Ha egy zenei kvízben tennék fel a kérdést, hogy ki az a muzsikus, akire az összes állítás igaz az alábbiak közül, vajon ki tudná a választ? Menuhin rendszeresen hallgatta a fellépéseit, koncertezett a saját együttesével a Carnegie Hallban; szólistaként játszott Ferenczi György és a Rackajam koncertjén; exkluzív szerződést kötött vele a Deutsche Grammophon; Sinicsi Kinosita japán samisen játékossal készített koprodukciót; klezmerműsort adott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral; Prokofjev-interpretációi egy korongra kerültek Marta Argerichéivel; Till Brönner is közreműködött a felkérésére; és nem csak Menuhin, de Stephane Grappelli tiszteletére is írt számot, mert vele is zenélt együtt; jelenleg pedig Felicity Lott angol szopránnal készül Bécsbe egy Cigánybáró-programmal.
Roby Lakatos már pici gyerekként olyan környezetben nőtt fel, amely predesztinálta erre a pályára: az egyik leghíresebb cigányzenész dinasztia tagja, kilenc éves kora óta prímás. Csakhogy - és erre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet - az üstökösként berobbant tehetség, az ámulatba ejtő csodagyerek, az elképesztő fiatal virtuóz számára nem adatik meg önként az igazi világhír, a csúcson való tartós jelenlét. Robyról még Dél-Amerikában is hosszú dokumentumfilm készült, olyannyira ismert minden kontinensen, szinte évente jár mind az öt földrészen. Csak tavaly koncertezett Oroszországban, Törökországban, Kínában, Kanadában és az Egyesült Államokban, meg persze az európai országok jelentős részében.
Tehetségére hamar felfigyeltek. Robynak már kétévésen hangszer volt a kezében. Első sikerét alig hat évesen egy Dankó Pista emlékére rendezett emlékesten aratta a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A családi hagyomány elsajátítása mellett elindult a klasszikus zenei képzés útján is, tanulmányait a Mester utcai zeneiskolában kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként nyert első díjat az országos versenyen 1984-ben. Legismertebb mestere Járóka Sándor volt.
Két évvel később már Brüsszelben dolgozott, azóta is ott él, miután először egy cigányzenekar tagjaként játszott Liège-ben. A Les Atéliers de la Grande Ile nevű étterem szerződtette a zenekarával együtt, és a tíz év alatt, amíg itt szerepeltek, az étterem valóságos zarándokhellyé vált. Yehudi Menuhin ragaszkodott hozzá, hogy rendszeresen eljöjjön és meghallgassa a magyar prímást. Neki lehetett abban is szerepe, hogy Roby a klasszikus zenei világ egyik legpatinásabb kiadójánál, a Deutsche Grammophonnál kapott szerződést.
Valamikor ez időben poénból növesztette meg a bajuszát. Miután huszáros éke akkora lett, hogy már bajuszkötő kellett hozzá, de legalábbis viasz a kunkorára, úgy döntött, megtartja. A „Lakatos"-imázs leginkább arról szól, hogy Roby a saját képére formálja a hagyományt, azt veszi át belőle, ami neki is fontos, átélhető és továbbadható.
Tavalyi amerikai turnéja alkalmából egy interjúban el is magyarázta, hogy ő hogyan értelmezi a hagyományt. "Megpróbálok annyiféle hatást, jazzt, népzenét, klasszikust összekeverni, ahányat csak tudok. Mivel nomádok voltak, a cigányok zenéjének és kultúrájának mindig alkalmazkodnia kellett a helyi kultúrához. Hallgassa meg a flamenco művészeket vagy a mariacchi zenekarokat. Manapság már a világon sokféle cigányzenei stílus létezik. Sőt, még egy országon vagy régión belül is jelentős különbségek adódhatnak." Lakatos számára a zenei nyitottság alapvető: "A mi hegedűs hagyományunk nem változott elég gyorsan. Túlságosan megterhelte, hogy giccsként rögzült, amikor alkalmi zenészek az étteremben a pörköltet evő vendégek fülébe szerenádoznak."
Lakatos más utakat keresett, és szinte minden zenei stílusban otthonra talált, aminek legfeltűnőbb jele, hogy az ő „népi zenekarában", szemben a hagyományossal, zongora és gitár is helyet kapott. Annak, hogy a cimbalom és a zongora együtt szólnak, Lakatos pontosan ismeri az akusztikai veszélyeit, és a hangszerelésekben különösen ügyelnek erre. De mivel ebben a felállásban működnek már tizenöt éve, könnyű megismerni a Lakatos-együttes hangzását.
A fiatalítás óta az idén huszonöt éves František Jánoška zongorázik az együttesben. A pozsonyi Konzervatórium hallgatója 2002-ben Liszt-versenyt nyert Budapesten, majd a Martial Solal-versenyt négy évvel később Franciaországban, tehát, mint ez utóbbi mutatja, a jazzben is kiváló. Jelenleg a Bécsi Egyetemen tanul tovább. Lakatos zenekarában a kezdetek óta Bóni László a második hegedűs, aki Roby apjától tanult, a zenekarában is játszott. Lisztes Jenő, a csodagyerekként indult cimbalmos nagyapja is híres cimbalmos volt. Tizenkét évesen nyerte meg a Rácz Aladár versenyt, azóta a Zeneakadémiára is felvették. Lisztes „Csorosz" László, aki nagybőgőzik az együttesben, szintén a fiatalabb generációhoz tartozik, miként Balogh László gitáros.
Az utóbbi néhány évben Roby Lakatos és együttese felvételeit az Avanti Classics adja ki. Itt jelent meg a Klezmer Karma, amelyen a Liszt Ferenc kamarazenekaron kívül Myriam Fuks és Aldo Granato is közreműködött. Korábban itt látott napvilágot az a Prokofjev-album, amelyen a zongorista Polina Lescsenkóval játszik három szonátát, és a Tűztánc című lemez, amelynek repertoárját részben a koncerten is hallhatjuk, Balogh Suha József hangszerelésében. A koncerten Lakatos sokat fog improvizálni, hiszen szinte mindig szokott, és mert több ilyen darabot válogatott, például a nagyon nagy példányszámban elkelt As Time Goes By című korongjáról, amelyen filmzenéket dolgozott fel. Pesten a Tűztánc mellett újra előveszi például a Magas szőke férfi felemás cipőben és a Volt egyszer egy Amerika főcímdalát is. De kifejezetten jazz sztenderdnek számít a Honeysuckle Rose, főleg Fats Waller klasszikus szvingfelvétele óta. És akkor még a Czardas című Vittorio Monti bravúrdarabot nem is említettük.
2012. február 3. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Km.: Roby Lakatos (hegedű), Frantisek Jánoska (zongora), Bóni László (hegedű), Lisztes Jenő István (cimbalom), Lisztes László (bőgő), Balogh László (gitár)
hírlevél
