Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

2019.02.20. 10:45
Ajánlom
A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

Ön azon kevés hazai zenészek egyike, akik aktív szereplői mind a népzenei, mind pedig a jazz-szcénának, de időnként komolyzenei koncerteken is közreműködik. Hogyan tudja elválasztani magában ezt a sokféle zenei ént?

Az a jó, hogy ma már nem akarom ezeket elválasztani, hanem az énemből mást és mást mutatok meg. Ez olyan, mint amikor egy kortárs zenére specializálódott muzsikust elhívnak egy kamaraegyüttesbe, ahol Mozartot kell játszani. Nyilvánvalóan ő másképp közelít Mozarthoz a 20. és 21. századi zene ismeretében. A népzene felől érkezve én is egészen másképp látom a Bartók által inspirált modern jazzt, mint egy olyan kollégám, aki kimondottan jazz muzsikus vagy kortárs zenész.

Amikor pedig népzenét játszom, azt is 2019-ből nézem, tehát hogy abból mi lehet fontos a mai kor embere számára.

A Vujicsics zenekarral például sok darabot játszunk Bartók 1912-es gyűjtéséből, s minket az érdekel, hogy ezalatt a jó száz év alatt miben változott ennek a zenének a jelentése. Ilyenkor az adott tájegység stilisztikai határain belül maradva próbáljuk kicsit szabadabban kezelni a zenét, nagy alázattal, ugyanakkor kreativitásra is törekedve.

Amikor ön kezdte a zenei pályafutását, mind a jazz, mind pedig a táncházmozgalom az ellenkultúra része volt. Ez az „ellenzéki attitűd” hogy befolyásolta önt és a kortársait?

Valóban, a hetvenes évek közepén mind a kettő az ellenkultúra része volt, csakúgy, mint az akkori kortárszene, és nagyon érdekes összefonódások voltak, sokszor a közönség is közös volt. Előfordult, hogy egyik este elmentem egy Sebő vagy Muzsikás koncertre, másnap pedig ugyanazokkal az emberekkel találkoztam egy Szabados-koncerten, vagy a 180-as csoport estjén. Szerintem egyszerűen sok ember érezte úgy, hogy nem az államilag kitűzött kulturális irányvonal – amelynek számára a jazz túl nyugati, túl amerikánus volt, a népzene meg túl magyar, a szabadzene pedig, horribile dictu, magát a szabadságot szimbolizálta - képviselőire kíváncsi, hanem arra, hogy mit csinálnak a jövő hírnökei, vagyis az akkori fiatalok.

Szerintem ezeknek a műfajoknak az óriási népszerűségében nemcsak a zenei rajongás, de az általuk képviselt ideológiai töltet is szerepet játszhatott.

Bennem pedig végig ott motoszkált ebben a nagy jövés-menésben, hogy valamikor ezeknek a szálaknak össze kell érniük. Aztán persze óriási élmény volt, hogy néhány év elteltével közönségből kollégává váltam, és egykori példaképeimmel, Sebő Ferivel, a 180-as Csoporttal, Binderrel majd Szabadossal muzsikálhattam.

Érdekes, hogy most már alig van kapcsolat ezen szcénák között.

Specializálódott a világ. Nekem például nagyon sokat kellene tanulnom, ha kizárólag népzenészként szeretnék aktív lenni. Amikor a Zeneakadémián megalakult a Népzene Tanszék, alapító tanár voltam, de csak a tanszék sínre állításáig vállaltam feladatot, hisz pontosan tudtam, hogy nekem már máshol vannak a hangsúlyaim. Főként a jazz területén, s emellett persze egyes népzenei dialektusokban otthonosan mozgok, továbbá van egyfajta széleskörű zenei látásom, ám azokat az elmélyült, olykor népzenekutatói alaposságú szakmai ismereteket, amelyek a népi hangszerek tanításában ma egy egyetemi oktatótól elvárhatók, már csak alapos, célirányos munkával tudnám megszerezni, s ehhez minden mást félre kellene tennem. Ugyanígy vannak kitérőim a klasszikus és a kortárs zene felé is, de ma már nem tudnék főállású klasszikus zenész lenni, és napi 6-8 órát gyakorolni, mert a jazz és népzenei koncertek, turnék hiányoznának. Szerencsére sok olyan, széles látókörű diák van, akik azért hallgatnak át a Jazz Tanszékre, mert tudják, hogy az improvizáció ismerete milyen fontos ahhoz, hogy jól játsszunk akár Mozartot. Hiszen

a maga korában, bizonyos értelemben Mozart is jazzmuzsikus volt, sokszor rögtönzött, bohém volt, és néha bizony olyan szituációban muzsikált, amit mai szóval talán már jam sessionnek lehetne nevezni.

