Új albumodnak, az Inner Voice-nak már a címe is mély és beszédes. Hogyan alakult ki a lemez koncepciója?
Az Inner Voice egy saját szerzeményem, amely olyan erős gondolati, tartalmi és zenei szála lett az anyagnak, hogy ez lett az új album címadó dala. A szöveg és a dallam szinte egyszerre született meg a fejemben, egy hegycsúcsra felmászva, és onnan lenézve. Gyerekkorom óta gyakran álmodom azt, hogy repülök. Sokszor csak a házak közé beszorulva repkedek, de néha végtelennek tűnő tájak felett, szabadon. Ez utóbbi érzést nekem csak a zene képes visszaadni. Ezt keresem folyton, egy belső hangra, iránytűre figyelve. A lemez repertoárja nagyon sokszínű lett, tartalmaz népdal-feldolgozást, klasszikus szerzők darabjainak átdolgozásait és saját kompozíciókat. Ez párosul egy letisztult hangképpel: a dalok nagy része zongora-ének duóban szólal meg, és három számban Ingrid Jensen trombitajátékával egészül ki.
Milyen helyet foglal el az album eddigi szakmai utadon?
Egyfajta repertoár-összegzés, hiszen sok olyan zenei stílus szerepel rajta, melyekkel sokat foglalkoztam az eddigi pályám során. Illetve énektechnikailag is szerettem volna magamat kihívás elé állítani, hiszen szinte minden dal más megszólalást igényel. Ugyanakkor zenei értelemben talán továbblépés is, mert most úgy érzem,
ennek az albumnak az elkészítése új utakat nyitott meg bennem új hangzások és kifejezésformák felé.
Szinte indulásod óta jelen vagy a nemzetközi színtéren. Ez az album is német kiadónál jelent meg, alkotótársaid is jól ismert külföldi művészek. Hogyan alakultak ki az együttműködések?
Nagyon különböző és nehezen besorolható anyagokat készítek, talán ezért is alakult úgy, hogy eddig minden lemezem másik külföldi kiadónál jelent meg. Kristjan Randalut Budapesten hallottam először élőben játszani, Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művére improvizált Dave Liebmannel, szenzációs koncert volt. Utána rengeteget hallgattam a lemezeit, majd ezután kerestem meg őt, és kértem fel egy közös budapesti fellépésre. Ezt követően kezdtünk el közösen dolgozni az új lemez repertoárján. Szerettünk volna még egy hangszert néhány dalban, így esett a választásunk Ingrid Jensenre, akinek egyedi hangszíne és játéka gyönyörű színfolt lett a lemezen. A közös munka hihetetlenül inspiráló volt mindkettőjükkel.
Hogy látod, a nemzetközi színtér mennyire nyitott a magyar művészekre?
Rendkívül gazdag zenei hagyományaink vannak, ez a mi műfajunkban is fontos, érződik a kifejezésmódunkon.
Eddig minden nemzetközi együttműködésem során nyitottságot, kíváncsiságot és tiszteletet éreztem a zenész kollégák részéről.
Természetesen ez oda-vissza érvényes, és ezekből a találkozásokból én is sokat kapok, formálódok általuk.
A Magyar Zene Házában már bemutattátok az albumot. Milyen élmény volt a koncert, hogy fogadták a jelenlévők az új kompozíciókat?
Számomra meghatározó élmény volt ez a koncert. Hálás vagyok a Bartók Tavasznak, hogy ez létrejöhetett. A dalok nagy része itt szólalt meg először élőben. Az élő zenének hatalmas ereje van. Örülök a felvételeknek és a lemezeknek, mert legalább marad ezekből a pillanatokból valami, de sosem lehet a koncertek élményéhez hasonlítani. Megható volt megtapasztalni, hogy a közönség mennyire velünk volt, szinte velünk lélegzett, és az utolsó ráadás dalban meghökkentően szépen énekeltek, olyan volt, mintha megszűnne a határvonal színpad és nézőtér között. Nekem ez egy feledhetetlen pillanat volt, melyet viszek magammal.
