül egy hónapig csak a legjobb barátaim tudták a hírt, mert nem mertem elmondani másoknak. Csak június elején szóltam mindenkinek, amikor már kiírták a nevem a verseny honlapjára. Persze izgatottan vártam a versenyt, mert úgy gondoltam, hogy érdekes és jó élmény lesz, de egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyien fognak velem örülni. Rengetegen támogattak, az ő szeretetük és segítségük nélkül nem juthattam volna ki Montreux-be. Nagyon hálás vagyok mindenkinek!

- És hogyan zajlott maga a verseny?

- A kétnapos elődöntőben minden énekes tíz percet kapott egy kötelező jazz-standard és egy szabadon választott dal bemutatására. A próbák a forduló napjain, július 2-án és 3-án délelőtt zajlottak, majd délután 5-kor kezdődtek maguk a koncertek.  Az énekeseket egy jazztrió kísérte, amelyben meglepetésemre Spányi Emil játszott zongorán. Nagyon megörültem neki, mert olyan érdekes, alkotó zenésznek tartom, akinek a zenei világa közel áll hozzám. Basszusgitáron Sébastien Pittet, dobon Cyril Regamey kisért. A második nap végén a zsűri kiválasztotta azt a három énekest, akik a döntőben 15 percen keresztül mutathatták meg a tehetségüket.

- Milyen volt a színfalak mögött a hangulat?

- Hihetetlenül kedves embereket ismertem meg, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy a többi énekessel "versengünk", mert az egész légkör nagyon vidám, motiváló és támogató volt. A versenyre eleve úgy mentem ki, hogy nem akartam túl komolyan venni, mert tudtam, hogy ha a külsőségekre koncentrálok, akkor görcsös és ideges leszek. Így viszont minden pillanatban száz százalékosan jelen tudtam lenni, mert csak önmagamra és a zenére figyeltem.

- Te milyen műsorral készültél?

- Kötelező dalként Horace Silver Nica's dream című szerzeményét énekeltem, amit meghangszereltem kalimbára (afrikai ritmushangszer - a szerk.) és jazz-trióra, majd ezt követte Bill Evans Very early cimű dala. De álljanak itt inkább Sabine Kuehlich, a 2008-as év győztesének szavai, akitől mint  a verseny blogírójától igazán jó kritikát kaptam: "Boglárka ritmikus bevezetéssel inditja a Nica's dream cimű dalt. A témát egyedien énekli, nagyon természetesen, és igen: ez JAZZ! Az improvizációt nagyon... jól épiti fel, majd a zongoraszóló után interaktiv játékba kezd a zongoristával... és: ezt nagyon élvezi! A barátai és a családja élő internetes közvetitésen keresztül drukkolnak érte Magyarországról. Very early: egy nagyon bonyolult dal, de ő stilusosan 5/4-ben énekli és improvizál is ezekre a nehéz akkordokra. Én is ezt énekeltem a diplomakoncertemen Amsterdamban... Szóval 5/4-ed és improvizáció. Boglárka: WOW!"

- Nyilván hallottad a többi versenyzőt is énekelni. Mi a véleményed róluk, és az idei verseny színvonaláról?

- Magas volt a verseny színvonala, mert minden énekes egyedi, és különböző zenei világból jött. Érdekes hangszereléseket hallottam, és sokat tanultam a többiektől emberileg, zeneileg, és művészi szempontból is. Nagyon örülök, hogy a versenyt a francia Sarah Lancman nyerte meg, mert ő egy igazi zenész, aki közhelyek nélkül is el tudta varázsolni a közönséget, és ehhez nem volt szüksége r'n'b-s hajlításokra, személyeskedő kommentekre, és arra sem, hogy egy dalon belül mutassa meg, hány oktávot tud kiénekelni. Sarah-nak őszintén gratulálok, mert számomra ő egy hiteles ember, és egy nagyon jó, alázatos zenész.

- A nemzetközi figyelem kiváló alkalom arra is, hogy itthon is "észrevegyünk", hiszen régóta Bécsben élsz. Miért költöztél ki, és hogyan érzed ott magad?

- 2006-ban felvettek a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének szakára, de ez nekem már a második diplomám lett volna, amit viszont 25 évesen nem tudtam egyedül finanszírozni, így gyors megoldást kerestem. Ekkor jött a képbe a bécsi Vienna Konservatorium, ahová sikeresen felvételiztem. Az első időszak nagyon nehéz volt, mert alig beszéltem németül, és a tanulmányaimmal párhuzamosan babysitterkedésből, majd később pincérkedésből éltem. Bécs igazi multikulturális város, különleges mentalitással és nagyon jól szervezett szociális rendszerrel, ami praktikus mindazoknak, akik szeretnének tanulni, gyakorolni, vagy éppen új életet kezdeni. Sok jó élménnyel gazdagodtam az elmúlt hat év alatt, de úgy érzem, hogy itt az ideje a változtatásnak. Még nem tudom, hogy meddig maradok Ausztriában...

- Együttesed, a félig magyar, félig osztrák Bábiczki Boglárka Quartet kísérleti jazz-t játszik. Mit jelent ez pontosan?

- Olyan zenét szeretünk játszani, ami a hallgatót meglepi, ami érzelmeket vált ki, és nem engedi őket passzivitásban maradni, ezért nevezem kísérletinek a B.B.Q. zenei világát. A "meglepetés" mint zenei elem lehet megkomponált vagy szabadon improvizált, a lényeg az, hogy elinduljon egy zenei kommunikáció, ami adott keretek között mozog, de mégis nyitott és szabad, tele játékkal és rengeteg humorral.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- A terveim egyszerűek: szeretném végre felvenni életem első saját szerzeményekből álló lemezét a zenekarommal, ehhez keresek épp kiadót és támogatókat... Egyébként szeretnék továbbra is úgy élni, mint most: szabadon, kreatívan, a világot felfedezve, csodálatos emberekkel körülvéve, nagyon vidáman!

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Tánc

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.