Az előbb felmerült Bartók neve. A Bartók-jogok tavaly szabadultak fel, és bár ön nem adott ki ilyen feldolgozás-lemezt, a Dresch Mihállyal közös, Körbe-körbe című lemezt volt, aki a Bartók-feldolgozásokkal együtt tárgyalta.

Ennek örültem, mert megérezték és megértették, hogy Bartók mindkettőnk számára nagyon sokat jelent már évtizedek óta. Nyilvánvaló, hogy ennek a zenei géniusznak a hatása régóta jelen van nemcsak a magyar jazzmuzsikusok, de számos világsztár zenéjében is. A 20. század modern klasszikus zenéjében pedig még régebb óta, s a magyar komponisták már jóideje megtették azt a lépést, amellyel a hosszú ideig tartó Bartók-Kodály hatás árnyékából ki tudtak lépni. A jazz „magyar hangja” keresésében sokunk számára fontos iránytű volt e két mester, csakúgy, mint a Kárpát-medence zenei öröksége. Ezek a hatások aztán nagyon sokfelé indáztak: teljesen máshogy értelmezte Szabados György, mint Oláh Kálmán, vagy Binder Károly. Szerintem Bartók hatása a legtöbb magyar jazz-felvételben benne van, olykor még azon muzsikusok alkotásaiban is, akik a mainstream vonalat, illetve az aktuális amerikai irányzatokat követik. Bartók rengeteget adott a magyar jazznek, azzal együtt, hogy ő maga – noha a jazz bizonyos vonatkozásai nagyon érdekelték - nem volt nagy jazzrajongó. Érdekes, hogy ott élt New York-ban, de a jazzkoncerteken nem volt olyan gyakori vendég, mint például Sztravinszkij.

Borbely_M_foto_TothLaszlo-231555.jpg

Borbély Mihály tárogatóval (Fotó/Forrás: Tóth László)

Elcsépelt frázis, de mégis érdekelne, hogy hogy fér meg két dudás egy csárdában, vagyis hogy hogyan működött a közös munka Dresch Mihállyal a Körbe-körbe című közös lemezükön?

Első közös lemezünk, a Te meg te 2007-ben jelent meg, amelyet a Fonó akkori igazgatója, Hollókői Lajos szorgalmazott. Azt mondtuk, hogy ne legyen ebben a zenében harmóniahangszer, csak egy bőgő meg egy dob a fúvós hangszerek mellett – így kezdődött. Próbáltunk kettőt-hármat, csináltunk két koncertet, és a felvételekből összeválogattunk egy lemezre valót. 2012 körül már éreztük, hogy kellene egy új lemez, hisz voltak ötleteink, de csak 2017-ben került rá sor, hogy ezt felvegyük. Tehát sokáig érlelődött, és rengeteg dolog a stúdióban lett végleges.

Ami talán jó ebben a lemezben, hogy érezni rajta a frissességet, az első találkozás örömét, mert a lemezanyagnak legalább a háromnegyedét nem játszottuk előtte koncerten.

A Népzene Ünnepén is együtt muzsikáltunk volna, de sajnos Misi nem ér rá aznap, ezért döntöttem egy másik formáció mellett.

Mit hallhatunk önöktől a Népzene Ünnepén?

Régi vágyam volt, hogy kobzossal és citerással játsszam jazz szituációban, intenzív dob- és bőgőkísérettel.

Ezért állandó társaim, Horváth Balázs bőgős és G. Szabó Hunor dobos mellé Bolya Mátyást hívtam el zenélni, aki amellett, hogy az autentikus népzene egyik elismert apostola, nagyon sok világzenei produkcióban is játszott, egy igazi szabad gondolkodású, kísérletező kedvű muzsikus, úgyhogy szerintem ebből csak jó dolog sülhet ki. Másrészt régóta próbálom megfejteni, hogy a tradicionális népzenén túl hol és mimódon lehet alkalmazni a tárogatót. Meggyőződésem, hogy kedvenc hangszerem sokkal többre képes, mint amire manapság használják. Úgyhogy a fő üzenete ennek a bizonyos koncertnek az lesz, hogy ezek a régi hangszerek mit tudnak kifejezni a jelenben.