A nagyon aktuális üzeneteket hordozó Beat!Beat!Drums című kompozícióhoz videó is készült. Mi ennek a dalnak a története?
Kurt Weill, már amerikai emigrációja után írt egy négy dalból álló dalciklust Walt Whitman verseire. A költőt az amerikai polgárháború, a zeneszerzőt pedig a két világháború borzalmai ihlették. A Beat!Beat!Drums ritmusa egy háborús marsot idéz, és
a dalban felvillanak a pusztítás képei, mely most is szomorú aktualitással bír.
A mi verziónk meglehetősen eltér az eredeti zenei anyagtól. Elsősorban a hangulatát akartuk megragadni, így jelentősen leegyszerűsödött néhány rész, még a szöveget is elhagytam.
Hogyan alakult ki a videó koncepciója?
A zene és a szöveg együttesen hihetetlenül kifejezőek, ezt nem szerettük volna képekkel illusztrálni. A Filmbarát Stúdióval a lemezfelvétel során készített videófelvételekből készítettünk egy olyan anyagot, mely élő koncert élményét keltheti a nézőben.
Alkotói pályád sokrétű. Melyek a legfontosabb irányok most számodra akár a vokalitás területén, akár a szerzői utadon?
Jelenleg próbálom feldolgozni ennek a lemeznek és a lemezbemutató koncertnek az élményét. Próbálok arra koncentrálni, ez merre visz tovább, milyen irányokat jelöl ki számomra. Vannak a fejemben új ötletek, és most szeretnék végre a megvalósításukra is több időt fordítani. Illetve bízom benne, hogy lesz még alkalmam az Inner Voice album anyagát élőben is játszani.
Hogy látod, ma mi az, ami igazán megszólítja a közönséget? Egyáltalán, ha új anyagon dolgozol, a szemed előtt lebeg, kiket és miként szeretnél elérni vele?
Ami engem befogadóként igazán megfog, az az élő zene zsigeri élménye, az improvizatív előadás egyszeri és megismételhetetlen jellege és az erős érzelmi kapcsolódás az élőadó és repertoárja között. Alkotóként és előadóként is ezekre próbálok leginkább fókuszálni. Nagyon változó, hogy a zeném és az előadásom kit, hogyan és miért érint meg. Ennél a lemezemnél minden eddiginél többet dolgozok a kommunikáción. A digitális megjelenésig például minden héten egy mini videóban mesélek a lemez dalairól, amit a közösségi oldalaimon lehet követni. Kicsit nehéz nekem ez, ennyire megnyílni és ennyit beszélni, mesélni a lemezről, a dalokról, a zenéről egyáltalán… de
a visszajelzések azt erősítik bennem, hogy néha érdemes erőt venni magamon és nyitni.
Hol találkozhat veled legközelebb a közönség?
Májusban két külföldi fellépésünk lesz a quartettemmel Münchenben, majd az Athens Jazz Festivalon. Júniusban Hofecker Dániel zenekarával és a Négy Hang, Négy Évszak produkcióval lépek fel, júliusban pedig Kapolcson a Magyar Jazz Szövetség udvarában. Nyáron még Lengyelországba és Észtországba is elutazok majd koncertezni, és workshopokat tartani.
És a végére egy plusz: mit mond most Karosi Júliának az a bizonyos belső hang?
Mostanában sok mindent mond, és a hétköznapok, tennivalók forgatagában nehéz időt szakítani rá, hogy odafigyeljek rá, és meghallgassam. Azt mondja leginkább, hogy foglalkozzak végre azokkal az ötleteimmel, amelyeket már évek óta a fejemben forgatok. Nincs mire várni, végre itt az ideje, hogy kibontsam őket, és elinduljanak a megvalósulás felé.
A Beat!Beat!Drums című szám vadonatúj videóklipje itt tekinthető meg:
Szerző: Magócsi Anikó
Fejléckép: Kristjan Randalu és Karosi Júlia (fotó: Kis Kata)