Jazz/World

Brácsatánc

2009.01.21. 00:00
Ajánlom
Avagy: A népzene-feldolgozás magasiskolája, Lakatos Róbert módra. A közelmúltban mutatta be új albuma zenei anyagát a Rév Zenakar.

Lakatos Róbert és a Rév

Ünnepélyes és komor hangzású szójátékot választott az együttes az új hanghordozó címéül. Illik a brácsa szomorkás-édes hangzásához, amely egyedi feldolgozásaikban, többnyire a hegedűtől a prímszólamot átvéve, hol elegáns, hol feszes hangulati többlettel színezi át a zseniális érzékkel válogatott szebbnél szebb dallamokat. Lakatos Róbert izgalmas zenei szerkesztései egy pillanatra sem hagyják szabadon portyázni, még kicsikét elidőzni sem a befogadó figyelmét. Kompozícióival teljeséggel birtokba veszi azt és tudatosan vezeti a hallgatót, merészen kalandozva a komolyzenei daraboktól a színtiszta népzenei hangzásig és vissza, oly biztonsággal szelve át- és át a határokat stílustól stílusig, hogy az ember csak beleszédül, és boldogan bízza magát e vakmerő fiatalember könnyedén biztos kormányozására.

A zenekar többi tagja is - Hanusz Zoltán, Korpás Éva, Kuti Sándor, Lelkes Tibor, Mester László, Oláh Attila, Takács Ádám - mesteri játékos és előadó. Lakatos Róbert játéka és szó szerinti vándorlásai a zenei stílusok közt, a zenekar egészét befogó higgadtsága és derűssége, mint dirigensi mivoltát meghatározó magatartás, azonban szemlátomást lenyűgözi a játékostársakat is. Megható látni, ahogy egy-egy belépésre váró zenésztárs arcát nem az a bizonyos színpadi rutin-mosoly, hanem valódi érzelmek lengik be. Az alkotásról, a kifejezés szándékairól, elvekről és fontosságukról a zenekar lelkét képező művészházaspárt, Lakatos Róbertet és Korpás Évát kérdeztem.

Fidelio: A hagyományos népzenei felálláshoz szokott fül számára a brácsa prímhangszer szerepe úgy hat, mintha fejbe kólintanák: Hékás, a jó zene nem ismer határokat!

Lakatos Róbert: Attól különleges az egész, hogy a brácsa vezeti a zenekart, más hangulatot ad a zenének, melankolikus a hangja, egy oktávval lejjebb szól, mint a hegedű, ezért számomra sokkal természetesebbnek hat.

F: Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója igen szívhez szóló ajánlást írt a CD-hez, amelyben találón zenei stílusok közt kormányzó hajóhoz hasonlított téged, s rajta feleséged Korpás Éva maga a zászló. Ez mennyire igaz az alkotás területén rátok?

LR: A kompozíciókat magam találom ki, és a próbákon a fiúkkal közösen dolgozzuk ki, de például a CD - Kelemen Laci szerint - egyik legsikerültebb darabja, a két szováti népdalt feldolgozó Csillagtalan setét éjjel esetében értelemszerűen nagy súllyal játszik bele a végleges hangzásba Éva éneklése, hiszen arra épül maga a feldolgozás. Az elején vele együtt mozog a kíséret, később sokkal inkább önálló szólammá erősödik.

Korpás Éva: E feldolgozás első változatát egy szomorú apropóból, Kaszás Attila temetésére készítettük el, bár nem ugyanezekkel a szövegekkel. A jelenlegi forma is őriz valamicskét e szomorú aktualitásból, s valóban, aki csak hallja, könnyeket csal a szemébe. Magam is nagyon szeretem ezt a darabot.

F: Szóval, mondhatjuk, hogy ez számodra a legkedvesebb?

KÉ: Mindegyik a kedvencem, amelyikben éneklek. Félretéve a viccet, nagyon nehéz lenne egyet választanom, imádom a szlovákot, a románt, a cigány is ugyanúgy a szívem csücske. Mindegyiket nagyon kedvelem.

F: Nekem így első hallásra - bár a korábbi koncertjeiteken is hallható volt már néhány darab ebből az anyagból - a két csallóközi feldolgozás lett a kedvencem. Az Ej, hej, mit tegyek és a Nem vagy leány, nem vagy, Bartók nagymegyeri gyűjtéséből ismert dudadallamokból készült remekbeszabott összeállítás, és a vásárúti Vontszemű cigányzenekar hagyatékának az összetéveszthetőségig hiteles tolmácsolása nemcsak csallóközi voltomnak köszönhetően kivételesen kedves nekem. Az is nagy örömmel tölt el, hogy e méltatlanul keveset hallott kiváló darabokat a csallóközi illetőségű többséggel rendelkező Rév zenekar stílszerűen a műsorára tűzi, hogy méltán megismertesse a széles közönséggel.

LR: Örülök, hogy így gondolod. Ez olyasfajta vállalkozás részünkről, mint a "nagymester" előtti tisztelgésünk a Potta Géza emlékére című produkciónkkal.