Amikor önt hallgatom beszélni és játszani, egy elképesztően gyors reagálású ember benyomását kelti. Hogyan tudja megőrizi ezt a frissességet?

Valószínűleg genetikai adottság is, és ami fontos számomra, hogy zenélés és beszélgetés közben is az érdekel, hogy ki tud-e alakulni egy igazi párbeszéd. Ma egész közéletünk arról szól, hogy az emberek falakat húznak egymás közé és ezek erősségét vizsgálják, nem pedig azt, hogyan lehetne rajtuk átjutni. Én pont az ellenkezőjét keresem, vagyis hogy miként tudunk együttműködni, és miről tudunk közösen beszélni. Ez a színpadon is érvényes, menekülök az olyan zenei szituációkból, ahol nem érzem ezt a közösséget, s hogy abban épp az én játékomra van szükség.

Pénzkeresésért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni.

Engem ez tart aktívan; ha nem élvezem a zenélést, az tönkreteszi a mindennapjaimat, úgyhogy inkább a közösen megélt szép pillanatokat keresem.

Mi a következő nagy projektje?

Nemrég vettük fel új lemezünket a Borbély Műhellyel a BMC-ben, amelyen főleg fafúvós hangszereken játszom, mivel éppen ezekkel kísérletezem mostanában: a tárogató mellett a klarinét, basszusklarinét és furulyafélék kapnak főszerepet. Az említett Horváth – G. Szabó ritmusszekció mellett Tálas Áron zongorázik, és ami még különleges ezen az albumon, hogy eredeti zongoristánk, Szabó Dániel – aki immár közel 7 éve az USA-ban él – szintén játszik rajta. Két duófelvételt – teljesen spontán muzsikát – készítettünk vele, nagy örömünkre. A lemezbemutató koncert május 18-án lesz a BMC-ben. Ezen kívül

hosszú ideje érlelődik bennem egy szólólemez ötlete, amelyen – kihasználva a technikai lehetőségeket – , több sávban mindent én játszanék fel, kizárólag fúvós hangszerekkel.

Én már hallom belül, nagyon izgalmasan fog szólni, s úgy tűnik, kiadót is találtam rá...

(Címlapfotó: Perger László)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Könyv

Kukorelly Endre egymillió forintot ajánlott fel a Baumgarten-díj visszaállítására

Az író közösségi finanszírozásból javasolja a díj felélesztését, reagálva a nemzeti ünnepen kiosztott állami kitüntetések körüli visszásságokra.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.
Jazz/World Nők a zenében

Akik megmutatták, hogy melltartóban is lehet szaxofonozni

A híres jazzmagazin, a DownBeat 1937-ben közölt egy cikket, melynek címe így szólt: How Can You Blow A Horn With A Brassiere? Aki ezt megválaszolta, Peggy Gilbert volt, aki egy egész korszak női zenészének törekvését foglalta össze.
Jazz/World demokrácia

A jazz úgy működik, ahogy egy demokratikus társadalomnak kellene

Kölcsönös tisztelet, egymásra figyelés és őszinte kommunikáció - ezek nélkül még a legtehetségesebb jazz-zenészek sem képesek együtt játszani.
Jazz/World magazin

Ezüst koronával kapta becenevét Nat 'King' Cole

Legnagyobb slágereit, a Nature Boy-t, az Unforgettable-t és a Route 66-et, ma is felismerjük: 100 éve született a bársonyos baritonhang tulajdonosa, Nat 'King' Cole.
Jazz/World interjú

Kenny Garrett: „Én vagyok a fiatal generáció Miles Davise”

A jazzszaxofonosok számára az egyik legfontosabb hivatkozási pont jelenleg az 58 éves amerikai post-bop szaxofonos, Kenny Garrett, aki meglepő természetességgel viseli az „élő legenda” szerepet. Telefonon adott nekünk exkluzív interjút.