A tizenhétezres lélekszámú breton kisváros adott otthont idén a 42. Europeadénak, az európai hagyományőrző táncegyüttesek, kórusok és zenekarok négynapos találkozójának. Az Európa minden országából érkezett, összesen 4500 résztvevő közül sokan érezhették úgy, hogy a világ végére kell utazni, a fesztiválra azonban egyáltalán nem a "világvége-hangulat" volt a jellemző. Sokkal inkább egy végtelenített utcabálra emlékeztetett, amint az ember az ódon belváros terein és utcáin lépten-nyomon zenélő, táncoló, éneklő együttesekbe botlott. Sok előadás nem is a hivatalos helyszíneken bontakozott ki, hanem spontán módon, alkalmas utcasarkon, parkolóban, illeszkedve a Europeade legszebb hagyományaihoz.

Magyarországot a szécsényi Palóc Néptáncegyüttes, a dunaharaszti, a nagymányoki, a szári és a szigetújfalui táncegyüttes és az őket kísérő zenekarok képviselték a nagy találkozón. A szécsényieket kísérő Kincsér zenekar külön is fellépett egy esti műsorban, viharos taps követte a produkciót. De nemcsak az övékét; gyorsan nagy tömeg kerekedett a városháza előtt a dunaharasztiak temperamentumos produkciója köré (a jó bretonok folyton veséztek hátulról, állnék már odébb, mert valaki éppen nem lát tőlem). Ugyanezt a képet rögzíthettem, amikor a palócok ropták a Saint-Corentin-katedrális tövében vagy a szári svábok a virágokkal ékesített sétány kereszteződésében. (Ha nem lenne elcsépelt fordulat, megkockáztatnám: jó volt magyarnak lenni Quimperben.) A taps és ováció mellett még egy elismerés jutott a magyaroknak. Varga Editet, az Áfészek Országos Szövetségének tanácsosát, aki hosszú ideje segíti a magyar csoportok bemutatkozását a fesztiválon, a Europeade szenátorává választották.

Folytatás jövőre a spanyolországi Zamorában.