F: És amilyen egy másik különösen szép gesztus, amellyel a tehetséggondozásban veszitek ki a részeteket. Júliusban Zsigárdon, Kaszás Attila szülőfalujában, a Kaszás Attila-napok keretében rendeztetek népdaléneklési tehetségkutató versenyt, a mai lemezbemutató koncert pedig egy a szintén Potta Géza emlékének szentelt prímásverseny eredményhirdetésével kezdődött.

LR: Tudomásom szerint ez nemcsak Szlovákiában volt egyedülálló vállalkozás. Talán ezért történt, hogy nemcsak szlovákiai, hanem magyarországi versenyzők is beneveztek a vetélkedőre.

F: Az eredményekben is a vetélkedő nemzetközisége, pontosabban nemzetek fölé emelkedése manifesztálódik.

LR: Így igaz. Az első helyezett egy szlovák prímás lett, Michal Noga, aki Kelet-Szlovákiából hozott helyi népzenét, és fantasztikusan játszott. A második helyet a felvidéki Puskó Gábornak ítélte oda a zsűri, a harmadik díjat pedig a magyarországi Kovács Márton és Páll Éva vihette haza.

F: A zsűriben, tudjuk, magad is közreműködtél. Kik voltak a társaid az értékelésben?

LR: Agócs Gergely és Árendás Péter.

F: Ha már a gesztusokról esett szó, visszatérnék még egy gondolatra a nemzetek felettiségre. Úgy látom ugyanis, hogy a személyed egyfajta emblémája lesz a nemzetek közti párbeszédnek, ami a zene nyelvén valósulhat meg. Gondolok itt arra, hogy a Luxemburgi Európai Szólisták tagjaként, és idehaza is figyelemreméltó aktivitású népzenészként, tehetségkutatásban tüsténkedő nagybetűs ZENÉSZként, számodra mi sem természetesebb, mint hogy a koncertre vendégelőadóként meghívd Konrád György brácsaművészt, vagy Herczku Ágit Budapestről, illetőleg, hogy a CD keresztapjának egy nagyon jó barátodat, Ivan Dankót, a Stuttgarti Operaház szóló oboistáját kérd fel.

LR: Ez a szép a zenében, meg minden más művészetben. Nincsenek nyelvi határok, a politika által mondva csinált problémák nem léteznek, csak a közös zenélés öröme. Ezt próbálom előtérbe helyezni az életemben, és mások számára is ezt tudom megmutatni. Viszont nagyon fontos tudni, honnan jöttünk, és hová tartozunk.

F: Ahogy az ember végighallgatja a koncertet, vagy később a CD-t, szembetűnő a szerkesztések izgalmassága, találékonysága, az a bizonyos Rév produkcióiban megmutatkozó zenei szabadság, amit szerintem számos zenész kollégátok méltán irigyel. Úgy gondolom, hogy ebben nagy szerepe van a párhuzamos komolyzenei pályádnak is, amely, ahogy a végeredmény tanúsítja, igazán eredeti módon inspirál a népzene-feldolgozásban, kivételesen nyitottá tesz.

LR: Ezt jól látod. Nem tudnám megmondani, hogy alakulnak ki ezek az elképzelések. Sok jó prímást ismerhettem meg a praxisom folytán, akik a népzenét a hagyományokkal együtt kapták örökbe, és akik közül többen a személyes barátaim lettek. Ahogy én kitalálok egy összeállítást, az valahogy csak úgy jön ebből az élményanyagból, ahogy én jónak érzem.

KÉ: Robi titka a könnyedsége, amivel az egyik percben komolyzenei darabot, a másikban mondjuk Potta Géza nótáit játssza, a lehető legautentikusabb hangzással. Egyszerűen lazán jár át a stílusok közt, nem okoz neki nehézséget, és a zenei gondolkodásában is ez köszön vissza. Szerintem az is közrejátszik ebben, hogy mindig is rengeteg Bartókot játszott komolyzenészként, ami arra inspirálta, hogy a nagyszerű Bartók-feldolgozásokat visszafejtse az eredeti dallamanyagokig, és azokat később kedvére variálja, dolgozza át. Tudomásom szerint nincs is más, aki a komolyzenét és a népzenét egyaránt ilyen színvonalon művelné. A prímások mondják is gyakran, hogy a kettő játéktechnikailag ég és föld. Annak idején, a konzervatóriumi évei alatt tiltották is Robinak a tanárai, titokban játszott népzenét. És végül a komolyzene zárt világát a Rév Zenekarban valamiképpen nyitottságra tudta váltani.

F: A műfaji sokféleség rád is jellemző, hiszen a Rév Zenekar mellett többféle nívós produkció fűződik még a nevedhez, és mindegyik más és más zenei útvonalat követ.

KÉ: Igen. A Tükrös Zenekarban az autentikus népdaléneklésnek hódolhatok, a szólólemezemmel egy modernebb, merészebb hangszerelésű műfajba kirándultam, számomra kedves gyermekdalokat, verseket dolgoztunk fel egy kiváló csapattal. A Rév Zenekar pedig a komolyzenéből a népzenébe való kalandozások színtere. Ami engem illet, nekem nem megy olyan lazán az átállás az egyik műfajról a másikra, pedig mindegyik egyformán kedves a szívemnek.

