Borlai Gergő háromévesen kezdett dobolni és tizenkétévesen már fellépett az avantgárd jazzt játszó Grencsó Kollektívával. Hamar a magyar jazz keresett dobosa lett, de állandó tagja volt többek között Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Katona Klári, Charlie, Zorán, Jamie Winchester & Hrutka Róbert és Babos Gyula zenekarának is. 2001 márciusában megalapította a European Mantra zenekart azzal a céllal, hogy az addigi felhalmozott, általa nem hagyományosnak nevezett zenei elképzeléseit formába öntse. Játékát leginkább Leginkább Billy Cobham, Vinnie Colaiuta, Dennis Chambers és Terry Bozzio stílusa befolyásolta. Eddig több mint 150, különböző stílusú albumon játszott, és számos zenei albumnak volt hangszerelője. 2009-ben portréfilm is készült Borlairól Páratlan ritmusok címmel Simonyi Balázs rendezésében, amely 2003-tól követi nyomon a dobos pályafutását egészen 2009-ig.

A dobosfenomén 2009-ben találkozott a basszusgitáros Gary Willis-szel, akivel először az A38-on játszott együtt Scott Kinsey billentyűssel kiegészülve. A triókoncertet 2012-ben a MÜPA-ban is megismételték.

Mindketten virtuóz, sokszínű és kreatív szólisták, nem csoda, hogy rajongóik vallási vezetőket megillető tisztelettel tekintenek rájuk. Willis és Borlai egymásra találásának mementói a basszusgitár guru két legutóbbi, Retro és Larger than Life című lemeze, melyen Borlai forgatja a verőket a tőle megszokott szédületes sebességgel. A zenekar fúvósa az egyik legmodernebb gondolkodású európai szaxofonos, Llibert Fortuny, aki tucatnyi effekttel egészíti ki játékát. Hármukhoz a még masszívabb hangzás kedvéért a Mike Gotthard gitáros által életre hívott Electric Shockban is közreműködő Szebényi Dániel billentyűs csatlakozik.