Én vagyok a világon a legjobb Babos Gyula
- szólt legendás mondása, amiben egyszerre volt benne az egészséges öntudat, az egyéniség fontosságának hangsúlya, valamint az is, hogy mindenkinek a saját univerzumában van tennivalója, nem pedig másokhoz képest mérendő. Ezt adta át tanítványainak is, mégis egyetemes mércévé lett az ő zenéje. Amikor 2018 áprilisában Babos Gyula hangszere örökre elhallgatott, sokak szerint a hazai jazzgitározás legnagyobb hatású, legegyénibb alakja távozott közülünk. Kompozíciós világa, útkeresése, is muzsikusi léte nemcsak gitárosok számára mutatott példát, de a hazai művészeti élet egészére hatással volt. Munkásságát bemutatni, jelentőségét érzékeltetni nagy kihívás a koncert minden megálmodójának, népes közreműködői gárdája számára pedig talán a lehető legszebb feladat. Az est művészeti vezetője a gitáros utolsó együttesének egyik meghatározó muzsikusa, Fekete-Kovács Kornél trombitás-zeneszerző, aki a koncepció kidolgozásában segítségül hívta a Társat, Katona Klári énekesnőt.
A szünet nélküli zenefolyamban Babos legfontosabb zenekarainak egykori tagjai lépnek színpadra, hogy néhány jellemző kompozícióban megszólaltassák az életmű kiemelkedő korszakait: a Rákfogót, a Saturnust, a Project Romanit és Specialt, a BALANcE-t és a Makrokozmoszt.
Babos Gyulát saját zenei nyelvén minden formációban más-más gitáros idézi meg.
Valamennyien a fiatal muzsikusgeneráció képviselői, egykori tanítványai, akiket értő útmutatása a lehető legközelebb segített a legfontosabbhoz: önmaguk lényegéhez, zenei világuk kiteljesítéséhez. Az est végén időtlen pillanathoz érkezünk, amely minden jelenlévő számára útravaló lehet: miután az utolsó hang is elhallgat, lelki füleinkben szól tovább Babos zenéje.
hírlevél