F: Beszéljünk még egy szót a táncról. Oláh Attila személyében (az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes táncos szólistája) olyan kivételes egyéniségre leltetek, aki, akár énekesként, akár zenészként, akár táncosként, vagy alkotóként gondolkodunk róla, feltétlenül sokat tesz hozzá a műhöz. Úgy tűnik, hogy a táncok időnkénti megszólaltatása a Rév műsorában tudatos koncepció, inkább kiteljesíti, mintsem színesíti a produkciót, és az Oláh Attila által összeállított etűdök egyszerűen káprázatosak. Ahogy a cigányban énekel, és ahogy improvizál a kannán, arról nem is beszélve.

LR: Igen, számomra fontos, hogy a műsorban megjelenjen a tánc is, főképpen mivel Attila is része a zenekarnak. A táncos részek miatt, talán ő kap leginkább szabad kezet az összes zenésztárs közül, hiszen a tánc nemcsak látvány, ugyanúgy hallható effekt is, mint bármely más hangszerjáték. Nagyvonalakban egyeztetjük, mikor jön el az ideje a táncnak, de a kidolgozás teljesen az ő érdeme.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Színház

Psotás fények és árnyak

Öt évvel ezelőtt, 2016. február 25-én, 86 éves korában hunyt el a magyar színházművészet egyik legegyedibb és utánozhatatlan alakja, Psota Irén, akinek neve már életében fogalommá vált. Utolsó éveiben visszavonultan élt, elzárkózott a nyilvánosság elől, emiatt is különleges ez a 2009-ben készült beszélgetés, amelyben bepillanthatunk egy nagy művész hétköznapjaiba. Egy valódi, megismételhetetlen legendára emlékezünk ezzel az írással.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Klasszikus

Szomorú nóta kíséretében hagyta el VII. kerületi próbahelyét a 100 Tagú Cigányzenekar

A zenekar tizenkét év után költözött ki az erzsébetvárosi próbahelyről, miután nem fogadták el a kerület vezetése által kínált megoldást – írta meg a Telex.hu.
Zenés színház

Óda a magyarokhoz – 240 éve mutatták be Joseph Haydn A hűség jutalma című operáját

1779-ben leégett a fertődi Esterházy kastélyhoz tartozó színház. E sajnálatos esemény nyomán azonban egy igazán különleges zenemű született: Haydn új nagyoperája, A hűség jutalma csendült fel először az újranyitott teátrumban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Első ízben adják át a Fonó-díjakat

A jazz és a népzene művészeit, produkcióit díjazza a Fonó. Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.
Jazz/World interjú

„A zene célja, hogy értéket teremtsen” – interjú Ülkei Dáviddal

Ülkei Dávid a Modern Art Orchestra szaxofonistája, akit a big band mellett több, a hazai zene legérdekesebb és kivétel nélkül kimagasló színvonalú formációjából is ismerhetünk már. Dávid mesél nekünk hangszerének kiválasztásáról, művészi prioritásairól és a MAO-val való kapcsolatáról. (X)
Jazz/World hír

Az üveghegyen túl – Új nagylemezt készített a Free Style Chamber Orchestra

Az album azokat a népzenei- és jazz elemeket ötvöző dalokat tartalmazza, melyeket a zenekar a járványügyi korlátozások miatt őszre halasztott, ingyenes ifjúsági koncertsorozatán fogja játszani. A lemezbemutató koncert a tervek szerint április 12-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Egy teljes hét zene és együttlét: Fonó Selection

Ebben az időszakban még fontosabb az egymásra figyelés, a beszélgetés, a másik szempontjainak megértése, a támogatás. A Fonó Selection sorozata idén erről szól. Hétfőtől kezdve minden reggel 8 órakor podcastban beszélgetnek a szakma részvevői, művészek, intézményvezetők, újságírók a piac szereplőit mozgató kérdésekről, esténként pedig duó formációban különleges művészek találkozásaira kerülhet sor, így együtt lép fel Dresch Mihály és Tóth Viktor, Bede Péter és Unger Balázs, Kacsó Hanga és Szabó Dániel, Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza, Varga Veronika és Réti Benedek, ifj Szerényi Béla és Fekete Márton. A hét vasárnap a Fonó 25 díj átadásával zárul, amely a közönség és a szakmai zsűri szavazatai alapján állt össze, tíz kategóriában díjazzák az alkotókat. A Fonó Selection tartalmai ingyenesen érhetők el a Fonó YouTube- és Facebook-csatornáján.
Jazz/World magazin

Chick Corea – Hogyan kezdjünk ismerkedni a legendás billentyűs zenéjével?

Összeszedtünk tíz felvételt – stúdiólemezeket és élő felvételeket egyaránt –, amelyek remekül bevezetnek Chick Corea világába, ha még nem ismered a művészetét. Azok számára pedig, akik ismerik már az életművet, lehetőséget teremtünk az emlékezésre.