Jazz/World

Borbély, Szabados és Paul Bley

2005.10.06. 00:00
Ajánlom
Olyan jól rímel ez a három név, hogy akár egy rap-banda bemutatkozó rigmusa is lehetne. S miként a rapperek free style összejövetelein, természetesen a Mol Jazz Fesztivál Budapest szeptember 18-i záróhangversenyén is az improvizáció volt a főszereplő. A szakma ismert hazai képviselői közül többen tették tiszteletüket Szabados György és az amerikai zongoristalegenda, Paul Bley előtt, aki Borbély Mihállyal játszott együtt. Még a jazz-kedvelők számára is szokatlan tűnhetett ez a hangverseny, a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházába látogatók ugyanis talán maguk sem gondolták, hogy három óra szabad improvizációra váltottak jegyet.

A meghatározhatatlan stílusban zongorázó Szabados számos esszét írt az improvizácó történetéről és a 20. századi zenében játszott szerepéről. Zenéje nem érthető meg írásainak ismerete nélkül. A könnyed kikapcsolódásra vágyóknak nem ajánlanám a koncertjeit, a zene eredete és értelme után kutatóknak azonban annál inkább. Hosszú improvizációiban hatalmas zenetörténeti ismeretanyagról tett tanúbizonyságot. Tudatosan felépített formákat érzékelhetett a figyelmes hallgató: a keretes szerkezetet, a zenei anyag fejlesztését és az improvizáció jól észlelhető kupolás ívét, melynek végéből egy rövidebb nyúlvány vezetett az előadás legmeghökkentőbb részéhez, ahol is Szabados elkurjantotta magát, majd egy minidrámában bizonyította: férfi és női szerepkörökben is egyaránt megállja a helyét. Kínaira emlékeztető nyelven rövid párbeszédet rögtönzött és annak lelki hátterét hitelesen érzékeltette a zene segítségével.

A szünet után Paul Bley hasonló szellemiségű improvizációját és a tompa Steinway ellenére is fényes, kristálytiszta zongorahangot csodálhatta meg a közönség. Különleges harmóniavilág az övé. Azt mondhatnám, hogy Paul Bley az egyetlen zongorista aki F-dúrban Fiszt játszik, és a közönség mégis élvezi azt. Keith Jarrett ugyan rengeteget merített az ősz apó játékából, igazi követői mégsem akadtak. Stílusa nem teremtett iskolát, mégis a jazztörténet legnagyobb alakjai közé tartozik. Soha nem lett olyan híres, mint kortársai közül többen, művészete azonban megkerülhetetlen az improvizatív zene szerelmeseinek.

Nyitó rögtönzése fotóalbumként funkcionált. Játékában előbukkantak fiatal korának stíluselemei, melyek egytől-egyig eltűntek a fekete lyukként viselkedő, számomra megfejthetetlen matériában. Borbélynak feltehetőleg megtetszett az alkotás zárómotívuma, az képezte ugyanis az ezután sorra kerülő tárogató-improvizációjának alapdallamát. E rögtönzés messzi kalandozásokra ugyan nem hívta a hallgatóságot, Borbély azonban egy rendkívül szép délszlávos „terítőt” hímzett amerikai kollégájának, talán szuvenírként, amiért a zongorista hálásabb is lehetett volna.

Az ezt követő duójáték hagyott némi kívánnivalót maga után. Bley időnként kegyetlenül elbánt a partnerével. Kétszer is faképnél hagyta Bobélyt rögtönzés közben, aki a feldobott labdáival vért izzadva próbálta „pályára” csalogatni a zongoristát. Végső kétségbeesésében aztán kénytelen volt lezárni mondanivalóját, amire végre-valahára Bley is válaszolt. Utólag ötletesnek tartom az amerikai koncepcióját, miszerint váratlan módón hosszú időre abbahagyja a zongorázást, de a koncert az örömzenélés helyett inkább egy szigorú vizsga benyomását keltette, aminek Borbély, a közönség és az előadás látta kárát. Ez nem tett jót a hangulatnak, így az előadás végén elmaradt a hírességeknek járó „kötelező” vastaps. Persze a felsorolt negatívumok ellenére is csodálatos zenei párbeszédeknek lehettek tanúi a jelenlévők. És bár tény, hogy nem igazán lehet próbálni egy kötetlen improvizációra, néhány „irányjelző tábla” biztosan segített volna elkerülni a veszélyes „útszakaszokat”.

És ne felejtsük el megemlíteni itt Gőz Lászlót, a fesztivál megálmodóját és megvalósítóját, akinek szakértelme és különleges ízlése nemcsak ennek az estének, hanem a már másodszor megrendezésre került Mol Jazz Fesztivál Budapestnek is a védjegye volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Tánc

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.