Jazz/World

Bille Gergő: „Kilépni a komfortzónából”

2016.02.21. 09:05
Ajánlom
Bille Gergő trombitás-szárnykürtös formációja, a BG5 nyerte az idén januárban megrendezett Jazz Showcase-t, ahol tizenegy tagú nemzetközi zsűri előtt zajlott a megmérettetés. A tehetségbörze egyik hozadékaként április 30-án a Nemzetközi Jazznapon a Müpában adnak koncertet. Bille Gergőt saját zenekara mellett arról is kérdeztük, milyen ma itthon jazz-zenésznek lenni.

- Hogy lettél jazz-zenész?

- A zenét úgy kezdtem, mint mindenki: a szüleim beírattak a zeneiskolába. Innentől fogva tanulgattam trombitálni, de komolyabban csak a Szent István Konzervatórium klasszikus trombita szakán kezdtem foglalkozni a zenével. A Konzi elején bekerültem kollégiumba, ahol kőbányaisokkal (a Kőbányai Zenei Stúdió tanulóival – a szerk.) laktam együtt, akik nagyon sok jazzt hallgattak. Itt tetszett meg a műfaj. Elhatároztam, hogy ezt szeretném tanulni, végül negyedik után, szakmai képzésen kezdtem jazzt tanulni a Bartók Béla Konzervatórium Jazz Tanszakán. Ekkor már eldőlt, hogy jazz-zenész szeretnék lenni.

Bille Gergő

Bille Gergő (Fotó/Forrás: Szalóky Béla)

- Sokféle zenekarban játszol. Ez szükségállapot vagy cél?

- Mindkettő. Egyrészt mindig is olyan sokoldalú zenész akartam lenni, aki több stílusban is megállja a helyét és így különböző zenekarokban tud szerepelni. Mostanra műfajilag széles skálát fednek le azok a zenekarok, akikkel dolgozom. Balogh Tamás barátom kvartettjével groove-os zenét játszunk, van egy kilencfős funky együttesünk, a Junk, és tag vagyok egy délszláv fúvós bandában, a Guca Partizansban is. Emellett pedig ott van a fő projektem, a BG5, akikkel saját szerzeményeket adunk elő post-bop stílusban. Ez egyrészről szerencse, másrészt hosszú távon kikészíti az embert. Amíg Nyugat-Európában egy zenekarból meg lehet élni, addig itthon száz lábon kell állni. És ha egy héten van négy éjszakába nyúló koncerted, akkor nincs életed. Én szeretem, ha pörgősek a heteim, mert amennyi energiát leszív, annyit ad is. És inkább hívjanak zenélni, minthogy ne! (Nevet.)

- Miért ilyen nehéz szerinted a jazz-zenészek helyzete Magyarországon?

- Ez egy nagyon összetett probléma. A nálam idősebb és tapasztaltabb zenészek sokkal nagyobb rálátással bírnak, de megpróbálom elmondani a véleményem. Két oldalról lehet szerintem megközelíteni: anyagi és művészi-zenei szempontból. Az anyagi oldal, hogy a klubok nem igazán fizetnek a zenészeknek - tisztelet a kivételnek. Ennek pusztán gazdasági okai vannak, vagyis nincs pénz, és a klubok is próbálnak túlélni - sajnos a zenészek kárára. A művészi-zenei oldal pedig kulturális probléma. Nem is kicsi. A jazz természetesen nem pop zene, de a magyar társadalom nagyon kis rétege művelt, kulturált, tanult vagy érdeklődő. Szomorú ez az elmaradottság, ami az oktatási rendszer hibája, amely körülbelül hatvan évre visszamenőleg nevelt ki egy ilyen társadalmat, amiben élünk. Talán ezek a tényezők nehezítik meg a zene, vagy bármilyen művészeti ág érdemi elismerését.

- Viszont a Zeneakadémián nemrég fejeződött be egy 13 milliárdos infrastrukturális fejlesztés. A Jazz Tanszakon mi változott?

- Lényegében nem sok minden. Ez egy még nehezebb kérdés, mert hallgatóként csekély rálátásom van a Zeneakadémia és a tanszék anyagi helyzetére. De diákként mondhatom, hogy a tanszék balkáni elmaradottsága nincs egyensúlyban a klasszikus tanszékek európai színvonalával. Nagyon nincs. Abból az említett sok milliárdból a jazz szinte semmit nem érez. Nincs felszerelés, nincs kottaállvány, se erősítők, a falak omladoznak, a WC deszka hiánya már csak szőrszálhasogatás. Hihetetlenül jó tanáraink vannak, akik nagyon nagy művészek, de három itt töltött év után felvetődik benned a kérdés, hogy Babos Gyula tanár úrnak miért a saját erősítőjét kell becipelnie, hogy tudjon tanítani, nekem pedig miért a trombitatokomból kell néznem a kottát bigband órán? Nézz körül: Európában mindenhol ugyanolyan elismertségnek örvend a jazz mint a klasszikus zene! Itt "megtűrt kategória". Magyarországon így is fantasztikus jazz-zenészek vannak, képzeld el, mi lenne, ha még a körülmények is segítenének minket!

BG5

BG5 (Fotó/Forrás: Dévényi Zoltán)

- Visszatérve a zenekarokhoz, amikben játszol, a felsorolásodból kimaradt a latin jazz hazai nagyasszonya, Elsa Valle és zenekara, akikkel többször szerepeltél már együtt. Tőlük mit tanultál?

- Kilépni a komfortzónámból. Nem sokszor játszottam még velük, de az mindig nagyon izgalmas volt. Annyira profik és lazák, hogy minden teljesen „ad hoc” jelleggel működik náluk. A fellépés előtt egy nappal felhívnak, hogy lenne-e kedvem velük muzsikálni, de azt nem árulják el, hogy mit fogunk játszani. Általában az a válasz, hogy: „hát jazzt”. Amikor a színpadon kérdezem, hogy mégis milyen szám következik, akkor Winand Gábor csak annyit mond „hát ilyen fisz-mollos”. Nagyon kell ilyenkor fülelni, de ez a kulcs a jazzhez. Sok összeszokott zenekar hajlamos megmaradni a jól begyakorolt számoknál, de nagyon fontos megtapasztalni azt is, hogy milyen az, amikor fogalmad sincs semmiről, és úgy kell helyt állni.

- A sok, különböző stílusú zenekar, amiben játszol, hogyan hat a saját zenédre?

- A balkáni zene elég nagy hatással volt rám, balkános figurákat sokszor bejátszok például improvizációba. De leginkább a rutinban nyilvánul ez meg. Ijesztő szituációkban például egyre többször sikerül jól érezni magam.

- Saját zenekarodban, a BG5-ben igazi műhelymunka folyik, többen is szereztek számokat. - Hogyan találtál ennyi kreatív, alkotói vénával megáldott zenészt?

- Ez a természetes kiválasztódás útján történt: velük kerültünk össze zenekarigyakorlat-órán az egyetemen. Egész jól haladt a közös munka, és kérdeztem őket, hogy sulin kívül is lenne-e kedvük együtt dolgozni. Szerencsére volt, és azóta is elég demokratikusan működik a zenekar. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert sok olyan helyzettel találkozom például jam sessionök alkalmával, amikor sok az agresszió, nem jó a közeg. Úgy pedig nem lehet dolgozni. Nálunk a próbálási folyamat is demokratikus, hozunk számokat, aztán ötletelés közben az győz, aki jobban érvel.

Bille Gergő kvintettje, a BG5

Bille Gergő kvintettje, a BG5 (Fotó/Forrás: Zipernovszky Kornél)

- Velük is gyakoroljátok a komfortzónából való kilépést?

- Igen. Szabó-Sipos Ágoston, a dobosunk például eleve egy nyitott alkat, velem ellentétben, aki hajlamos vagyok bent maradni a biztonságos zónában. Ha próbán nem sikerül olyan jól egy szám, akkor nekifutunk úgy, hogy közben arra törekszünk, hogy meglepjük egymást. Ilyenkor sokszor magamon is megdöbbenek egy pillanatra, de egy idő után ettől a kísérletezéstől leszünk szabadabbak.

- Mennyire motivál az, hogy mindenáron valami újat mutassatok?

- A jazzben már mindent megcsináltak. Mindenféle metrumban játszott már mindenki, mindenféle hangzásvilágot kipróbáltak. A példaképeim közül a trombitás Avishai Cohen vagy Dave Douglas hozott nagy újításokat. Ők persze motiválnak, csakúgy, mint Fekete-Kovács Kornél, aki ugyanennyire az élvonalban van és legalább ekkora kedvencem. De eszembe sem jutna hozzájuk mérni magam. Mi csak csináljuk, amit szeretünk, és igyekszünk minél többet fejlődni együtt és egyénileg is.

Müpa Jazz Showcase 2016
Évek óta a legerősebb felhozatal mutathatta meg magát a Művészetek Palotája jazz tehetségkutatóján, bár hibátlan produkció nem volt – írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

- A showcase után az „intellektuális” szóval is jellemezték a zenéteket. Ehhez hogyan viszonyulsz?

- Talán arra gondolhatott a kritikusunk, hogy nagyon okosnak akartak tűnni a címek és a hangzások. De nekem fontos, hogy a számok címe ne csak oda legyen bökve, hanem valamit ki is fejezzenek. Ha például van egy dal, aminek az a címe, hogy Karma, akkor szeretnénk, hogy aki meghallja a zenét, az a címmel együtt el tudja képzelni ezt az érzést, állapotot, tapasztalatot és esetleg hasonló gondolatai legyenek, mint nekünk. Nagy divat mostanában az önmegvalósítás és a világmegváltás – nekünk nem ez áll a gondolkodásunk középpontjában, de igyekszünk mondani valamit a zenével.

- Mi kellene szerinted ahhoz, hogy több fiatal járjon jazzkoncertekre?

- A fiatalok szerintem alapvetően szeretik a jazzt. Sokszor a koncerteken is olyan számokat emelnek ki, amikről azt hisszük, hogy kiszaladnak tőle a világból. Ilyen például a Ki evett a tányérkámból című szám, amely annak ellenére sokaknak tetszik, hogy egy agybaj. Az a tapasztalatom, hogy a jazz mint olyan még a kevésbé zeneértő közeg számára is kedvelhető, ha eljut hozzájuk. Ehhez viszont marketingre és menedzserekre lenne szükség. Jelenleg még az önmenedzselés szintjén tartunk, ami nagyon fárasztó és idegtépő. Úgyhogy az egyik távlati tervünk – a közelgő lemezfelvételen túl – az, hogy találjunk egy támogatót.

A BG5 tagjai:

Bille Gergő - trombita, szárnykürt

Almássy Márton - tenorszaxofon

Bécsy Bence - gitár

Miskolczi Marci - bőgő

Szabó Sipos Ágoston - dob

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.
Jazz/World rustico

Alázattal kísérletezni

Kubinyi Júlia már tizenévesen nyakig benne volt a népzenei koncertéletben, hiszen a Dűvő Zenekar énekeseként rengeteg helyen játszottak. Most izgalmas mérföldkőhöz érkezett, amikor Szokolay Dongó Balázzsal és Zimber Ferenccel közös, Rustico című lemezén újraértelmezték a népi hangzásvilágot.